Szívesen elcserélted volna, a 70-es években, a bolgár tengerpartra szóló vonatjegyedet, ha helyette Capri vagy St. Tropez lett volna a nyaralási úti cél. Azok a szerencsések, akik ekkor eljuthattak ide, nem csak a tengerben mártózhattak meg, hanem egy olyan kulturális miliőben, amit a gazdagok hoztak létre, de nem csak a kiváltságosoknak szólt. Capri és St. Tropez két olyan kultikus hely, amely megváltoztatta a nyaralási szokásokat, befolyásolta a 60-as, 70-es évtized szellemét, életmódját és olyan hullámokat gerjesztett, ami végül a vasfüggönyt is elérve, a Keleti blokkot is a turizmus újragondolásra késztette. Míg Nyugaton a jet set kultúra elterjedése támogatta a turizmus fejlődését, addig Keleten a SZOT-üdülő kultúra segítette a tömeges nyaralást.
Ha sok pénzem lesz, felülök a repülőre
Ez a régi dal, ami azt meséli el, ha valakinek sok pénze lesz, felül a repülőre és amerre jár bámul a világ, pontosan megfogalmazta ebben a két sorban, hogy miről is szól a jet set kultúra. Az 50-es évek végén a repülésben olyan fejlődés következett be, ami lényegesen lerövidítette a kontinensek közötti utazási időt. Ez azt jelentette, hogy a nagy repülőgéptársaságok modern, sugárhajtású személyszállító masinái, a több napos hajóutakkal vagy vonatozással szemben, távoli helyek esetén is 8-10 vagy 12 órás repüléssel oldották meg az utaztatás feladatát. Először természetesen a felső tízezer tudta igénybe venni a szuper kényelmes Boeingek szolgáltatását, ők lettek az úgynevezett jet set nemzedék. Vagyonos üzletemberek, gyárosok, arisztokraták, és a szabad, kötetlen életmódot élő sztárok, előadóművészek, modellek, megtehették, hogy New Yorkban ébredve, este már Párizsban térjenek nyugovóra. Azzal, hogy a szürke, zsúfolt nagyvárosokból gyorsan el tudtak érni valamilyen déli, napfényes üdülőhelyre, valóságos dömping alakult ki. Végül már a társadalom egyre szélesebb rétegeiben elterjedtek ezek a nyaralási szokások, a turizmus célpontjai egyre messzebb kerülhettek a horizonton.
Sztárok inkognitóban
Capri a mondén világ játszótere
Capri, a Nápolyi-öböl kis szigete, nem csak azért lett a jet setterek elsőszámú célpontja, mert gyorsabban elérhették, hanem azért is, mert már az ókori római császárok is üdülőhelynek használták és azért is, mert a rejtőzködni vágyóknak remek búvóhelyül szolgált. A 19. században az arisztokrácia homoszexuális tagjai fedezték fel ezt a tulajdonságát a szigetnek, és pazar, nyári rezidenciáikban tűntek el, a kíváncsi szemek elől. A múlt század ötvenes éveitől kezdve a mozisztárok rejtőzködtek előszeretettel, a páratlanul szép, tengerrel körülvett üdülőhelyen. Kedvelt találkahelyük a La Canzone del Mare medencés bár, káprázatos kilátással, melyet egy sztár nyitott sztároknak.
La Canzone del Mare
Fellini filmjei népszerűsítették Olaszországot
Capri a 60-as években élte legszebb napjait. Népszerűségéhez hozzátett az olasz Hollywood, a Cinecittá. Fellini 
produkciói felkeltették a turisták figyelmét Olaszország iránt, sikerült világszerte jó helyre pozícionálni az olasz kultúrát. A mopedek, a tetőtől-talpig elegancia, a fényes, hátrasimított fekete haj, a paparazzik világa, különösen az amerikaiakat ejtette rabul, de a világ minden tájáról özönlöttek ide a kultúrára éhes, különc nyaralók. Az utcákat koptatta Ingrid Bergmann, itt nyaralt Liz Taylor, Kirk Douglas és római vakációját Capri pihenésre cserélte Audrey Hepburn.
A sziget vonzotta az international playboyokat; partjainál „vesztegelt” a milliárdos Onassis hajója a Christina, és sűrűn kikötött a Fiat vezér, az excentrikus Gianni Agnelli, Agnetta nevű luxusjachtjával, fedélzetükön hírneves személyekkel, értelmiségiekkel, befolyásos egyéniségekkel. Gyakran vendégeskedett itt Greta Garbo, és a Capri vakáció kulcsfigurái Jackie Kennedy és húga Lee Ratziwill. A sziget kedvelt közösségi helye a La Piazetta volt. A kávézó elé nem csak azért foglaltak helyet az emberek, hogy lássanak, hanem hogy látszódjanak.
Agnelli és társasága
Divat a Capri
Capri szimbólumaivá váltak a jachtok, a Ferrari Riva csónakok, a vízisí és a sznobizmus. Nem volt annál menőbb, ha valaki a vízisínek hódolt, amit egy Ferrari Riva csónak húzott, miközben vasalt fehéringben, elegáns nadrágban kapaszkodott a kötélbe. A sznobizmusnak a nők is teret engedtek. Egyfajta szépség vetélkedés dúlt közöttük, amiért képesek voltak magas sarkúban megjelenni a tengerparti homokban, hogy leiskolázzák a vetélytársakat.
Capri nyomott hagyott a divatban is. El lehet dönteni, hogy kinek állt jobban a híres capri nadrág, ¾-es, mondhatni vízbe gázolós fazonja: Audreynak, Jackie-nek vagy BB-nek? És a szigetről ismerjük a ma is népszerű capri szandált, a lapos sarkú, lábujj közötti pánttal ellátott, könnyű járásra tervezett, beach-ready-wear remekművet. A férfiaknak pedig mokaszin járt, hogy úgy érezzék, mintha mezítláb járnának.
Pucci ruhák
Capri szigetéről származik a Pucci-look. Az arisztokrata divattervező, itt nyitott üzletet, hogy a társadalmi eseményeknek is beillő divatbemutatóin, felvonultassa a sziget inspirálta kollekcióit. Felhasználta Capri színeit, a capri kéket, a capri lilát, mintáit különleges fantáziavilága ihlette. Pucci munkáit olyan híres modellek mutatták be, mint Marisa Berenson, és szívesen hordta Fonda és Lollobridgida. A Caprin vakációzók népszerűsítették a tengerész divatot: kék csíkos felsők, fehér nadrágok.
Agnelli jachtján
Capri szigetén is forgott a kamera és nem csak azért, hogy megörökítse a mondén világ bearanyozott napjait. Jean-Luc-Goddard itt készítette Brigitte Bardot-val a főszerepben, a Megvetés című filmjét, melynek nem túl zsúfolt díszletét, Curzio Malaparte író, különc építészeti megoldással alkotott háza adja és persze a Capri-táj.
Malaparte villa
Capri aranykora a 60-as évek végére lejárt, a sztárok inkognitója a turizmus robbanása nyomán megszűnt. Ám megszületett itt egy kivételes beach kultúra, egy olyan, ami még most is érzékelhető a ma is népszerű üdülőhelyen, és a hajók vitték tovább Acapulco, Cannes, Marbella, Portofino és St Tropez tengerparti partijaira.
(A következő bejegyzés a St. Tropez-i nyaralásokról szól.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: