A ma már kultikus, legendás, egykori Budai Ifjúsági Művelődési Parkra sokan úgy tekintenek, mint egy kellemes emlékre, ifjúságuk színhelyére, a közös élmények színterére. De még mielőtt csak a szépre emlékeznek, elevenítsék fel az árnyoldalakat is. Ne felejtsük, míg Budapest első szabadtéri szórakozóhelye egyeseknek mindent, addig másoknak viszont semmit nem jelentett. Mik lehetettek a kifogások arra, ha a haverok hívószava sem csábított el egy esti kiruccanásra?
Ha nem akartál úgy szórakozni, hogy megmondják, hogyan lehet
Az egykori (és mai) Várkertbazárból a hatvanas években létrehozott Ifipark ugyan szórakozóhelyként volt népszerűsítve, de az álca funkció alatt tulajdonképpen népnevelő, ifjúságnevelő célzattal hozták létre. A szocializmus a szórakozási formákat is ellenőrizni akarta és ennek érdekében, megmondta, hogy ki, hol hogyan érezheti jól magát. Az Ifiparkban ezért úgy állították össze programokat, hogy a családok, illetve több generáció igényeit elégítse ki, úgy hogy közben neveljék a népet a kulturált szórakozás alapjaira. Kizárt, hogy az igényesség kérdése előtérbe került. Nehéz elképzelni, hogy euforikus élményekkel tértek haza az Ifiparkból azok, akik látták a Magdeburgi Vasutas Táncklub fellépését.
Ha nem akartál az ősökkel járni szórakozni
Az Ifiparkban, a nyitás első éveiben, a felnőttek szórakozását nem nagyon különítették el a fiatalokétól. A programban a dzsesszes szalonzene volt a meghatározó. Így ücsöröghettél egy asztalnál a kedves mamával és papával, miközben Bilicsi Tivadar, Kovács Erzsi, Toldi Mária vagy Németh Lehel dalait hallgattad. Valljuk be, ez azért nem ugyanaz az érzés, mint amikor valaki az első sorban a haját tépve sikítozik a színpadon álló Beatles-ért.
Ha utáltad, hogy megmondják, mit vegyél fel
A kultúrpolitikáért felelős elvtársaknak nem nagyon volt világos, hogy a szórakozóhelyek, olyan találkozási pontok is egyben, ahol, van igény arra, hogy megmutassuk magunkat. Ezt legszembetűnőbben a külsővel, a ruházattal lehet elérni. Na, itt nem lehetett. Nem tűrték az önkifejezést, szigorú dresszkód betartásával, bele kellett simulni a szürkeségbe. A megjelenési egyenruházat, férfiaknál rövid hajat, öltönyt, fehér inget nyakkendőt, lányoknál szoknyát jelentett. Viszont a farmeros, hosszú hajú fiúk és a nadrágos lányok, remekül érezték magukat a parkon kívül is, az onnan kihallatszó zenét hallgatva, a nagyfánál, a rakpart lépcsőin vagy az Erzsébet híd és a Lánc híd között. Később a hetvenes évekre enyhült ez a ruházati szigor.
Ha Omega, Illés, Metró rajongó voltál
A nagyok, az élvonalbeliek a hatvanas évek közepétől zenéltek az Ifiparkban, de egy idő után úgy érezték, nem akarnak a másodvonalbeli zenekarok plebejus közönségének játszani. (Mondhatjuk úgy is, hogy disznók elé a gyöngyöt). Művészibb, intellektuálisabb zenéjük, szerintük, a park közönsége körében, nem talált megértésre, így ők nem szerették ezt a helyet igazán. Minőségi hallgatóságukat máshol keresték.
Ha értelmiségi voltál
Az előző érvből kiindulva ezt már nem nagyon kell magyarázni. Az értelmiség ugyan megmutatta magát néhányszor a
parkban, például, a kifejezetten nekik szóló Kex fellépésein, de törzshelyük nem lett az Ifipark. Készítettek kutatást is a közönség összetételének felmérésére, amiből megállapították, hogy inkább a munkásfiatalok látogatják. Na de, egy olyan helyen ezt kutatni, ahol minden le van szabályozva, elég nehéz használható adatot kapni. (Ha az léphet be, akit én akarok, akkor olyan lesz a közönség, amilyet én akarok, akkor minek kutatni?) A felmérésből kimaradtak azok, akik nem akartak az Ifiparkba járni (értelmiség) és azok is, akik nem jutottak be, mert mondjuk nem feleltek meg a megjelenési egyenruházat előírásainak.
Ha nem akartál találkozni Rajnák László jobb egyeneseivel
Az említett úriember lett az Ifipark első igazgatója. Mivel azelőtt elsőosztályú birkózó volt, a KISZ jó választásnak találta a vezetői posztra, abból a szempontból, hogy ismerte az alvilágot, a nehéz fiúkat, tudta kezelni ezeket a helyzeteket. Viszont abból a szempontból, hogy nem volt szervezőzseni, a zenéhez sem értett, véleményes. Mégis ő döntötte el, hogy ki léphetett fel, és természetesen azt is, ki jöhetett be a parkba. Bár a fellépők kiválasztásában segített neki Bergendy, ők hallgatták meg a produkciókat, de Rajnáknak így is sikerült egy Kossuth-díjas operaénekesnőt alkalmatlannak találni a színpadra. Az is előfordult, hogy azért küldte haza a fellépő zenekart, mert nem voltak rendesen felöltözve. Mi lett volna, ha rábízzák Woodstock-ot?
Ha csapni akartál egy görbe estét
Normális esetben az ember egy jó koncerten önfeledten szórakozik. Az természetes, hogy mozog valamit a zene ritmusára, némi karlengetéssel jelzi, ha tetszik a zene. Az Ifiparkban a 70-es években betiltották az alkoholt, betiltották a meghatározhatatlan táncot, a „rázást”, a hajlengetést és a zenekarral való eggyé válás demonstrálására kitalált csápolást. Végül a pártvezetés rájött, nincs értelme, a srácok tovább csápoltak és ráztak, sokkal furcsább lett volna, ha nem teszik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: