1.0bootcuthttps://bootcut.cafeblog.huemkahttps://bootcut.cafeblog.hu/author/m_k_andrea/<p>A szocialista sajtóban ezt azért nem ártott megkérdezni, amikor a főszerkesztők eligazításra érkeztek a pesti Fehér Házba, az MSZMP központi irodaházába. Valójában a legnagyobb gondot nem is a címlapra kerülő szemérmetlenség okozta, hanem az idealizált történetek helyett az őszinteség, mellyel a Németi Irén vezette Nők Lapja is többször élt. A nagyhatású főszerkesztő finoman határokat feszegetett, amikor a kommunizmus felé vezető úton elcsúszott szocializmus valóságát láttatta a lapjában. A bikini pedig nem sokat takar a valóságból ugye..</p> <p><img class="alignnone wp-image-1266 size-full" src="https://bootcut.cafeblog.hu/files/2020/09/unnamed-1.jpg" alt="" width="480" height="350" /></p> <p>Arra nincs bizonyítékom, hogy egy majdnem pőre nőnek az első oldalon ilyen szimbolikát tulajdonítottak volna, de egy effajta fotó mégiscsak a világtrendek és a szabadság metaforája lehetett. Feltételezhető, nem csak a közerkölcs védelme volt az oka, hogy egy bikinis lány a címlapon az 1960-as évek elején még kiverte a biztosítékot az illetékeseknél. Főleg a Nők Lapja esetén, az újság a háziasszonyokat célozta meg, nem szórakoztató lapnak készült, hanem a nők politikai nevelését szolgálta. Na ezért kerülhetett oda Németi Irén. 1957-ben lépte át először a szerkesztőség küszöbét, főszerkesztő-helyettesként, és ahogy önéletírásában mondja:</p> <p><strong>„Mit szépítsem? Pártmegbízottnak küldtek oda”</strong></p> <p>A lap hangneme a sztahanovistákkal, traktoroslányokkal a fedlapon, megfelelt a kívánalmaknak, de még ’56 előtt megváltozott, kritikusabb, élesebb, bátrabb szólamokra váltott. Németi Irén feladata az volt, hogy hozzászelídítse a konszolidáció tennivalóihoz. Én sem szépítek. A két éven belül főszerkesztői székbe kerülő Németi tulajdonképpen „őskommunista” volt, ezért tartották megbízhatónak. A háború előtt, már nagyon fiatalon elkezdett szimpatizálni a baloldali eszmékkel, zsidó származása miatt érzékenyen reagált a jobb oldal agressziójára. Részt vett, akkor még tiltott baloldali előadásokon, és a különböző csoportok, alapszervezetek létrehozásában. Emiatt üldözték, későbbi férjével, Németi Józseffel bujkált, végül börtönbe került. Megjárta a koncentrációs táborokat is, hazatérve még jobban és erősebben kötődött és hitt a kommunizmus világújító törekvéseiben, így az orvosi egyetem helyett a mozgalmi munkát választotta. Hithű volt, ám néhányszor ott ült főszerkesztőként a szégyenpadon a Fehér Házban, amikor rájöttek, hogy még sem passzol az újság igazán a konszolidáció tennivalóihoz.  </p> <p><img class="alignnone wp-image-1267 size-full" src="https://bootcut.cafeblog.hu/files/2020/09/unnamed.jpg" alt="" width="480" height="330" /></p> <p><strong>Irén, mégis miért?</strong></p> <p>A kommunizmushoz vezető út nagyon rögös, hosszú és buktatókkal teli volt, az elvtársak pedig türelmetlenek voltak <img class="size-full wp-image-1268 alignright" src="https://bootcut.cafeblog.hu/files/2020/09/unnamed-2.jpg" alt="" width="202" height="278" />és rögtön le is tértek róla. Németi Irén ettől függetlenül mégis velük tartott, bár azt mondta, szégyellte, hogy a hitével és a bizalmával visszaéltek, és megtapasztalta, hogy a hatalom imádata megbocsáthatatlan tettekre is késztetheti az embert. Világossá vált számára, hogy a „Moszkvából hazaküldött vezetőknek és az onnan vezényelt rendszernek semmi köze a szocializmushoz.”Ő mégis hitt abban, hogy a rendszer humanizálható és megújítható és a demokratikus szocializmus jobb lesz, mint bármelyik jóléti társadalom. Fejmosásokra pedig azért járt, mert a mindenkori hatalom természete, hogy a sajtót a szolgálóleányának tekinti, ő ennek ellenére kötelességének tartotta, hogy helyt adjon a lapban a kritikai hangnak. Emiatt békéltek meg vele a munkatársai, akik, eleinte furcsa szemmel méregették.</p> <p><strong>Vették a Nők Lapját</strong></p> <p>Mivel „felülről” érkezett, nem sok jót vártak tőle, korlátolt bürokratának hitték. „Mindenféle ilyet-olyat idehoznak”- ment a pusmogás a szerkesztőségben. Az akkori főszerkesztővel voltak összezördülései is, el is határozta, hogy pár hét és megpattan innen. Aztán, amikor a vidéki riport utakon sikerült az újságírók bizalmába férkőzni, megváltozott a véleményük. Nádor Ilona, a Nők Lapja egykori fotósa is emlékszik, amikor megváltozott a vélemény Németi Irénről.</p> <blockquote> <p>„Párttag volt, de nem őrült baloldali,…nem kommunista volt, hanem egy nagyon értelmes, kulturált ember. Igazságos főszerkesztő volt, jó emberismerő mindenkihez volt receptje, minden munkatársáról tudta, hogy miben jó.”</p> <p><img class="size-medium wp-image-1269 alignright" src="https://bootcut.cafeblog.hu/files/2020/09/nok_lapja_62.preview-224x300.jpg" alt="" width="224" height="300" /></p> </blockquote> <p>Így az eleinte keserves lapszerkesztés a tudományává vált. Olyannyira, hogy tudta mitől veszi a lapot, aki veszi a lapot. Az 50-es évek végén kb százhúszezer volt a példányszáma, 1981-re feltornázta ezt egy kicsivel több, mint egymillióra. A lapot pedig azért vették, mert tabu témákat is feszegettek: válások okai, lakáshiány, romló közhangulat, női egyenjogúság firtatása, unalmas vezércikkek helyett, amelyek csak azt bizonyították, hogy a sajtó kiszolgálja a rendszert, levélcikkeket írtak a negatívumokról és eltűntek végérvényesen a traktorosnők a címlapokról, mert úgy gondolták ez a Szovjetunióból vett, egyenjogúság vulgarizáló példa. A hetvenes évektől még jobban nőiesedett az újság, szépségtanácsokat, és ünnepek idején receptoldalt is tettek bele.</p> <p><img class="alignnone wp-image-1273 size-full" src="https://bootcut.cafeblog.hu/files/2020/09/a82c3b36b5bf64a3fd91b586a506c35f-1966-november-19-nok-lapja-szuletesnapra-regi-eredeti-ujsag-szs-6302-1.jpg" alt="" width="417" height="497" /></p> <p><strong>Elvtárssimogató</strong></p> <p>De persze megkapták onnan fentről, hogy túl sok a lapban a szex (ezt a tájékozott elvtárs sex-nek mondta), meg, hogy<img class="size-medium wp-image-1271 alignright" src="https://bootcut.cafeblog.hu/files/2020/09/DSC08591-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /> kispolgári. A divatanyaguk ezért a 60-as években elszürkült mind képanyagban, mind a szövegben, mert a „funkci” feleségek éles szemű bírálóként rögtön felsikítottak, ha nagyon trendi lett. Április 4-én úttörők, nőnapkor szorgalmas, munkába feledkezett nők kerültek fókuszba, ahogy a KFT dalban: megtudtuk, hogy Kovácsné a gyárban mit gyárt. Azért ma már egy nőnapi számban erős lenne, ha azzal kedveskednének, hogy a Krumplihámozó (Rudnay), a Rőzsehordó (Munkácsy), a Tányértörlő (Koszta) című képekben gyönyörködhetnénk. És most nyilván nem a művészeti értékről van szó. Megjelentek még közjóról szóló írások erkölcsnemesítő példákkal, írtak a boldogtalannak látszó Tyereskováról, akiről persze, azt nem írták le, hogy boldogtalan, tudósítottak az MSZMP SZKP valamennyi kongresszusáról és a világszerte megrendezett nőkongresszusokról is. Azért nem jelentette azt, hogy amit komolyan megköveteltek feltétlenül elítélte a főszerkesztő.</p> <blockquote> <p>„A középkáder főnökök határozottabb politikai elkötelezettséget vártak tőlem az újságírók pedig a kritikai bátorságot hiányolták. Vigyázni kellett az arányokra”- mondta.</p> </blockquote> <p><img class="size-medium wp-image-1272 alignleft" src="https://bootcut.cafeblog.hu/files/2020/09/DSC08588-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></p> <p>Németi Irén 30 évig volt a Nők Lapja első embere. Szerinte a lap sikere abban rejlett, hogy emberi szeretetről, felelősségről írtak, terjesztették a műveltséget az élő magyar irodalom képviselőivel, közérthetően ismeretet terjesztettek és magukra vállalták az ízlésnevelést. Ha összehasonlíthatnánk valamelyik külföldi kolléganőjének hatásával, Németi Irén a Washington Post tulajdonosához Kay Grahamhez állna a legközelebb. Mindketten úgy kerültek egy laphoz, hogy fogalmuk sem volt merről közelítsenek, mindketten rányomták karizmájukat az általuk szerkesztett újságra, Graham a Pentagon papírokért és a Watergate ügyért került célkeresztbe, Németi pedig a sexi (ejtsd ahogy írva) bikinis lányok mellett a valódi szocializmusról szóló cikkek miatt felelt.</p> <p>(A bejegyzéshez Németi Irén: Egy milliomos emlékiratai c. könyvét és az 1956-os Intézet honlapján található Fotográfus életművek feldolgozását használtam)</p> <p>Kay Grahamről a <a href="https://bootcut.cafeblog.hu/2018/02/04/a-no-akinek-olebe-hullott-a-washington-post/">Nő, akinek ölébe hullott a Washington Post</a> című bejegyzésben olvashatsz</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich