A 60-as évek végén, amikor Mia Farrow megjelent cuki, kisfiúsan rövid frizurájával egyesekből ovációt váltott ki, mások viszont keményen bírálták. Érdekes, hogy a nagyon kurtára vágott haj egy nő életében általában fordulópontot jelent. Nem volt ez másképp Mia Farrow-val sem, aki döntések előtt állt, és pluszban még fel kellett vállalnia magát. A nők hosszú időn keresztül gyönyörű hajkoronájuk varázsában bízhattak, de amikor megszabadultak tőle az felért egy kijelentéssel. Na, erre a levegővételre volt szüksége a sztárnak is.
Két és fél centisre vágta a haját
Hollywoodban, akkoriban a Peyton Place című szappanoperában játszott Farrow. A legenda szerint, az egyik forgatás
alkalmával a rendező beszólt neki, hogy ”elég ebből a kislányos játékstílusból, viselkedj színésznőként!” Erre Mia előkapta az ollót és úgy 2 és fél centisre nyírta a haját, majd odasétált a rendezőhöz és a kezébe nyomta a hosszú hajtincseit ezzel a szöveggel: „nincs több kislányos játékstílus!” És kisétált a díszletből.
Ez volt az a pillanat, amikor Mia Farrow-ból igazán Mia Farrow lett. Azelőtt, ő egy 19 éves szépség volt, unalmasan hosszú, szőke hajjal, aki a nála 30 évvel idősebb Frank Sinatrával randizott, és akit a férfi csak annyira vett komolyan, hogy még az 50. szülinapi partijára sem hívta meg, mondván, a Sinatra család rossznéven venné. Amikor eljött a rövid haj pillanata minden megváltozott. Senki nem mondhatta meg többé neki, hogy mit csináljon. Frank Sinatra végül feleségül vette, de csak azért mert Farrow hozzá akart menni, és abban a minutumban el is vált tőle, amikor le akarta beszélni, hogy szerepeljen a Rosemary gyermeke című filmben.
Ezzel a külsővel nyers és őszinte
Pixie frizurája sokkal jobban megmutatta bájos arcát, és fiús hajával, jóval nőiesebbé vált. Feltűnt ez Polanskinak is, amikor felkérte az említett film főszerepére, ami pedig világhírnévhez segítette a színésznőt. És feltűnt ez a Vogue magazinnak is, rögtön David Bailey kamerája elé került, a fotósorozat alá pedig az a komment, hogy Mia Farrow ezzel az új külsővel egy igazi mozisztár, akinek az a védjegye, hogy függetlenítette magát a már megszokott hollywoodi nőtípustól, egészen nyers és őszinte. A filmforgatásra már Vidal Sassoon igazította a haját. Azt nem mondhatjuk róla, hogy divatot csinált egyedül, mert akkor már más hírességek is viseltek rövid hajat, de a népszerűsítéséből kivette a részét. A filmvásznon se ő volt az első, mert az 50-es években forgatott Római vakációban Audrey Hepburn is megválik hosszú loknijaitól méghozzá szimbolikusan; azért, hogy megmutathassa igazi személyiségét.
Ezért hordunk rövid hajat
A nők, Audrey Hepburn előtt, a tomboló 1920-as és 30-as években érezték úgy, hogy szeretnék megmutatni az igazi személyiségüket. Ekkor nyertek szavazati jogot és új külsővel ünnepelték újonnan megszerzett felszabadításukat. Magabiztos és stílusos garcone-ok és flapperek (így hívták a rövid hajú lányokat) lepték el Európa és Amerika utcáit és itthon is megjelentek, különösen nagy csapatokban a magyarországi fürdőhelyeken. Elhajították a fűzőiket, minden addig előírt társadalmi normától megszabadultak; szmokingot viseltek, ittak, autót vezettek. „A rövid haj egy kinyilatkoztatás és nem csak pusztán egy frizura”- mondta Mary Garden operaénekesnő 1927-ben. A 60-as években újra szükség lett erre a kinyilatkoztatásra. A maradék illem is elillant, a fiatalok lázadtak a morál, az etika és a társadalmi normák ellen, amelyeket az előző generációk hagyományoztak rájuk. A hajviselet szimbólummá vált, a férfiak megnövesztették, a nők levágatták. A nők részéről a legfőbb szándék a női mozgalmak támogatása, és minden olyan, ami megváltoztatja a hagyományos női szerepeket. Mindezek mellett pedig szerettek volna úgy járni-kelni, mint a férfiak és ugyanazt a dicsőséget elérni, amit csak a férfiak kaptak meg.
Mia Farrow később, életrajzi írásában így emlékezett az új frizurájának fogadtatására: „Nem kértem rá engedélyt, mert tudtam, hogy úgyse kapnám meg. Nekem tetszett, de a fodrász kiakadt, a producerek idegesek lettek, és gondolni kellett azokra is, akik kényszerűségből hordtak parókát. Rájöttem, hogy komoly leckét kaptam a felelősségről, és nem győztem bocsánatot kérni, de a magam részéről nem láttam ezt a hajviseletet problémának”.
(Képek: Pinterest)
Kedves Olvasó! A blog hamarosan elköltözik. Ha érdekelnek az 50 évvel ezelőtti kultursztorik követhetsz továbbra is egy másik honlapon, amelyről decemberben értesítelek egy bejegyzésben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: