Mindörökké Kádár János

Nem csak az ezredforduló előtti, hanem ez utáni közvélemény-kutatásokból is az derül ki, hogy Kádárt a legnépszerűbb politikusok és/vagy a legjobb államférfiak között tartjuk nyilván. Mi lehet a titka? Bizonyára megszépíti a helyzetét az idő múlása is, így csak a szépre emlékezünk. Történészek szerint, van annak racionális magyarázata, hogy a Kádár-sztoriból kihagyunk dolgokat, az ország első embere részéről pedig kellett egy kis tudatos imázs építés, némi manír, hogy ezt elősegítse.

Kilenc évvel a rendszerváltás után, egy felmérés szerint, Kádár, a század legnépszerűbb politikusa volt. Egy másik közvélemény-kutatásból pedig az derült ki, hogy Mátyás király és Szent István uralkodása után, Kádár János korszaka a legjobb időszaka a magyar történelemnek. 2006-ban, Kádár szintén megnyeri a 20. század legnépszerűbb magyar politikusa címet egy közvélemény-kutatásban, 2007-ben pedig, az államféri-politikusok között, Széchenyi és Kossuth megelőzi, de Deák már nem, így lesz harmadik egy felmérésben. Ahogy közeledtünk a 21. század első évtizedének végéhez, a magyar fiatalok (15-29 évesek) fele úgy nyilatkozott, hogy Kádár korszakában jobb volt az élet, mint akkoriban és alig egyharmaduk gondolta azt, hogy Kádár országlása diktatúra lett volna. 2017-ben elvégzett újabb felmérésben 10-ből 4-en gondolták még mindig úgy, hogy a Kádár-kor volt a létezett világok legjobbika. „ Mintha a Kádár-kor iránti nosztalgia, elsősorban az egyenlőség hiányából, a szociális biztonság iránti vágyból következne”-írja Majtényi György történész, az Egy forint a krumplis lángos című Kádár korszakról szóló könyvében.

Vajon milyen múltbeli történésekre alapozzuk a fenti véleményünket?

„Kádár János több mint 30 évig irányította ezt az országot és feledésbe merült az a tény, hogy az 1956-os terrort ő hajtotta végre”- írja a történész. Történelmünk 3. legvéresebb megtorlásban vett részt, mely persze az ő akarata mellett a szovjet vezetés szándéka is volt, de mindenképpen az ő beleegyezése. Olyan kijelentéseket tett, hogy jobb lett volna a kivégzés, mint az internálás, bebörtönzés, mert a kivégzés megfélemlít és a börtönök zsúfoltsága is elkerülhető vele. Úgyhogy Kádár 1956 után kicsit sem lehetett népszerű. De aztán mégis fordult a kocka, ami részben a társadalom oldaláról következett be.

Az 50-es évekre az volt a jellemző, hogy megszűntek a régi rendszerek demokratikus hagyományai, mind az egyének, mind a csoportok szabadságának terei egyre jobban beszűkültek, ezekkel együtt az ellenállás lehetőségei is. 1956-os forradalom leverése után csirájában elfojtottak minden ellenszegülést, az emberek képtelenek lettek rá, mert elfogyott körülöttük erre az út, az alkalom. Így a düh, a tehetetlen bosszú, nem öltött semmilyen formát és nem volt világos célpontja sem. A történészek szerint ilyenkor kialakul az, hogy az emberek ugyan nem hívei, de nem is ellenzői a létrejött rendszernek, mindennapi munkájuk, passzív magatartásuk viszont segíti a rezsim fennmaradását.

A rendszer elfogadtatásában fontos szerep jut a vezetőnek. Kádár tudatos imázs építésbe kezdett, mert ez politikai lehetőségként adódott számára. Imázsának alapvető része lett a hétköznapivá válás és az átlagemberhez való hasonlóság. Ebbe belefértek olyan fiktív elemek is, mint az, hogy munkásszármazású volt és emiatt ő maga is dolgozó. Ez tény, ám Kádár nagyon fiatalon csatlakozott a kommunista párthoz és pártfunkcionárius lett, így életében nem sokat dolgozott. Vagy itt a másik fikció, hogy Rákosi börtönében sokat szenvedett, de megkínzásának legendája éppen tőle származott. Tudhatta, hogy a szerénység, az egyszerűség összeadódva népszerűséget hoz számára, ennek értelmében alakította további életét.

A rózsadombi államosított házakban (villákban) lakhattak a funkcionáriusok. Kádárnak is ilyen volt, ám az ő Cserje utcai háza a többi hivalkodó épület mellett szerénynek hatott. Az udvaron kiásott medencét ennek az imázsváltásnak következtében betemettette és tyúkokat nevelt, amiket a teraszáról krumplihéjjal etetett. Dohányos volt, de ragaszkodott a Symphonia cigarettához, amit gyufával gyújtott meg. Kedvenc ételéről megoszlanak a vélemények, egyesek szerint a grízes tészta mások káposztás tésztát vagy krumplis tésztát emlegetnek. Tulajdonképpen mindegy, egyikhez sem kell gourmandnak lenni.  Kádár nem sok valakivel járt össze, 3-5 ember tartozott köréhez, akik szintén funkcionáriusok voltak, ám ha parti volt azt általában nem Kádáréknál tartották. Az első titkár szeretett olvasni, imádta Svejket, a krimit és a ponyvát, és a vadásztörténeteket pl. Széchenyi Zsigmond tollából. Vele vadászott is együtt. A kedvencei közé tartozott Illyés és Keresztury is.

Kádárék érzelmes, példás házasságban éltek. A funkcionáriusok vagyonosodási törekvéseikből elméletileg kimaradtak. Autóikon melyeket Hruscsovné és Brezsnyev ajándékozott nekik túladtak, mert az első titkár nem rajongott az autókért. TV-t alig nézett, állítólag csak május 1-én. Munkahelye puritán volt és vasfegyelem uralkodott, elég rideg légkört alakított ki maga körül. Ahol felengedett az a sakk és futball volt. Ez utóbbiban kötelességének érezte, hogy tiszta viszonyokat teremtsen, mert úgy gondolta a rendszer legitimációjához ez is hozzátartozik. Magánútra külföldre ritkán utazott, egy ízben a Tito-házaspárnál vendégeskedett feleségével és Brioni szigetén nyaraltak. Kettesben eljutottak Rómába is. Majtényi György: Így élt Kádár János c. tanulmányában azt írja, hogy a szolid Kádár imázsát még a szocialista médiumok is támogatták, politikus idolt faragtak belőle.

Ezt látta a társadalom, de volt egy másik fejezete is ennek az életnek, amit nem láthatott. Például kívülről szerénynek ható háza belülről kicsit más képet mutatott. Volt itt sámli, meg faragott ládika is, de emellett neo-barokk bútorok a századforduló és a két világháború közötti időszakból, Szőnyi és Egry, Rippl-Rónai, Derkovits, Czóbel képek a falakon, ólomkristály csillárok, márványkeretes kandalló, barokk stílusú sakkasztal. A háznak, mely 4 és fél szobás és 173 m², panoráma kilátása volt és személyzete. Ha valaki ellátogatott hozzá skót whiskey-vel kínálta pálinkás pohárból. Könyveit könyvtárszobában, modern, koloniál polcokon tartotta. Feleségével gyűjtötték a vagyontárgyakat. Neki komoly fegyvergyűjteménye volt, mely vadászfegyverekből és vadásztőrökből állt.

A sakk és a foci mellett a vadászat volt a másik nagy szenvedélye. Ebben való részvétele nem a nyilvánosságnak szólt, hanem a politikai elitnek, hogy kivívott helyét megerősítse. A pártvezetők egy zártkörű vadászklubba jártak, ez pedig nem volt más, mint a háború előtti társasági élet feltámasztása. Jó ideig Kádártól függött a bekerülni vágyók bebocsátása. Klubtagok lehettek MSZMP KB és PB titkárok, honvédség, rádió, televízió vezér. Kádár a PB tagoknak megközelíthetetlen volt.

A fenti urizáló életnek nem az a baja, hogy létezett, hanem az, hogy nyilvánosan megvetette, rendszere a társadalom tagjainak ezek egy részét tiltotta, és nem tette lehetővé elérhetőségüket. E furcsa ellentmondás ellenére Kádárnak sikerült elérni azt „mintha rendszere azoknak szólt volna, akik dolgoztak és szenvedtek az 50-es években, mintha mind az, ami élhetővé tette a diktatúrát, az ő személyes tulajdonságaiból, személyiségjegyeiből következett volna”-írta Majtényi. Azért érezzük még most is, hogy mindörökké Kádár János, mert korát megelőzve felismerte, hogy a személyiség megjelenése kivonja a politikai tartalmat.