A végtelen történetnek tűnő amerikai elnökválasztás legikonikusabb pillanata az volt, amikor a Biden győzelmét ünneplő csapatban, hirtelen a kamerák elé lépett a fehér nadrágkosztümöt viselő Kamala Harris, az első női alelnök. Nem lehetett nem odafigyelni erre a belépőre, amikor körülötte mindenki kéket, feketét hordott. Vajon csak ki akart tűnni? Láthatóan nem, azt már a kommentárok is megsúgták, hogy ennek üzenete van. Politika és divat az ember történetének fontos momentumaiban összefonódott. Túrjuk csak fel a nagyi szekrényét vagy a dédmama örökségét, lehet ott is lapul valami, amiről nem beszéltek, de fontos helyzetekre szánták.
Szüfrazsettek és párizsi divat ellen kikelő magyar lányok (1900-as évek elején)
Kamala Harris öltözékének titkát akkor tudjuk megfejteni, ha visszalapozunk a divattörténetben egy jó nagyot, és megnézzük a múlt század elején kibontakozó szüfrazsett mozgalmat. Azóta tudjuk, a politikai diskurzusban fehér öltözék azoknak a nőknek jár, akik egyszerre beszélnek személyesen és erőt sugallóan. Harris fehér nadrágkosztümje nem volt más, mint tisztelgés ezelőtt, ahogy Hillary Clinton fehér öltözete is, amikor elfogadta a 2016-os demokrata elnöki jelölését. A divat a század korai évtizedeiben is ki tudta fejezni a patriotizmust, nemzetiséget, propagandát és olyan komplex problémákat is, mint osztály, rassz, nemek.
Az, hogy ez mennyire igaz, jól mutatja a nálunk az 1920-as, 30-as években kibontakozó magyaros ruha trend. Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés után ugyanis bizonyos körökben nem volt tanácsos a párizsi divatot követni. A Tormay Cécile és Horthy Miklósné nevével fémjelzett mozgalom már a háború évei alatt is kiállt a magyaros viselet mellett. Tormay 1916-ban ott volt a Fényűzés Elleni Liga alapítói között és ’22-ben a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének lapjában így ír: „a divat csak a gyávákkal szemben süket, a bátrak akaratából törvényt csinál a tömegeknek”. Horthyné emellett azt hangoztatta, hogy „hímezzük bele az öntudatot a viseletünkbe”. Azok, akik velük tartottak, kifelé egy értékrendet mutattak, másrészt pedig egymásban felismerték a bajtársat. Ők biztos nem tetszelegtek Schiaparelli kalapban, de tartottak a szekrényükben legalább 1 díszmagyart.
Megszorítások és elszürkülés (1940-es és 50-es évek)
A II. világháború évei alatt és azt követően is a nélkülözés ideje jött el. Angliában például a világégés utáni években meg volt határozva, hogy egy ruha elkészítéséhez fejenként mennyi szövetet lehetett vásárolni és milyet. Miközben Amerika ontotta a rock’n’roll-t, és az életenergiát, Európában a pazarlás bűn volt, az anyagpazarlás meg főleg, fel is hördültek, amikor megjelent Dior New Lookja.
Itthon, a háború után a ruha cserebere alap volt, egy csodás kis feketéért adtak egy fél liter tejfölt. A New Looknál nálunk radikálisabb változás jött el, beköszöntött a kommunista diktatúra, Moszkva lett a mérvadó. Hogyne került volna a politika a divattal kapcsolatba, hiszen ez is egy területe volt az ideológia terjesztésének. A sajtó máris engedelmeskedett és rögtön osztályharcot látott a Dior ruhákban. A korabeli divatlapok szerint, a párizsi divatdiktátorok az elnyomók, a divatkövetők, szócsövükkel, a baloldali nőszervezetekkel együtt az elnyomottak. Ebben a korszakban a divat fölülről jött, a kormányzás balról, a Marshall segély meg sehonnan. Az államosítás megszűntette a sokszínűséget, a kitűnést, helyette jött az elszürkülés, legfőbb erény az alkalmazkodás lett, a nő pedig egészséges termetű fiatal lány, inkább maszkulin, nem olyan, mint egy „kitenyésztett, aszalt próbakisasszony”. Így lett az 50-es évek a lódenkabát és a mackó nagy pillanata és megszületett az új rosszul öltözött szocialista embertípus. De a reakciósok nem hagyták annyiban az önkifejezést. A régi dámák igenis turbánt hordtak, megjelentek az azért is jólöltözöttek, a polgári rétegek otthon mást viseltek, mint a munkás-paraszt származásúak, a külföldről érkező csomagok idehoztak egy darab Amerikát és megjelentek a jampecok.
Radikalizmus kifejezése (1960-as évek)
Angela Davis és a Black Power megjelenése kihívást jelentett a rasszizmust kiáltóknak. A Fekete Párducok bőrdzseki svájci sapka kombója egyszerre akart hatalmat mutatni és visszautasítani. Ez a korszak lett az ifjúság ÉN ideje. A hippik meztelensége vagy majdnem meztelensége a hatalomnak e nemzedék személyes szabadságát üzente. A virágok és a szabad szerelem a háborúellenesség jelképei lettek. Az átlátszó, a csipkéből vagy horgolt szövetből készült ruhák viselői ezt az átláthatóságot várták el a mindennapokban.
Eközben Magyarországon is változások születtek. A hruscsovi nyugat felé nyitás a 60-as évekre beengedte a kicsivel többszínűséget. Ebben azért sokat segített Sztálin halála. A korszak változása az 50-es években gyökerezett, Nagy Imre új kormányprogramja, a nemzetközi piacok felé fordulás lehetővé tette, hogy az egyformaság lassan feloldódjon. 56 után, a Kádár-korszakban a divatlapok már leközölhettek nyugati divatanyagokat és alábbhagyott a maszkulin mánia, egyre jobban felsejlett, hogy a nőnek joga van a szépséghez. Aki ettől nem vágódott hanyatt, és nem akart behódolni, felkapta a miniszoknyát. Gusztustalannak és erkölcstelennek titulálták. Aki ezt hordta nem csak divatos, de bátor is volt és vállalta állásfoglalását. A fiúk úgy lázadtak, hogy hosszúhajat növesztettek és hippi szerkóban villogtak. Ezt tökélyre a Nagyfa galeriként elhíresült csoport vitte, ők ugyanis eleget tettek annak a megállapításnak, hogy ha nem vagy eljegyezve az üggyel, akkor hiába reprezentálsz egy ruhával, ez csak egy megjelenés lesz és kész. Ők nem csak megjelentek.
Girl power, kielégíthetetlen farmeréhség (1970-es évek)
A 70-es évek nagyjából leírható ezzel a két szóval női hatalom. A feminizmust persze még igyekeztek körberöhögni a férfi politikusok, de mire észbe kaptak, a nők nem csak képletesen, de a valóságban is elkezdték hordani a nadrágot, úgyhogy rájöttek, ha más miatt nem is, legalább a szavazatok miatt érdemes komolyan venni őket.
A dolgozó lány szerep üdvözlendő volt itthon is, de a feminizmus nálunk azért nem tombolt. A nőket a közéletben részt venni nem támogatták, jobban örültek az otthonkának, ami inkább volt a nőiesség gyomrosa. Az uniszex világ nálunk a nadrágviseleten túl a farmerviseletben is megnyilvánult. A 60-as években még kötélhúzás volt körülötte: engedjük, ne engedjük, végül Kádár oldotta meg ezt a dilemmát azzal, hogy ugyan már, nem mindegy, kin mi van? A 70-es évekre olyan farmeréhség alakult ki Magyarországon, hogy a hatalom emberei nem győztek fűhöz-fához szaladgálni, hogy kapható legyen. Ez a ruhadarab olyan társadalmi igényt szimbolizált, ami előtt a politikai elit is meghajolt. Végül el is kezdték a gyártását.
(Vogue, Szécsi-Gera: A modern budapesti úrinő, Simonovics: Divat és szocializmus-Magyarország divattörténete phd dolgozat nyomán)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: