Egy csepp Ralph Laurennel bújtak ágyba

• emka
• 2020-10-28

Milyen volt a 70-es évek illata? Valószínűleg belekeveredett egy kis természetesség, megfűszerezve a nemek egyenlőségével és a másság elfogadásával. Ezeket fejezték ki azok az illatkompozíciók, amelyek csak keveseknek adatott meg itthon, hiszen akkor a tömegkereskedelemben nem voltak elérhetők. A szocializmusban egyedi illatról szó sem lehetett, meg holmi illat üzenetekről sem, az egyformaság miatt is meglehetősen gyér volt a hazai áruválaszték. Ha valaki visszaidézné elveszett ifjúsága illatát, vagy csak kipróbálná az illatnosztalgiát mutatom a korszak parfümkínálatát Nyugaton és Keleten.

A 70-es évek a természetességet hirdette, trendi volt a barna és a narancs szín, így nem véletlen, hogy a pézsma és a fás illatok lettek a divatosak. Már a késő 60-as években nagyon felkapott volt a pézsma, de népszerűsége a 70-es évekre növekedett meg. A férfiaknák megjelentek a bergamott és a szantál alapú illatok, a nőknél pedig a virágos aldehidek és a tölgy moha alapú parfümök valóságos berobbanása zajlott.

Ebben az évtizedben jelentek meg először az uniszex parfümök, válaszul arra a társadalmi változásra, amelyben a nemek keveredtek. A nők férfiassá, a férfiak nőiessé váltak (gondoljunk csak a divatra: női szmoking, színes, virágmintás férfi öltözetek) és előtérbe került a homoszexualitás valamint az egyenjogúság.

A 70-es évekre megszűnt az a felfogás, hogy a parfüm csak esti és alkalmi viselet lenne, az elegancia kísérője. Ekkora már nappali használata is elterjedt, melyet egyébként a csomagolása is jelzett. A táskákba könnyen becsúsztatható nem igazán túlgondolt dizájnnal készült parfümös üvegek „csak magamra kapom” tartalma, nappali használatra szánt, míg a jóval kisebb, az éjjeli szekrényen, akár szoba dísztárgyaként is kirakható ékszerüvegek voltak az esti, alkalmi parfümök.

Az évtizedre, Nyugaton annyira elterjedt a használata, hogy már tényleg nem csak az elit kiváltsága volt. Ez számokban azt jelentette, hogy az 50-es években elérhető parfümök mennyisége, a 60-as évekre megduplázódott a 70-es években azonban már az ötszörösére duzzadt. Ne feledjük, hogy a diszkókorszak a hirdetések és az erős reklámjelenlét korszaka is volt, és tekintve, hogy sok nő állt munkába, a célba érő hirdetések óriási motivációt jelentettek a parfümkészítőknek, az illatkomponálóknak.

Nem is hagyta volna ki a lehetőséget, egyetlen valamit magára adó divatház vagy designer sem. Nekik jutott feladatul megalkotni a különböző személyiségek illatát, mindenkinek saját életstílusa alapján. A nők individualista törekvéseire az életstílus illatokkal válaszoltak és ebben az évtizedben, a férfiak sem elégedtek meg csak a borotválkozás utáni arcvízzel, az eau de toilettek után megjelentek a nekik készült illatok is.

Mit fújt magára a magyar nő, amikor a nyugati lányok egy csepp ralph laurennel vagy saint laurent-nel bújtak ágyba?

Érdekes, hogy parfümkészítésben az elsők között voltunk, igaz kicsit régen, még a középkorban. Az első európai alkohol bázisú parfümöt királynévíznek vagy magyarvíznek hívták. Ami franciául: eau de Hongrie vagy eau de la Reine de Hongrie. Károly Róbert lengyel felesége Erzsébet királyné készíttette magának. Ma már nem tudni mi volt benne pontosan, ami biztos, hogy tartalmazott kakukkfüvet és rozmaringot is. A kölni (Eau de Cologne) megjelenéséig ezt használták a kontinensen.

Zólyomi Zsolt a legismertebb magyar illatszerész, a magyar Orr, azt mondta, hogy háborúk előtti és közötti parfümgyártás jól prosperált Magyarországon, még keresett is volt a világban. Használtak Guerlain parfümöt, nagy volt a behozatala a francia illatszereknek, osztrák és német cégek is gyártottak Magyarországon, de voltak jó magyar gyártók is. Például Lengyel testvérek, akik bemutatóikra az illusztris leading lady-k mellé még Kodály Zoltánt is meghívták.

Ám ez a felívelés a háború után megszűnt és a szocializmusban a parfümipar elkorcsosult. A parfüm túl luxusnak számított, túl nagypolgári volt. Ám a világ megváltozott és már Nyugaton sem csak az elit illatozott, úgyhogy mégiscsak belementek, hogy elérhető legyen, mert nehogy már a munkásnőnek ne legyen jó illata! De mivel itthon nem volt kínálat, nem maradt más, mint a legendás Krasznaja Moszkva, aminek mindent beborított ütős illata. Ez, a mellékesen szép történelmű illatszer, még 1864-ből ered. Ekkor nyitott üzletet Moszkvában Henri Brocar francia illatszerész, aki cári beszállító lett és megalkotta a Cárnő Csokra illatot. Ezt a parfümöt keresztelte át a Nagy Októberi Szocialista Forradalom Vörös Moszkvára, aztán a nagyipari módszereknek köszönhetően egész Kelet-Európa ettől szaglott.

Egyedi illatokról itt szó sem lehetett, az egyformaság hódított. Ebből az időkből, a szovjet mellett magyar termék az Alba Regia kölnivíz volt, ami a nagyik illata lett inkább. Ugyan olcsóbb volt, mint a Krasznaja Moszkva, de az aromája hasonlóan erős. A férfiaknál a 70-es évek népszerű bukéja a Pitralon lett. Ez egy generációs illatszer, mert már a nagyapák is használták az 1900-as évek elején megalkotott drezdai arcszeszt, amit azért a 70-es évekre némileg módosítottak. Ha beléptél egy Piramis koncertre nem volt kérdéses milyen illat vágott arcul.

Úgyhogy nem csoda, hogy itthon nejlon harisnyával és neves nyugati parfümmel, ki tudott fizetni egy külföldi, egy szállodai szobát. Ha pedig valaki olyan szerencsés volt, hogy hátrahagyottként Nyugatra disszidált rokonaitól ajándékba kapott parfümöt, arra nagy hatókörből rájárt a szomszédság.

(Képek: surrendertochance.com, fragrantica.com, kreativ online, Galeria Savaria)