Fél évszázaddal vagy annál is régebben Párizsban készült filmek, amelyek díszletéül utcák, terek, épületek szolgáltak. Izgalmas, amikor felfedezzük, hogy egy 50-es vagy 60-as évekbeli történet ott játszódik, ahol mi sok évtizeddel később jártunk. Érdekes, ha észrevesszük, hogy abba a 70-es évekbeli bárba szaladt be az egyik szereplő, amiben mi is ücsörögtünk, igaz akkor már más volt a neve. De akár egy jó sztori kedvéért is érdemes lecsekkolni merre járt Jeanne Moreau, hol várakozott Belmondo. Figyelem, vintage mozik következnek, de nem csak rajongóknak és mozi-turistáknak! Három történet, három korszakból érdekességekkel nevezetes és ismeretlen helyszíneken, és ami közös bennük, tökéletesen visszaadják a párizsi utcák hangulatát.
Párizs az 50-es években
Történet
Az évtized hangulatát finoman tükrözi az 1958-as Felvonó a vérpadra című Louis Malle film. A fekete-fehér alkotás még nem a Francia Új Hullám, de vitathatatlanul a belépője. A történet egy szerelmi dráma, krimi szállal átszőve. A főszereplő Florence (Jeanne Moreau) a férje alkalmazottjával szerelmi viszonyt folytat és kitervelik a férj meggyilkolását. Julien, a szerető (Maurice Ronet) végre is hajtja, ám számításukba hiba csúszik, amikor el akarja tüntetni a hátrahagyott bűnjelet, egy liftbe ragad. Vesztüket még tetézi egy másik gyilkosság is. Florence nem tudja, hogy bukásukat egy elromlott lift okozta, attól tartva, hogy a szeretett férfi elhagyta, kétségbeesetten, magányosan kóborol az éjszakai Párizsban.
Helyszínek
A díszlet, a csillogó kövek, az esti fények, az éjszakai város, ami nem alszik, ahol a főhősnő moody jazz zenei aláfestéssel csavarog. Malle nem úgy akarta mutatni Párizst, ahogy addig. Kamerája a modern nagyvárost is látni engedte, azt, amit már valami dehumanizált, és ami a világ, az értékek változását mutatja. Egy interjúban elmondta, hogy ezért választotta helyszínül a modern irodaházat és a motelt. Ez utóbbiért egészen Normandiáig mentek. Az irodaház ma is áll a Rue de Courselles 29-ben, ahogy a virágos üzlet is – ahonnan a főhős csokrokat küldött szíve hölgyének – a Haussmann Blvd 168-ban. Ha tovább sétálunk a Haussmann körúton a 182 szám alatt található az a bár, ahol Florence a szeretőjét várta a teraszon. Akkor Royal Carnée-nak hívták, ma Finzi a neve. Nem maradhattak ki híres helyszínek sem pl a Champs Élysées, a Birk-Hakeim híd, vagy az irodaház ablakából felfedezhető Sacré Coeur.
Érdekesség
Ennek a filmnek a sztárja kétségkívül Jeanne Moreau. Filmes pályafutása innen datálható. Ugyan volt már vagy 20 felejthető filmje, amikor Malle felfedezte őt a Macska a forró bádogtetőn c. színdarabban, a fénybe állította és rajta felejtette a kamerát. Azt mondják ennek a filmnek egyik különlegessége, hogy azelőtt, így még nem láttatták a nőt képkockákon. A másik különlegessége a zenéje, ami mögött a legendás jazz zenész Miles Davis áll. Miles nem komponált meg előre egy hangjegyet sem, zenekarával bevonultak a stúdióba, nézték a filmkockákat és improvizáltak rá. Ettől nem csak a film feszültsége fokozódott, hanem kialakult egy új stílus is, mely Miles pályafutásában mérföldkövet jelentett, ezután az új hang felé fordult.
Párizs a 60-as években
Történet
És akkor Godard megteremtette az Új Hullámot. Kifulladásig című filmje egy újszerűen megalkotott minimalista
Helyszínek
Ebben a spontán filmben az operatőr csak kiment az utcára és bekapcsolta a kamerát. A képkockákon feltűnik a Notre-Dame, az Eiffel torony, a Concorde tér. Patricia a Champs Élysées-n árulja a Herald Tribune-t. A szálloda, ahol megszállt L’hotel de Suede, a Saint-Michel dokknál található, az eredeti neve: Les Rives de Notre-Dame. Forgattak a Szajna melletti René Capitant sétányon, George V. sugárúton és a Champ de Mars-nál. A Herald Tribune irodája, ahol Patricia dolgozik, a 8. kerületben a rue de Berri-n található, a Dior butik, ahová azért az édes kis csíkos ruháért ugrik be, szintén ebben a kerületben az Avenue Montaige-on van. A szerelmesek elsétálnak a La Select söröző előtt, a Blvd du Montparnasse-n. Az autózás a Blvd Saint Germain-en, a Blvd Raspail-en, a rue Saint Jacope-n és a rue de Rivolin történik, többek között.
Érdekesség
A filmet kézi kamerával rögzítették, a sztorit egy 1952-es megtörtént bűncselekmény alapján találták ki. Truffaut
Párizs a 70-es években
Történet
A Sokat akar a szarka című 1976-os francia film, kapcsolatok, viszonyok, bonyodalmak, szerelmek vígjátéka. Rendezője az az Yves Robert, aki megalkotta a felemás cipőjű, magas, szőke férfi történetét is. A Sokat akar a szarka is kicsit hasonló téma; az ügye-fogyottságra épít. A filmben, külsejükben nem különösen vonzó, negyvenes éveikben járó négy férfi főhős, Casanova módjára igyekszik minél mozgalmasabb szerelmi életet élni. Különösen az egyikük történetére kíváncsi a rendező, ezt bontja ki részletesebben. Az észre-se-vennéd típusú Etienne (Jean Rochefort) példás férj, jó apa, és saját bevallása szerint nem is érdeklődik a szerelmi kalandok után. Ez akkor változik meg, amikor a parkolóházban megpillant egy vörös ruhában sétáló modellt. Nem tud betelni a látvánnyal. Charlotte, a modell (Anny Duperey), annyira megbabonázza, hogy elhatározza, követi és megszerzi a lányt. A bolondos, kalandvágyó, fiatal nő végül csőbe húzza a koros lovagot, de a férfinak még így is megérte.
Helyszínek
A 70-es években vagyunk, ez már a teljesen modern Párizs. Egyáltalán nem véletlen, hogy a kamera is igyekezett bemutatni, hiszen akkor minden nagyváros a korszak modernségével újította imázsát. Többször elidőznek vadonatúj épületek előtt vagy mellett a szereplők. Etienne is, egy csupa üveg irodaház sokadik emeletén dolgozik. De nem hiányozhattak a klasszikus párizsi képek: Luxembourg kert, Concorde tér, Párizsi Nagymecset. Az Ascot bár, ahová Etienne a randit szervezi a rue Pierre Charron 66-ban található a 8. kerületben. A legizgalmasabb Charlotte lakása, amely egy nagypolgári típusú több emeletes ház legfelső szintje, minden berendezésében drága és korszerű luxuslakás. Ablakai szinte padlótól a mennyezetig, faltól-falig érnek és lélegzetelállító kilátással rendelkezik a Diadalívre. Ez az álomlakás a 17. kerületben található, a De La Grande-Armée sugárút 4 és a rue de Tilsitt 32 találkozásánál.
Érdekességek
A film tiszta 70-es évek: a női emancipációval és szexuális forradalommal, homoszexualitással, némi erotikus kiszólással és a modern nagyvárosi jóléttel. Charlotte figurájával a filmkészítők a párizsi nő legendájára játszanak rá. Laza, kortalan, soha el nem hízó, önimádó, csábító és csalfa párizsi asszony portréja ez. A női főhős belépője az a jelenet, amikor a szellőző nyílás felett állva szoknyája ugyanúgy a nyakába repül, mint Marylin Monroe-nak. A film technikusa kérte, hogy ellenőrizzék a szellőző nyílást, mielőtt a szereplő fölé áll. Előrelátásának köszönhető, hogy megelőztek egy balesetet, ugyanis a fedél a próba során lerepült a feljövő levegőtől. A sztori egyik meredek része, amikor Etienne nem tudja megzabolázni lovát és az, egy piknikező család feje felett ugrik át. Ebben a jelenetben a színész saját családja szerepel, ugyanis a baleset elkerülése miatt meg kellett bízni egymásban és ezért nem használtak idegen statisztákat. A filmen diszkréten jelenik meg a homoszexualitás. Claude Brasseur (ő volt Vic papája a Házibuliban) díjat is kapott ezért a szofisztikált megformálásért.