A tetőtől talpig elegancia, amit anno annyira sulykoltak, nem kellett mindenkinek. Akik nem úgy akartak kinézni, mint a saját anyukájuk, fiatalosabb vonalat kívántak követni, azoknak a két táncdal-sztár, Karda Bea és Vincze Viktória gardróbja lehetett az iránymutatás. Karda inkább szexi és merész, Vincze pedig bohém és szerény. A hordható, nem bonyolult ruhák, az egykori streetfashion képviselői voltak, akik divattitkaikat az Ez a Divat hasábjain osztották meg. Nyilatkozataik azonban jól tükrözik a kor divattal kapcsolatos gondolkodását és a divathoz való viszonyát is.
Idén nyáron lesz egy forrónadrágom!
Ha 1978-ban voltál fiatal és csodáltad Karda Bea szépségét, sőt mi több, olyan akartál lenni, mint ő ezt a kijelentését akár felhívásnak is vehetted. Ha még nincs egy forrónadrágod, eljött az ideje, hogy legyen! Karda megnyerte a genetikai lottóötöst, remekül állt rajta minden, a merészen szexi divatvonalat tudatosan választotta. A mély dekoltázs, a kivillanó has, a trendi magasderekú trapéznadrágban jól kivehető vékony derék és kerek fenék, a prűd Magyarországon is kellemes nőies látványt nyújtott. Karda Bea pedig azzal, hogy kellemes látványt nyújtson nem fukarkodott, Jerry Hallos külsejéhez a forrónadrág nagyon is passzolt.
Ritkán jár valami nagy cuccban
Divattal kapcsolatos nyilatkozatai azonban kevésbé tükrözik a merészséget, inkább visszafogottak, amit, az Ez a Divat ki is hangsúlyoz ezzel a közcímnek adott mondattal. Sőt Karda Bea még arról is biztosítja az újságírót, hogy kevés holmija van, mert a divat gyorsan változik, a holmik hamar elévülnek, nincs is értelme és drága mulatság. Bumm! Ezzel máris hazavágta az ígéretes divatcikket? Na, azt azért nem, csak egy kis elvárt szöveget nyomott, ugyanis a fotóriport egészen másról tanúskodott.
Kék, sárga, narancssárga
Ezek voltak Karda kedvenc színei, és tulajdonképpen a 70-es évek kedvelt divatszínei is. Azt mondta, ő egy nadrágos lány inkább, és nagy tévedés, hogy a farmer slampos vagy nem nőies. Meg is mutatta egy fotó erejéig. Ugyanakkor nagyon szereti a könnyű, bő, hatalmas szoknyájú, színes, fiatalos ruhákat.
„Kedvelem a mély dekoltázsú ruhákat, de azt sem bánom, ha a trikó kivágása egy kicsit merészebb”- mondta.
Elmesélte, hogy szeret kirakatokat nézegetni, és ha valami megtetszik megveszi, ugyanakkor szemérmetlenül elárulta a szocialista divat nagy titkát is: „van egy csodás varrónőm”- majd így folytatja –„vele együtt szoktuk kiötölni a különböző átalakításokat, kombinációkat”. Egyébként a fotózás díszletéül szolgáló saját lakás is megért volna egy bemutatást, ugyanis a korszak modern és menő bútorai, lakberendezési tárgyai között pózol a szőke énekesnő.
Vincze Viktória a végletekig átlag nő
Vincze Viki stílusa azoknak a lányoknak jött be, akik szívesen hallgatták Joni Mitchellt. Vincze a róla készült cikkben nem is érti, hogyan kerülhetett egy divatmagazin látókörébe, hiszen ő egy olyan átlagos nő, vagy, ahogy ő mondta: végletekig átlag nő. Egy átlag nő, aki mellesleg szeret öltözködni és Karda Beával ellentétben nem annyira szereti, ha túl sokat mutat meg a bőréből. Kedveli a tengert, a sok virágot és a maxi szoknyát. Elmondása szerint ez utóbbit azért hordta, mert a mini már nem divat. Igen, hiszen 1978-at írtunk a cikk idején. Vincze ruhatára egyszerre volt romantikus, bohém, és része volt az olyan széles szárú farmer is, ami már szinte az elefántfülek nagyságával vetekedett.
Az átlagosnál vonzóbb nő
Vincze Viki úgy tűnik, ezt nem tudja, mert a végletekig átlag nő önképe határozza meg a cikket. A divattal kapcsolatban általánosságokat említett, és főleg arról beszélt, mit nem hord, és mit nem hordhatnak mások. Tényleg nehéz kihámozni, hogy most ő mit is kedvelt. De esetében is, a róla készült divatfotósorozat mást mond. Ezek alapján kiderült, hogy szereti a nagyvirágos, csipkebetétes maxiruhát, meg a kisvirágos pólót. Ugyan a fantáziánkra bízza a kockásanyaggal felturbózott farmerruháját, mert a fotózáskor maga elé vesz egy gitárt és a ruhából alig valami látszik, de aztán előjön a bohém énje és magára kap egy indiai szárit, egy osztrák turbánnal. A szocialista háziasszony elengedhetetlen tartozéka, az otthonka, sem hiányzik gardróbjából, végül is ő nem csak énekesnő, de neki ebből egy különleges darab van. Olyan, mint egy hippi tunika.
Már az utcán látszik a divat
Vincze nagyon jól rátapint a nyugati divat lényegére, és megosztja utazásai tapasztalatát. Azt mondja:
„Külföldön a divat már az utcán felismerhető, amint felkapnak valamit, azt azonnal és nagyon sokan hordják”.
Megjegyzi, hogy itthon más a helyzet, mert itt ez a jelenség sokkal lassabb. De mintha észbe kapna, hogy mégiscsak egy szocialista divatlapnak nyilatkozik, gyorsan hozzáteszi: „itthon, minden divatos cuccot meg lehet vásárolni..nem egy konfekciós ruhadarabot bárhol a világon megirigyelnének”-mondta. Hoppá! De az itthoni cipők és a csizmák választékától nincsen elragadtatva, ebben elmaradást tapasztalt és amiben még szerinte le voltunk maradva a Nyugattól a divatban; nálunk kevesen vannak, akik jól ki tudják festeni magukat.
(Ez A Divat 1978-as Évkönyv cikke nyomán, képek ugyanitt)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: