Egy mahagóni színű, tükörfényes csónak ring a tengeren. Utasa csak felteszi a lábát a műszerfalra, előtte a Cinque Terre színes látképe. Kedvenc nyári álomképem ez, ami azért lássuk be, ha szereplői lehetnénk, Facebook borítóképnek sem lenne utolsó. De az sem gyenge, ha elképzeljük, hogy este, estélyiben, egy Riva Aquarama fedélzetén feszítve siklunk a vízen egy pazar parti helyszínére. Ami nekünk csak fantázia, másoknak, a szerencsés keveseknek a tapintható valóság. Amiről mesélek most, egy csepp kultúrtörténet a Riva luxus motorcsónak körül, az olasz lét esszenciájáról, a dolce vitáról, az örök nyárról.
Egy Riva motorcsónak legendás darabja a 60-as évek kultúrájának. Azt mondják, amikor 1962-ben kiúszott a vízre az első Riva Aquarama, mérföldkövet jelentett a jachtok történetében. Ugyanis volt a Riva előtti és utáni világ. Nevét tervezőjéről Carlo Riváról kapta, akinek felmenői is csónakokat készítettek az 1800-as évek közepétől, persze eleinte nem luxus kivitelben. Aki Rivát vett az egy mítoszt vásárolt, és ami a csónak kivitelezését és műszaki tulajdonságait illeti, meg is bizonyosodhatott e felől. Mahagóni színe, tükörfényes felülete, melyet több rétegű lakkozással és tökéletes csiszolással értek el, króm és sárgaréz elemei, a részletgazdag dizájn, a csónakbelső formatervezése mind igazi mestermunka. Szellemisége az olasz futurizmus, ahogyan ők mondják a futurismo öröksége, mely szerint az új szépség, a sebesség szépsége, valamint a dinamizmus. Carlo Riva 50-es évekbeli színrelépése felruházta ezt a dinamizmust eleganciával és humánummal, hiszen akkor a dolce vita határozta meg a kultúrát.
A Riva Aquarama a Dolce Vita ikonikus terméke, annak a korszaknak, mely alapjaiban változtatta meg az olaszokról való gondolkodást. Ezt tükrözték Fellini, Visconti, Antonioni filmjei, az olasz sztárok Mastroianni, Loren, Cardinale, akik ott tündököltek a francia és az amerikai csillagok mellett, az olasz márkák a Vespa, a Lamborghini, a Ferrari és a jól szabott olasz divat. Az amerikai megrendelések segítségével talpra állított, hagyományokkal rendelkező északi kötőipar előnye, hogy komoly konfekcióipart lehetett rá építeni. Ezt használta ki a Brioni és Zegna. Az olasz divat jellemzője a felszabadultság, visszafogottság, kifinomultság és előkelőség lett. Az 50-es évektől megjelenik a jet society, a legfényűzőbb körök is olaszban nyomják. Ebbe a kultúra kirakósba tökéletesen beleilleszkedik a Riva motorcsónak is feltűnésmentes eleganciájával.Feltűnést inkább azok a sztárok jelentettek, akik ilyet vásároltak.
A Riva hamar a high end státuszszimbóluma lett, elragadó és gyönyörködtető játékszere. Volt egy ilyene Brigitte 
Bardot-nak is, aki ajándékba kapta Roger Vadimtól. Bardot Nounours-nak becézte a hajót, ami franciául játékmacit jelent és ott parkoltatta st tropez-i villája közelében. Sokadik kérője, a milliomos Günter Sachs pedig a kalandos lánykérés után egy ilyen motorcsónakon érkezett a francia filmcsillag villájához. Sophia Loren is tulajdonolt egyet, méghozzá elsőként birtokolta a Riva Aquarama no. 3-at, amit kérésének megfelelően készítettek el. Az olasz sztár elefántcsontszínű kárpitozást kért, amit Carlo Riva személyesen garantált. A motorcsónakot Aquarama Sophiának nevezik, és 1963. március 11-én érkezett a dívához, Rómába, egyenesen a gyárból. A Dolce Vita sztárja Anita Eckberg is rajongója lett a Rivának, de ezzel szelte a habokat Sean Connery, Belmondo, Liz Taylor és Richard Burton, Ranier a monacoi herceg és még sokan mások. Akiknek nem volt Rivája, azok pedig előszeretettel fotózkodtak vele, mert egy ilyen csónakban elnyúlni a hátsó ülésen és a kék eget bámulni, az időtlenség, az örök nyár érzetét adja.
(Ehhez a bejegyzéshez ajánlom a Capriról szóló posztot is.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: