Az 50 éve létező egykori úttörőtábor egyébként is a legek gyűjtőhelye, a tervezésénél ez már benne volt a pakliban. Példának azért szemügyre vették más szocialista, testvéri országok úttörőtáborait a döntéshozók, aztán végül arra jutottak, megépítik Közép-Európa legnagyobb úttörőtáborát a Balaton partján. Egy ilyen leg csak a legeknek dukál. A zánkai gyermektáborok elsősorban a kiváló úttörők üdültetésére jöttek létre, de persze nem csak úgy cél és funkció nélkül.
Kell egy hely
A balatoni gyerektábor ötlete már az 50-es években megszületett, mert úgy gondolták nem szorulhatnak ki a gyerekek a tó használatából. A tömeges üdülőfoglalások, az elterjedő sátortáborozási tilalmak mind ebbe az irányba mutattak. Az úttörőszövetség pedig azt hangoztatta, hogy kell egy-két vagy több hét együttlét egy állandó táborban. Aztán meg, jöttek a ’68-as események. A nyugat-európai diáklázadások, a szomszédos baráti ország ügye miatt a hatalomgyakorlók vigyázó szeme a fiatalságra irányult, nehogy már nálunk is valami ilyesmi történjen. Egy „mega” gyermektábor mégiscsak az ifjúsággal való törődés jeles gesztusa. Így épült meg végül ez a hely, ahol az első kapavágást úgy 51 éve 1969. augusztus 15-én ejtették meg: ekkor tették le alapkövét. Az ezután következő tereprendezésről annyit, ma lehet, hogy aggályos lenne a természetvédők szemében, a gyerekeknek viszont nagyon kíméletesen tálalta a Gyermekvilág csodái című könyv Zánkával foglalkozó fejezete: „a nádast hatalmas gépekkel >>félreszorították<< az útból (..)az itt tanyázó vadludakat udvariasan >>kiköltöztették<<”.
Természetes atmoszféra helyett ideológia
A zánkai úttörőváros nem egy természetbe belesimuló üdülőhely lett, hanem egy környezetétől idegen beton különítmény. A tervpályázatok értékelésénél méltattak olyanokat, amelyek figyelembe vették az idilli környezetbe való illeszkedést, ám, ahogy az építészfórum.hu írja, ez a belesimulás szóba se jött, a 60-70-es évek modernizmusának jegyében születtek meg a tervek. Az elrendezés az úttörőmozgalom jellegével függött össze. Az épületek alaprajza, a szállásépületek, a központi épület, a hatalmas alakulótér tükrözi a mozgalom szervezeti felépítését. A szobákat, szinteket, épületeket, altáborokat úgy csoportosították, hogy a mozgalmat alakító sejtek létszámához igazodjon. Tehát: egy szobában egy őrs, egy szárnyban egy raj, egy altáborban egy csapat fért el. Nem a természetes atmoszféra volt a fontos, hanem az ideológia kicsúcsosodása.
Zánkai legek
Az alapkőletétel után 6 évvel és sok-sok millió Ft-tal később 1975. május 25-én elmondhatták, hogy fullra elkészült a 
tábor, ami tulajdonképpen komplett város lett. 220 hektáron, 477 m parti védművel ellátott, a legnagyobb hajók fogadására alkalmas kikötővel, 10 km hosszú útburkolattal, saját vasútállomással, 6 emeletes központi épülettel – melyben könyvtár, iroda, múzeum, tanácsterem, posta, fodrászat kapott helyet – dísztérrel, 500 férőhelyes színházzal, 800 férőhelyes sportcsarnokkal 2500 nézőnek stadionnal, 4000 adagos konyhával, étteremmel, vegyesbolttal, könyvesbolttal, Ezermester áruházzal, Úttörőbolttal, 40 ágyas egészségházzal és persze szálláshelyekkel, sportpályával, parkerdővel, erdei tornapályával várta nyaranta és telente a kiválasztottakat. Az úttörővárost legszebb gyermeknapi ajándékként ki más adhatta volna az úttörők birtokába, mint az ország legelső embere Kádár János. Magával hozta az ország legnagyobb játékmackóját, mely az NDK fővárosát szimbolizálta, akkor kapta ajándékba, amikor a magyar delegáció élén ott járt. Az úttörőváros két legérdekesebb helye az Úttörőmozgalom Múzeuma, ide került ez a maci is és a Gyermekalkotások Galériája, mely nemcsak itthonról, hanem külföldről is gyűjti és nyilvántartja azokat a gyermekalkotásokat, melyek akár minisztériumok, követségek intézmények falait is díszitik.
Az úttörő oly’ vidám?
A zánkai táboróriásnak a vidámság után azért volt akkor fontos funkciója is. Politikai akaratból épült és amellett, 
hogy a legjobbaknak adományozott jutalomtáborozás, sport – és szaktáborok helyszíne lett, szolgálatellátók: énekkarok, tánccsoportok, zenekarok működtek itt és külföldi gyermekdelegációkat is fogadtak, gyermekvezető képzések központjává vált. 1972-től 1989-ig kb. 100 ezer 12 éves kapott itt ideológiai, vezetői ismereteket. A tökéletes szocialista emberré nevelés már az elején elcsúszott egy kicsit, egy 1973-as vezetői beszámolóból kiderült, az őrsvezetői munkához történő kiválasztás során, elfelejtették elemezni a gyerekek hajlamait, adottságait, beállítódását. Ennek eredménye, hogy egyes őrsvezető-jelöltek kapcsolattartásra képtelenek voltak vagy lenézőek és agresszívak. A kiválasztásnál egyébként a fizikai munkát végző szülők gyermekei voltak a nyerők, akik a kiválasztottak 80%-át tették ki. A zánkai táborban az individualizmus sem volt kifizetődő. Beszámolókból olvasom, hogy jól megszervezett programokon kellett részt venni, ha megszólalt az úttörősíp és minden percüket beosztották. Hosszú menetelések a tűző napon, közös étkezések a hatalmas ebédlőben, aszfalt, beton, lakótelepi feeling táborozás címén. Azért volt olyan is, aki nem volt annyira érzékeny, bennük, a tábortűz és a szalonnasütések élményei elnyomták az épített környezet hatását. Sőt kreatívan még részt vettek az elnevezésében is. A bejárat modern épületét Napoleon kalapjának, a víztornyot óriás őzlábgombának hívták az ebédlő lett az edd-megde.
Amikor a Zánkai Központi Úttörővárost átadták, az egyik korabeli lap ezt mondta: Zánka a szocializmus okos és értelmes fényűzése, azt is olvashatták, hogy az itt eltöltött heteknek sorsfordító hatása lesz, mások beláthatatlan távlatokat jósoltak az itt táborozóknak. De a lényeg: itt senki nem csatangol cél nélkül. Valóban, aki arra emlékszik, hogy 10 napi táborozás után sem tudta megjegyezni, hogy ebben a monstrumban mi hol van, az biztos nem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: