Az LGT legendás gitárosa sajnos nem csak virtuóz gitárjátéka miatt lett legendás, hanem máig tisztázatlan halála okán is. 1974-ben disszidált Amerikába, mert nem bírta az itthoni politikai-társadalmi légkört, no meg, mert hívta egy szerelem. Hajdú Eszter készített róla dokumentumfilmet Siess haza vár a mama címmel. A rendezőnő ugyan nem tervezte, hogy Barta halálának körülményeit próbálja feltárni, de ezt kihagyni természetesen nem lehetett. Célja sokkal inkább az, hogy méltó emléket állítson egy fantasztikusan tehetséges zenésznek.
Az LGT 1971 áprilisában alakult és egy igazi szupergroup volt, mert mindenki sztárzenekarból érkezett. A kivételesen tehetséges Barta Tamás a Hungáriából jött a gitáros posztra, minden idők legfontosabb hazai rockcsapatába. Ahogy minden keleti zenekar, ők is nyugatra kacsingattak, ám ők valóban nagy lehetőségek várományosai lettek, ugyanis már 1971 augusztusában azt írta róluk a New Musical Express, hogy a legújabb rockszenzáció Nyugat helyett Keletről jön, érdemes odafigyelni rájuk.
Felléptek Angliában, turnéztak az Egyesült Államokban, de hiába ábrándoztunk arról, hogy egy magyar zenekarnak végre összejön, mindig belerondított a történetbe a majdnem. Presser Gábor a Privát Rocktörténet című dokufilmben elmesélte, hogy a külföldi sikerhez az kevés, hogy valaki világszínvonalon játszik. Szemléletesen elmagyarázza, hogy először is pénzt kell beletenni a csapatba, mondjuk 100 Ft-ot, és olyan izgalmassá kell tenni, hogy ki lehessen venni 120 Ft-ot. És kell egy személy, aki hisz benne végigtolja az összes promóciós csatornán: fellépés, rádió, fotózás stb.. végül lemezszerződés. Az LGT kapott ajánlatot egy reményt keltő szerződésre az ABC lemezcéggel, ám a világsikert ígérő lehetőségben éppen Barta Tamás lett az a bizonyos majdnem.
Az 1974-es amerikai turnéjuk során találkoztak Jimmy Miller producerrel (a Rolling Stones producere volt), akivel az együttműködést tető alá tudták volna hozni, ha Miller titkárnője és Barta között nem szövődik szerelem. Barta Tamás nagyon vonzó férfi volt, a nő behálózta és sok mindent ígért neki, így lelépett vele. Az ABC-nek az volt a kikötése, hogy a zenekar felállásában ne legyen változás, ne legyen tagcsere mivel Barta Tamás kilépett, a szerződés meghiúsult. Hogy mi történt ezután a gitárossal?
Hajdú Eszter egy, a 168 órának adott, interjúban elmondta, hogy eleinte azért nem ment minden flottul. Ott nem tudott zenélésből megélni, stúdiózenész lett Los Angelesben, de mellette telefonmarketinges munkát is kellett vállalnia. Végül összeszedte magát és rátalált egy új szerelem, magyar származású menyasszonyával jólétben éltek. Ugyan művészileg nem tudta megvalósítani magát, de neki választania kellett, a szakmai karrier vagy a szabad országbeli élet között. Ez utóbbit választotta. Az interjúból az is kiderült, hogy a rendezőnő több mint 10 évig dolgozott ezen a filmen, ennek oka, a pénzhiány mellett, hogy sokat kellet kutatni a Barta archívumban.
A dokumentumfilm bemutatja, hogy milyen bensőséges volt Barta Tamásnak az édesanyjával való kapcsolata, amit ők hangoslevelezéssel tartottak fenn. Ez azt jelentette, kazettákra üzentek egymásnak és azt küldözgették el légipostával. Ennek a hanganyagnak egyes részletei a dokumentumfilmben is elhangzanak, de ez volt az, ami a film elkészítését inspirálta, mert kiderült mennyi történet van bennük.
Barta Tamás még 10 évet sem élt Amerikában, 1982-ben lelőtték házában. A rendőrség úgy zárta le a vizsgálatot, hogy a halál okának öngyilkosságot jelölt meg. Ám Barta Tamás testében két golyó volt, ezért kételkednek az önkezűségben, ráadásul mindenki, aki a közelében élt, semmi jelét nem látta ennek. Menyasszonya azt nyilatkozta, hogy közös jövőre készültek, boldogok voltak, igaz, Barta halála előtt kérte, hogy vegyen neki egy pisztolyt, de azt nem mondta el, hogy miért. A dokumentumfilmben megszólal Barta üzlettársa is, akit aztán később gyanúsítottként hallgattak ki. Hajdú Eszter a 168 órának ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ebből komoly problémák adódtak. Ugyanis az üzlettárs többször meggondolta magát és a már elkészült és forgalmazásra került filmből ki akarta vágatni a jeleneteit. A bemutató így majdnem meghiúsult, de a rendezőnő végül úgy döntött, hogy nem halasztják el, mert ha késik, akkor az a film végét jelentené.
A Barta Tamásról szóló film, fontos láncszeme a közös emlékezetnek, hiszen ő is a popkultúránk részévé vált, még ha rövid időre is. Annyira nagy kár, hogy az ilyen kultúramentő vállalkozásokból nincs még sokkal több.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: