Botrányból ruhakollekció

Ami a divatot illeti, engem mindig az érdekelt, hogy milyen történetek húzódnak meg a szabásvonalak mögött.  Mitől olyan a ruha amilyen, miért van rajta fodor, miért hosszú és miért rövid? Mi volt az inspiráció forrása? Ki volt az, aki átültette a mainstreambe és tömegek ízlésévé tette? Mert mindig van valaki, aki észreveszi és aktuálissá teszi a divatot. A 70-es évek ruhavonalát egy botrányos divatbemutató indította el.

A divat amellett, hogy praktikum és esztétikum, a társadalmi változások lefordítása is a ruházkodásra.  A 60-as évek világmegváltó forradalmisága után egy kis csend lett és egy kis kiábrándulás a félrecsúszott dolgok miatt. Az emberek azzal vigasztalták magukat, hogy új életérzés után néztek és új fogyasztói magatartást követtek. Beindult a régi szép idők utáni vágyódás, az elveszett paradicsom keresése. Mindenki azt akarta megvásárolni, elolvasni, megenni, vagy hordani , amit a szüleik és nagyszüleik a maguk idejében. Amerikában a Life magazin kijelenti, hogy Old is in és egy különszámmal hódol az új stílusnak, melyben Rita Hayworth, Joan Crawford és Bette Davis szerepel. Az ügyeletes szexbomba, Raquel Welch, egy másik szexbomba bőrébe bújva, Marlene Dietrichként pózol. Megfilmesítik Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában című regényét. A világ nagy városaiban fellendülnek az ócska piacok. Mindenki a 30-as, 40-es évek stílusát kezdi keresni. Lehet ez bútor vagy csillár, puttó, kidobott kacat, de lehet hattyútollakkal ékesített hollywoodi pongyola, selyemsál vagy rókaboa.

Ezeket keresi nagy buzgón Paloma Picasso is, aki világcsavargásai során mindenhol a bolhapiacok után kutat. Innen szerzi be bohém színes ruháit, hosszú szoknyáit és időnként édesanyja, Francoise Gilot 40-es évekbeli gönceit ölti magára vagy kombinékben jelent meg. Egyszer egy partin összefut Yves Saint Laurent-nel, akit megbabonáz a Picasso lány eredeti outlookja. Már egy jó ideje észrevette, hogy a fiatal lányok a bolhapiacokon keresik az egyediséget, tudja, az ő ízlésükre kell figyelni, mert így lesznek a legjobb vásárlói. Tombol a retro láz, és mivel egyébként is Proust rajongó, fejében, az előbbiekből ihletet merítve, már össze is állt az ötlet. Papírra veti fantáziáját, megrajzolja az új 70-es évekbeli nőt, megalkotja a 70-es évek ruhavonalának alapjait, mely már elkülönült a 60-as évek hatásaitól. Csak azt nem tudja még, hogy lelkesedésével tévedett.

1971. január 29. Párizs, rue Spontini. Yves Saint Laurent első retro divatbemutatója. Közönsége nem érti, az újságírók forgatják a szemüket, folyamatos a suttogás, a fesztelen sóhajok nem a tetszésnyilvánítás jelei, meglehetősen puskaporos a levegő. Kollekcióját Felszabadulás kollekciónak nevezi, a nő felszabadulása okán. Főszereplője az a lánytípus, akinek a bárok, a mulatók és a bisztrók jelentik az életét. Az ilyen nő megveti a férfiakat és megveti a mértékadó eleganciájú nőket is, a kollekció a bűn angyalainak a védelmére kel. Az új divat egy kollázs, a régi és az új keveréke, a luxusdivat trónjának megingása a bolhapiacok javára. A kritikusok „Hogy merészeli!”, kiáltással indítják a cikkeiket. Rövid ruhák, platform cipők, válltöméses zakók, erős smink, frivolitás és a frizurák bőszítik fel a divatújságírókat. Nem értik, ezt a nőábrázolást, nem akarják elfogadni, hogy a háború alatti és utáni nélkülözésekkel teli időszak öltözékeiből Saint Laurent luxusstílust teremtett. Az 1971-es Felszabadulás kollekcióból botrány kollekció lett. Pedig a retro ott lóg a levegőben, Yves csak stílust adva, drámaivá fokozza. Úgy gondolta azoknak a fiataloknak, akik a bolhapiacokon inspirálódnak már nincsenek emlékeik ebből a korszakból, a többiek pedig lassan elfogadják az évtized ebből kialakuló divatvonalát.

Aztán igen, lassan elfogadták és a világon mindenhol lemásolták. Itthon, a 70-es évek elején még nem volt mozgolódás, de ahogy haladtunk előre az időben, 74-ben már egyre inkább megjelentek botránykollekció hatásai, a divatlapok üdvözölték ezt, igaz, akkor már könnyebben érthetővé vált. Ráadásul azt hiszem ez volt, ami a legjobban tükrözte a szocializmus ízlésvilágát, mert addigra már mellőzte a túlzásokat és a harsányt is visszafogottabban tálalta.