Ezért érdemes megnézni a Ballagás című filmet

Aki még nem látta, annak jó kis kordokumentum a régi idők tinédzsereiről, gimijéről és a ballagásról, aki pedig már túl van rajta, nosztalgiázhat a most elmaradt, májusi ballagási időszakban. Meg persze mellette szól, hogy a rockpaletta akkor legújabb színfoltjának, az Eddának ritmusára pörögnek a képek, miközben még dübörög a Neoton diszkó. A történet a maga idejében is telitalálat volt, és kiderült mára vonatkozólag is fontos üzenete van.

A kidobott tükrök valakire várnak

Az éppen 40 éve, 1980-ban bemutatott filmet Almási Tamás rendezte, aki ma jeles dokumentumfilmes. Igazi látleletet vett a szocializmusról. Abból a korból, amikor az iskolaigazgatók az ünnepségeken a társadalmi hasznosságról beszéltek, amikor az „odafent” valami misztikus, elérhetetlent jelentett, ugyanakkor a fentről irányított társadalom számára a kontroll szimbóluma, amikor az olyan szavak, mint a függetlenség , törődés, liberális vágyott, de negatív tartalommal megtöltött kijelentések.  A filmben bemutatott beszélgetések, lehet ma már klisésnek hatnak, de ugyanakkor mindent elmeséltek a kor lényegéről. Csak néhány mondat: „hogy igazoljuk ezt a fáradtságos munkát odafent, hogy otthont teremtettünk ezeknek a gyerekeknek?”, „a maga liberális nevelése”, „félnek a balhétól”, „senki nem meri megmondani a véleményét”, „feladod magadat”, „a pisilés időpontját is megszavaztatták velünk”, „annál kisebb lakás, ahol laksz, annál kisebbe már nem is költözhetnél”.

És akkor 15 perc, 27 másodpercnél megjelenik Szulák Andrea

Szulák Andi üde vibrálást visz ebbe a színtelenségbe. Ő egy külföldön tartózkodó diplomata házaspár gyermekét játsza, akit a szülők itthon hagytak tanulmányai befejezése miatt. A lakásuk nem átlagos, egy villa, a 80-as évek kezdetén is igazi oázis ebben a sivárságban. Az anyagi gondoktól nem szenvedő lány, Vali a legjobb ruhákat hordja, legújabb frizurát viseli és elsődleges számára a külcsín, míg a többiek, a szürke konfekció és fantáziátlan viseletek világában ragadtak. Az unalmas kockás ing, farmer, kordbársony, v-nyakú pulóver, kötött mellény mindennapjaiban, színtelen összeállításaiban.  Nem véletlen, hogy a ballagási ruhát is Vali gardróbjából választják a lányok, egy merész, élénk színű, újszerű darabot, igaz, ők csak olcsó hazai anyagból tudják sokszorosítani.  Vali így fakad ki az egyik jelenetben a tanárokra: „Belepofáznak, hogy milyen a hajam, milyen ruhát veszek fel, kivel találkozom!” A liberális felfogású, izgága lány viszonyt folytat az iskola egyik kirúgott tanárával, akin aztán egy másik diáklánnyal kell osztoznia.

Érdekesség, a diákokat amatőr szereplők játszák, de Szulák Andi mellett feltűnnek még olyanok, akik később színészként szereztek ismertséget: Zubornyák Zoltán, a sármos “Kábéla” szerepében, és szerepel a filmben Zsótér Sándor is. Az ismert színészek közül a fiatal, vonzó Takács Kati a jófej osztályfőnököt formálja meg, a bájos Temessy Hédi pedig a nyugdíj előtt álló keményvonalas, régimódi fizika tanárnőt. 

Bűnbakok

A filmben központi téma a bűnbakképzés, ezt szintén szerette a szocializmus. Bűnbak a fiatal osztályfőnök, aki liberális nevelésével, „zavart keltett a fejekben”, bűnbak a demokráciát követelő osztály,mert lám-lám még sem tudtak mit kezdeni azzal a nagy szabadsággal, amit kiharcoltak, és általánosságban bűnbakok a fiatalok, mert csoportosulásuk láttán galeri fóbiában szenved a társadalom, ami miatt a kocsmában ártatlanul vitázó srácokat csak azért dobja ki a csapos, mert biztos valami balhét fognak csinálni. Óriási a szakadék a felnőttek és a fiatalok között, amit meg is fogalmaznak a szereplők: „hogy ekkora legyen a távolság közöttünk.” Ezt a hangulatot jól visszhangozza az Edda szöveg világa. A film idején kezdett kibontakozni az Edda kultusz, amit meg is örökítenek egy valódi csápolós koncertjelenettel. Egy pillanatra felvillan a 80-as évek világát nagyban meghatározó táncmánia is.

Üzenet a múltból – csináljuk vissza a demokráciát

A litera.hu hasábjain 2018-ban K. Horváth Zsolt írt egy cikket a filmről és annak mai vonatkozásairól. Ő is rámutat arra, hogy a lázadó, szabadságot követelő diákok lényegében nem tudtak mit kezdeni ezzel a helyzettel, de a tanárok részéről is a hezitálás, a tehetetlenség tapasztalható. A szabadkezet kapó, régi rend ellen lázadó diákoknál  végül félrementek a jó dolgok, visszavonták a követeléseiket, visszatértek a rendhez, mert úgy vélték, amit forradalminak hittek az nem volt az. Azzal magyarázták, hogy nincs egyetértés, megjelent az irigység, mert mindig akadtak olyanok, akiknek a saját ügyük fontosabb volt, mint a közösségé. „A nagy lázadás végül abban ölt testet, hogy az osztály nem a megszokott matrózblúzban, hanem egy általuk választott, divatosnak tetsző ruhában ballag el”- írja K. Horváth. Így folytatja: Almási Tamás látlelete különösen komornak tűnik. Allegorikusan ugyanis az alulról szerveződő, önkéntességre és részvételre épülő demokratikus döntéshozatal világa a 18. életév körül lezárul – ennek cezúrája a ballagás. Vagyis épp abban az életkorban, amelyben az egyén választópolgárrá válik, amikortól képviseleti módon beleszólhatna a közügyek demokratikus irányításába, jóllehet ez napjainkban nem kecsegtet túl sok jóval (korántsem tartom véletlennek, hogy tipikusan a fiatalok alkotják a legkevésbé tudatos választói csoportot). Majd Mérei Ferencet idézi, aki azt mondja az iskola legfontosabb feladata, hogy továbbadja a társadalom szellemi javait. Konklúzióként azt mondja K. Horváth Zsolt, hogy Márpedig ha az iskolában továbbra is szemlesütött engedelmességre és remegő tekintélytiszteletre neveljük a mai ifjúságot, miközben demokráciát papolunk neki, akkor – Örkény István bon mot-ját némileg átalakítva – azt mondhatjuk, „lófasz fog itt folyni, nem demokrácia”.

A filmet itt nézheted meg

Kati nevű hangadó diáklány szerepét játszó Jobbágy Ilonáról pedig itt van egy érdekes videóösszeállítás