Jackie, egy legenda és már több mint 50 éve pletykálnak róla. Emiatt sokfélét elhisznek, például azt, hogy lefizetett kellékfeleség volt, vagy azt, hogy csupán vonzerejének és kisugárzásának köszönhette, hogy az amerikaiak mellett a franciák is imádták. De sokaknak akár az is nyilvánvaló, hogy majdnem Vogue újságíróként stílusát maga találta ki. Ebben a posztban néhány tény és tévhit a világ legtöbbet fotózott asszonyáról, akit szerettek mitizálni és lejáratni, de a valóságban sikerei és kudarcai mögött nagyon is prózai okok álltak.
Kellékfeleség volt, de azért nem kellett lefizetni
Jackie kellékfeleség szerepe férje politikai karrierjében játszott fontos szerepet. Jack Kennedy szenátor akart lenni. Pályáját egyengető apja jól tudta, fiának olyan feleségre lesz szüksége, aki lehetővé teszi, hogy a leendő elnököt a fehér, angolszász protestáns elit befogadja maga közé. Jackie befolyásos mostohaapja révén ez megvalósulhatott. Kennedyvel kötött házassága idején elterjedt a pletyka, hogy a nyilvánvaló nőügyek miatt apósának le kellett fizetnie azért, hogy férje mellett maradjon. Ez szóbeszéd volt. Jackie úgy érezte, ő Jack egyszemélyes testőre, aki ahelyett, hogy a nőügyeken méltatlankodik, inkább arra koncentrált, hogy hogyan bánnak mások a férjével.
Nem volt mindig divatikon
First Ladyként, ha valahol nyilvánosság elé lépett, mindig elképesztő érdeklődés övezte megjelenését. Öltözéke követendő példa lett a sikernők és a kifinomultságot kedvelők körében. Ám ennek éppen az ellenkezője sült el Jack Kennedy elnökjelöltsége idején. Jackie dühös leveleket kapott a választóktól, amelyekben frizuráját felmosófejhez hasonlították és felrótták neki, hogy túl sokat költ ruhákra. A Women’s Wear Daily nevű divatlap megírta, hogy 30 ezer dollár értékben vett Balenciaga és Givenchy ruhákat, Kennedy kampánycsapata pedig azt tárgyalta, hogy túllőtt a célon eleganciában és nem biztos, hogy Amerika felkészült Jackie Kennedyre. A kedélyek lecsillapítására amerikai konfekcióban készült, nem túl drága kismama ruhákat mutatott be egy erre a célra szervezett sajtóeseményen.
Ők gondoskodtak stílusáról, választásairól
Azt gondolnánk, hogy a high end körében felnőtt lánynak nem csak a pénz, az újdonságok kizárólagossága, hanem az ízlés is birtokában volt, hogy kitalálja imidzsét. Jackie Kennedy megjelenését, szellemiségét négy ember útmutatása egyengette. John White, a Times Herald újságírója, akit dúsgazdag mostohaapja kapcsolatai révén ismert, előszeretettel oktatgatta a fiatal Jackie-t a társasági élet csínjára-bínjára. Az ugyancsak újságíró, igazi bennfentes Joe Alsop, aki a politikai és a társasági élet nagy szakértője volt, esztéta és intellektuális sznob, elmondása szerint nagy lehetőséget látott Jackie-ben, ugyanakkor kevés önbizalmat. A fiatal tétova lányt, Rachel Bunny Mellon, a Listerine szájvíz örökösnőjének bizalmába ajánlotta. Bunny Mellon öltözködési és stílus tanácsokat adott neki, könyvritkaságokat gyűjtött és az ő hatására hordott Jackie Balenciaga-t és Givenchy-t. Jackie ebben az időszakban került barátságba Jayne Wrightsmannel is, aki egy oklahomai olajmágnás felesége volt. Jayne tökélyre fejlesztette a műtárgyak ismeretét és a műgyűjtést, Jackie tőle leshette el, hogyan kell igazi önálló műalkotássá formálni saját gyűjteményét.
Párizsi sikere nem spontán reakció
Amikor Jackie és Jack Kennedy hivatalos látogatásra Párizsba érkezett, Jackie-t nem várt ováció fogadta, amelynek világszerte híre ment. Ragyogott gyönyörű ruhakölteményeiben és elragadó volt megnyilvánulásaiban. Minden szem rászegeződött. Ekkor mondta az amerikai elnök, azóta elhíresült mondatát, melyben szerepét firtatta: „elkísértem Jackie Kennedy-t”. Vajon Jackie sikere csak tökéletes vonzerején és kisugárzásán múlott? A ma gondosan összevágott filmdokumentációk ezt mutatják. Az igazság az, hogy egy jól irányzott PR fogás emelte őt ebbe a hálás szerepbe. Ugyanis, még korábban, amikor Jack Kennedy ismertté vált, feleségével interjút készített a washingtoni televízió. Ebben a műsorban beszélt Jackie arról, hogy francia származású, imádja a francia kultúrát, tanulmányokat folytatott Párizsban és bemutatta kitűnő francia tudását. Ezt az interjút játszotta le a francia televízió az elnöki pár látogatása előtti estén. A hatás nem maradt el. Ezrek várták őket a reptéren.
Csupán egy napig dolgozott a Vogue-nál
Női magazinok időnként lelkesen beszámolnak róla, hogy még Jackie Bouvier-ként egy pályázaton Vogue újságírói állást kapott. De a folytatásról már nem írnak. Tény, hogy Jackie francia szakos egyetemistaként benevezett a Vogue magazin, lányoknak meghirdetett, Prix de Paris versenyére, melynek fődíja egy segédszerkesztői állás volt. Az állást fél évig New Yorkban, fél évig a párizsi szerkesztőségben kellett betölteni. A versenyt, több mint ezer diákot legyőzve, Jackie nyerte. Amikor a 22 éves lány besétált a new yorki szerkesztőségbe, Carol Phillips, az akkori főszerkesztő végignézett rajta és azt látta, hogy 1 év múlva abba a korba lép, amikor az ő társadalmi köreiből származó nőknek férjhez kell mennie, különben eladhatatlanná válnak. 1951-et írtunk ekkor. A főszerkesztő úgy döntött, lebeszéli Jackie-t a munkáról, mert kockázatos lenne felvenni, és az említettek miatt nem is biztos, hogy maradna. Jackie se nem karrierista, se nem feminista nem volt. Olyan korból jött, amikor a nőknek az volt a feladata, hogy megfelelő férjet szerezzenek és attól kezdve férjük vagyontárgyaként éljenek.
Jackie Kennedyről olvashatsz még a Jackie dolgozik című bejegyzésben, melyből kiderül, hogy jóval később könyvkiadóknál helyezkedett el, és megemlítettem a Partik, jachtok, SZOT üdülők című írásban is, ez a 60-as évek üdülőkultúrájáról, a jet-set nemzedékről szól, melynek Jackie Kennedy emblematikus alakjává vált.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: