Zalatnay Sarolta hallatlanul népszerű énekesnő volt a szocializmusban. Sztárkultusz ugyan nem volt, de bálványok még lehettek és Zalatnay népszerűségét és példakép szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ’72-ben az Ifjúsági Magazin számaiban saját rovatot vezetett. Ebben a rovatban a hozzáérkező rajongói levelekre és kérésekre reagált, melyekből mellesleg kiderült, hogy mennyire update volt a kultúratrendek tekintetében és persze a divat világában is, de emellett néha megpendítette, hogy utazgatásokkal, különleges barátságokkal tele izgalmas életet él. Az ifjúság szocialista nevelése szempontjából üzenetei megfeleltek az elvárásoknak, érződött rajtuk, hogy volt sorvezető, és olyan nő képét tárták az olvasó elé, aki művelt, érdeklődő, modoros, és visszafogottan szórakoztató. Tehát egy tökéletes (szocialista) példakép.
Összességében ezek a cikkek, cseppet sem színesek, nem sziporkázóak és időnként unalmasak. De abban az időben nem feltétlenül számított, ha egy cikk egy picit sótlan, lényeg a funkció. Nem az volt az érdekes, hogy mit mond a sztár, hanem, hogy mit taníthat egy felelős idol. Ennek értelmében olvasói levelekre adott válaszai akár műveltségi vetélkedőre is készülhettek volna. Megírja, egy rajongónak, hogy az általa keresett filmzene az Eper és vér című filmből a Thunderclap Newman: Something in the air. Választ ad arra, hogy mik a kedvenc keresztnevei, de hozzáteszi, hogy a neveknél fontos, hogy „legyenek összhangban a családnevekkel”, a választásnál „figyelemmel kell lenni a mély és magas magánhangzókra, a teljes név ritmusára, de számítanak a családi hagyományok és a divat.” Elmagyarázza rajongóinak mit jelent a supergroup kifejezés, és hogy miért készülnek olyan bosszantóan lassan a mozifilmek. A kedvencem pedig az, amikor Görögországról faggatják, pontosabban, arra kíváncsi egy olvasó, járt-e már ott. A válasz: „Nem jártam még a napfényes, de politikailag súlyosan árnyékolt országban”. Népdalait kedveli Nana Mouskouri előadásában és kedvenc görög színésznője: Melina Mercouri.
Természetesen a divatban is ugyanilyen tájékozott, de szigorúan csak az elfogadott öltözékekről ír. Hordható a régies, romantikus stÍlus, vegyítve a pop és uniszex elemekkel. Viselhetsz midi szoknyát, bőrmellényt vagy kötöttet, bársony nadrágot selyem vagy plüss trikókkal, bolondos rátétekkel, szivárványszínű csíkdíszítéssel. Van ajánlása az „erősebb testalkatú” lányoknak is: szoknya kékfestő kartonból, puffos ujjú blúzzal, vékony övvel. Hozzáteszi még a legújabb sminktrendeket; zöld vagy kék színű szemhéjárnyékolás, és nem feledkezik meg a kiegészítőkről sem. Ez utóbbiakról azt írja házilag is elkészíthető. Az 1972-es divatról megállapítja, hogy: „nem hiszem, hogy változást hoz ez az év”. Ez a két utolsó megjegyzés még az ideológiába is belesimult. Tudjuk, hogy az emberek azért készítettek házilag dolgokat, mert nem lehetett kapni és a változásról pedig annyit, hogy azt nem szerette a szocializmus.
A legtöbben persze mégis csak a személyes dolgokra voltak kíváncsiak, ezek némileg oldották a népnevelő stílust. Az énekesi pályára készülőknek elmesélte, hogy ő hogyan kezdte el: „iskolabulikon énekeltem, sikereim voltak és hivatásul választottam”. Nem felejtette el megemlíteni, hogy az I. kerületi Toldy gimnáziumban érettségizett jelesre. A Cini nevet kicsi korában kapta vékonyka hangja miatt. Szerepelt Keleti Márton Fuss, hogy utolérjelek című filmjében, ebből hanglemez is készült, ami véleménye szerint a Love Story-t idézi. Kedvenc együttese a Crosby, Still, Nash and Young, azt írta, ez egy „magasabb színvonalú zene, ugyanakkor egyszerű dallamvilágú stílus”. Észrevehetően az igényes popzene szeretetére hívja fel a figyelmet. Saját dalai közül a Miért mentél el, a favoritja. Kedvenc könyve Hemingway Vándorünnepe és a „maiak közül Örkényt kedvelem”-tette hozzá. Kedvenc költője Ady, kedvenc színészei: Alain Delon és Spencer Tracy. Izgalmasabb társasági életéről elmeséli, közös műsorban volt Angliában a Bee Gees-szel, a Hollies-szal és londoni klubokban találkozott a Traffic és a Marmalade tagjaival. Tartja a kapcsolatot Alan Price és Georgie Fame az akkor népszerű angol énekesekkel, akik képeslapot küldtek neki. Nyári terveiről faggatják az olvasói levelek, ő elmondja, hogy a Balatonra készül, persze turnéra és Cannes-i utazást is tervez, igaz ez is csak fellépés. Itt is nehéz lenne nem észrevenni a korszellemet: csak semmi szórakozás, a legfontosabb és mindenekelőtt a munka! Elárul egy magánügyet is: nem tud főzni a mama és a szakácskönyvek nélkül.
A cikkeiben jelzi, hogy sok nagyon személyes levelet kap, például sokan köszöntik születésnapján, karácsonykor, de olyan is van, aki magához invitálja vidéki turnéja folyamán. Akad olyan rajongója is, akivel már egy éve folyamatosan leveleznek, és van olyan eset is, amikor egy egész osztály részére küld dedikált fotót, amit majd az osztálynaplóba tesznek. Zalatnay példakép szerepében óvva int a példaképektől. Azt írta olvasóinak, hogy neki nincs ideálja, mert úgy gondolja, ha valaki kitűz maga elé egy célt, akkor nem fontos, hogy ez a cél egy konkrét névhez kötődjön. „Akit szakmailag, zeneileg ideálisnak tartok, nem biztos, hogy minden tulajdonságban rokonszenves nekem”- írta érdeklődő rajongóinak.
Cini írásai egy csipetnyi kor lenyomatok, ám nagyon érződik rajtuk, hogy moderáltak és a szocialista életszemléletet képviselik. Az is igaz, hogy a rajongók tudtak nagyon nem oda illő dolgokat is kérdezni, de még ezek mögött is meg lehet neszelni, hogy az énekesnőre kíváncsiak és nem arra, hogy mit tud, mondjuk Görögországról. Mi lett volna, ha valóban az derül ki, hogy milyen Zalatnay szerint a világ?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: