Ki is az a Bob Fosse? A név, így önmagában nem annyira ismerős. De ha azt mondom, hogy Mindhalálig zene vagy Cabaret, akkor megvan; Bob Fosse volt mindkét produkció rendezője és koreográfusa. Az előbbi esetében, önéletrajzi ihletésű filmről van szó, amit Cannesban Arany Pálmával jutalmaztak, a Cabaret-ért pedig Oscar eső hullott rá, nálunk is kedvelt volt filmen és színpadon egyaránt. A Fosse- produkciók, (még jó néhány),olyan kultdarabok, amelyek bemutatását a szocializmus kultúrfelelősei is fontosnak tartottak. Megjegyzem, hogy a tánczseni Fosse-ról és a nem kevésbé virtuóz párjáról Gwen Verdonról látható most egy sorozat az egyik streamingszolgáltató kínálatában.
Liza legjobb szerepe
Megreformálta a musicalt
Bob Fosse munka közben
Ezzel Fosse, aki táncosként indult, az amerikai musicaltörténet kiemelkedő alakjává vált. A tánckoreográfus fenegyerek úgy nyúlt hozzá, ’71-ben, a Cabaret színpadi változatához, ahogy előtte még senki más, előre megérezte az új évtized szellemiségét. A 30-as években, Berlinben játszódó történetből provokatív előadást varázsolt a vászonra, volt benne dráma, erkölcsi probléma, szex és alkohol. Az énekszámok, melyek megírásában is segédkezett elgondolkodtatóak, a főszereplő Liza Minnelliről pedig azóta is azt mondják a kritikusok, hogy nem tudta überelni Sally Bowles karakterét. Bob Fosse „karmesteri pálcája” alatt tökéletesre sikerült az átlényegülés. A ’72-ben (nálunk is) bemutatott polgárpukkasztó, ám valódi filmélmény, 8 Oscart hozott az alkotóknak. Az egyiket Coppola Keresztapája elől halászták el. Ezután már nem volt megállás, jöttek a Tony-k és az Emmy-k is. Fosse mindig a legjobb akart lenni, ez az őrült vágya hajtotta a munkamániába, nagyon bizonyítani, akart és eleinte nagyon zavarta, hogy párja, a virtuóz táncos Gwen Verdon ismertebb nála.
Monroe-nak is tanított táncot
Gwen Verdon
Persze a siker, ahogy lenni szokott, a magánéletben már nem volt olyan fényes, ugyanis éppen a Cabaret készítésének időszakában vált el Fosse feleségétől. Gwen Verdonnal 1955-ben találkoztak egy próbateremben, ahogy említettem Fosse még teljesen ismeretlen volt, de Verdont már sikeres táncos szereplőként jegyezték a Broadway-n. Az 1953-ban bemutatott híres Cole Porter musicalban a Can-Can-ban tűnt fel. 1960-ban házasodtak össze, egy lányuk született és sikeres musicalek kerültek ki kezeik közül. Többek között az Édes Charity, melynek főszerepét Verdon játszotta a színpadon, a filmvásznon pedig Shirley Maclaine, de Verdon felejthetetlen volt a Chicago című, szintén férjével közös produkcióban, Roxie Hart szerepében, amelyet Renée Zellwegger alakított a későbbi filmes változatban. A táncoslábú Verdon, ha nem a férjének segített a produkciók létrehozásában, táncot tanított Hollywoodban, Lana Turnernek vagy éppen Marilyn Monroe-nak. Gwen erős nő volt, határozott elképzelésekkel és páratlan tehetséggel. Nagyon nehezen viselte, amikor férje időnként úgy döntött félreállítja és árnyékaként kezelte. Jól emlékezett, amikor még ő mutatta be Fosse-t mindenkinek és tudta férje mennyire irigyeli őt. Az ő házasságuknak a férj szakmai féltékenysége miatt is befellegzett.
Megölte a zene
Jessica Lange és Fosse
Az All That Jazz, azaz Mindhalálig zene című film, hűen összefoglalja, hogy hogyan is él a munkamániás producer-koreográfus: a pörgést az alkohol, a drogok és a nők biztosították. Bob Fosse simán kimerítette volna ma a „metoo” mozgalom összes vádját. Lényegében, a röptében a legyet típusba sorolható, és nyilván ez volt az, ami már Verdonnak egy kicsit sok volt. A Mindhalálig zene ’79-ben készült, a szuper sármos Roy Scheider főszereplésével. Ő alakította Fosse-t, aki körül keringenek a nők, feltűnik a csodaszép Jessica Lange is a filmben, amely táncpróbák jelenetei, magánéleti epizódok és szürreális történetek keveredése. Ez utóbbi annak az elképzelése, hogy mi lesz a koreográfussal, a túltolt élet után, a másvilágon. A film érdekessége még az is, hogy a Gwen Verdont alakító női főszereplő, Ann Reinking, Fosse párja volt, de ez csöppet sem zavarta Gwent, ugyanis ők jóban voltak és csodálták egymás tánctudását. A Fosse/Verdon sorozatban Annt, a feltörekvő, törékeny Margaret Qualley játssza, aki Andie McDowell lánya. Ennyit a világsztárok találkozójáról. A Mindhalálig zenében, Fosse érezte és éreztette, hogy a zene lesz a végzete. Éppen egyik produkciójának ősbemutatójára sietett, amikor rosszul lett, összeesett és az utcán érte a halál 1987-ben.
Bob Fosse munkássága nem véletlenül érdemelte meg az erről készült sorozatot. A papageno.hu azt írja róla: „filmjeiben a zene, a tánc és a történet egymással szoros kapcsolatban van, és dramaturgiailag mindent megmagyaráz.” Ő maga pedig azt állította, hogy a produkciókban az énekre és a táncra azért van szükség, mert az érzelmeket már nem lehet beszéddel kifejezni. Munkáiban jellemző volt rá a kellékek használata, melyet példaképének Fred Astaire hatásának is tulajdonítanak: sétapálca, kalap és kesztyű. A papageno.hu úgy tudja, egyesek szerint ezek a kellékek kivetítések is lehettek: Fosse nem szerette, hogy kopaszodik, ezért volt a táncosok fején kalap, és nem volt megelégedve a csúnya kezeivel sem, így kerültek elő a produkciókban a kesztyűk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: