Rotschild Klára mesés divatbirodalmáról már sok mindent megírtak. Neve mindig a szocializmus luxusa kontextusban jelent meg. A Váci utcai szalon, a csodaszép manökenek, akiket csak Rotchild lányoknak emlegettek, a vásárlók névsorában feltűnő Gábor Zsazsa, Jovanka Tito, vagy a perzsa sah felesége olyan példák voltak, amelyek mind-mind a szocializmus legszebb emberarcát mutatták. A turistacsalogató üzlet zseniális vezetője pedig nem titkoltan nagypolgári miliőben élt, tette mindezt az elvtársak orra előtt.
Lakásának Dunára néző hatalmas tetőteraszán fényes partikat adott. Megfordultak itt külföldi vendégek és a budapesti elit: művészek, diplomaták, orvosok, ügyvédek, magas rangú gazdasági és politikai tisztségeket betöltő emberek. Gyakran ott volt Psota Irén, vagy Fényes Szabolcs és felesége, de a fiatal Halász Judit is. A vendégeknek libamájas molnárkát, kaviáros, lazacos szendvicseket szolgáltak fel a fehér kesztyűs pincérek. A finom étkeket a diplomata boltból származó vagy külföldről hozott márkás italokkal öblítették le. Az italokat Klára nem itta, inkább gyűjtötte a presztízs miatt, ritka dolog volt akkor Magyarországon, hogy valakinek 15 éves skót whisky-je vagy Courvoiser konyakja legyen otthon.
Az otthonában lévő növényeinek gondozására külön kertész járt fel hozzá, háztartását bejárónő vezette, mindig főztek rá, kutyáit pedig általában más sétáltatta. Megengedhette magának, hogy népes társasága legyen és ennek egy-egy tagját Budapest újonnan megnyílt éttermeibe vigye, ahol, a 70-es évek elején, ritkaságként, töltött olasz pizzákat szolgáltak fel. Mindig ápolt volt, finom úrihölgy benyomását keltette, olyan elegánsan jelent meg, mint az angol királynő és ezt a környezetétől is megkövetelte. Megtanította a körülötte lévő embereket öltözködni. Kedvence a Chanel kosztüm volt, haját, mindennap, magán fodrászüzletben fésültette. Kozmetikumai, parfümjei nyugatiak voltak, imádta a ritka illatú Schiaparelli parfümöt.
Elérte, hogy egy reprezentatív, belvárosi divatház (Különlegességi Női Ruhaszalon) vezetését rábízza az állam, évente kétszer Párizsba utazhatott, melynek költségét szintén az állam állta. Személyesen ismerte Coco Chanelt és egy másik híres francia divattervező, Hubert de Givenchy jó barátjának tekintette, ennek jeléül, mindig friss virágcsokrot küldetett a szállodai szobájába. Hírnevet akart, azt is megkapta. 1956-tól a divatlapok már nem a szalont emlegették, hanem őt magát, mint fontos divatszakértőt. Valóra váltotta, hogy a szalon végül az ő nevét viselte. Rotschild Klára egy mikrovilágban élt és kényelmes mindennapjait egyáltalán nem zavarta meg a szocializmus. Olyan, akkoriban ritkának számító, erős nő volt, aki anélkül, hogy ezért férfias eszközöket használt volna, elérte, hogy önmegvalósítása útjába senki ne álljon.
A nyugati lapok által csak kelet Chaneljeként hívott divatguru, számos olyan erénnyel és tudással volt felvértezve, hogy ma azt mondhatnánk, borítékolva volt számára kiváltságos helyzete. Már a 20-as, 30-as években is ismert volt, és mindig az uralkodó elit asszonyait nyerte meg a szalonja számára. Tudta, hogy a szocialista, új, prominens vezetők asszonyai is szeretnének megfelelően megjelenni. A korábbi, jól felépített kapcsolati tőkéjét bevetve, megkörnyékezte a belkereskedelmi miniszter feleségét. Aztán a belkereskedelmi miniszter ki is nevezte az áhított szalon vezetésére. Ahogy Rotschild Klára számított rá, az új elvtársaknak és elvtársnőknek legyezgette a hiúságát, hogy olyan embertől kapnak öltözködési tanácsot, aki a háború előtt befolyásos asszonyokat, arisztokratákat, a kor leading lady-jeit öltöztette és jó kapcsolatokat ápolt a párizsi divatházakkal és a bécsi szalonokkal.
Tetszett nekik a Rotschild név is. Egyrészt azért, mert jól eladható volt a külföldieknek. A haszonleső kommunista vezetők imádták, hogy a szalonban csilingel a valutás kassza, hiszen Klára remekül értett a pénzcsináláshoz, és turisták, valamint neves személyek jönnek az üzletbe Európából, Amerikából és jó hírét viszik Magyarországnak. A kecskeméti barack vagy a szegedi paprika mellett Rotschild Klára is megfért, mint tökéletes országimázs termék, és érdekes, az sem zavarta őket, a nagy egyenlősdit, visszafogottságot, szerénységet hirdető szocializmusban, hogy kegyeltjük egy bankárcsalád nevét viseli, ami egyet jelentett a pénzzel és a hatalommal.
Rotschild Klára amellett, hogy növelte az ország valutabevételeit megcsinált olyan dolgokat is, ami az akkori Magyarországon ismeretlen volt. Például a networking vagy a branding, a városi legendagyártás és az üzleti élet minden csínját-bínját biztonsággal ismerte. Így nem véletlen, hogy a szocializmus sem akarta zavarni Rotschild Klárát.
(Rotschild Klára hiteles és részletes portréját Simonovics Ildikó divattörténész rajzolta meg a Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor c. könyvében. Az otthonmaradós napokra tartalmas és érdekes olvasmány, én is ezt használtam a bejegyzés megírásához.)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: