A mi modelljeink 4-5 évtizeddel ezelőtt nem képviselhettek nyugati nőtípusokat. De ha megnézzük, vannak közöttük olyanok, akik nagyon is jól reprezentálták a vasfüggönyön túli divatvilágot. Fotósok, divatszakemberek elbeszéléseiből tudjuk, egyesekre azt mondták, hogy külföldi arca van. Tekintetük, kisugárzásuk hasonló volt, mint világhíres kolléganőiknek, emelve ezzel az őket megmutató szocialista divatlapok színvonalát. Megmutatom ezeket a hazai manökeneket, akik mellé odatettem a stílusukhoz közel álló nemzetközi arcokat és hasonlóságuk okait.
Safi és Loulou az új garçon
Safranek Anna a hatvanas években is keresett manöken volt, a hetvenes –nyolcvanas évekre pedig már az őt követők példaképévé vált. A hazai divatvilágban csak Safinak becézett manöken, nem adta magát olyan könnyen modellnek. Ráadásul, elmondása szerint, nem szerette a túlzott cicomát, nem rajongott a műszempillákért és a rúzsért. Azt sem kedvelte, ha bámulják, a fotózástól pedig ódzkodott. De szigorú szépségét mégis szerette a kamera, ezt bizonyítja temérdek fotója az Ez a Divatban és örökös címlaplány státusza. Egy interjúban elárulta, a munkáján kívül soha nem viselt szoknyát és imádta a szmokingot. Úgy gondolom, ha akkoriban megteheti, hogy megmutatja igazi személyiségét, mint Loulou de la Falaise, kiváló androgün típusú modell lett volna belőle. A francia Loulou, arisztokrata felmenőitől kifinomult ízlésre való hajlamot örökölt. Yves Saint Laurent múzsája lett, az új garçonok egyike, a fiús lányok archetípusa.
Skála Ági, a magyar Cheryl Tiegs
A Skála áruházzal kötött exkluzív szerződése miatt, csak Skála reklámokban tűnt fel, így neve egybeforrt a hangzatos magyar márkával. Komjáthy Ágnes, a Cheryl Tiegs típusú hamvas, természetes szépségek képviselője volt. Tökéletes arca ellenére nem gondolt a modell pályára, noha megnyerte az Anna-bál szépe versenyt, és amikor a Skála áruháznak háziasszonyra volt szüksége, a sugárzó szépsége keltette fel az érdeklődést. Meglehet valaki meglátta benne a szőke, kékszemű, hamvas bőrű amerikai típust. Az ilyen lányoknak olyan nagy volt a kellete a Tengerentúlon, hogy a barnahajú modelleket Európába száműzték. A szabályos szépségű Cheryl nem rejtegette tökéletes testét, csábos bikinis fotói bejárták a világot. Komjáthy Ági annyira azért nem volt merész, mint amerikai kolléganője, amire az lehet a magyarázat, hogy otthon mindig azt hallotta, ne a szépsége, hanem szerénysége legyen a mérvadóbb.
Schmidt Bea, Marisa Berenson divatikertestvére
Ha a hetvenes években, Diana Vreeland, a Vogue egyik legendás főszerkesztője elindította Marisa Berensont , akkor szinte biztos, hogy észreveszi Schmidt Beát is. Nagy zöld szemei láttán szexit kiáltottak volna a fotósok, bár lehet, hogy kiáltottak is, csak ez a szocialista Magyarországon nem volt publikus. Kifinomult eleganciája, sugárzó intelligenciája tette hasonlatossá Berensonhoz, akiről azt állították, hogy tökéletesen testesíti meg a hetvenes évek nőtípusát. Schmidt Bea egyediségére vall, hogy Nagy Gatsby korát idéző frizurájával megvillantotta a 70-es évek nosztalgikus trendjét, ráérezve a nemzetközi irányzatra. Míg Berenson filmszerepet kapott, Schmidtnek nem voltak színészi ambíciói, hivatásaként kezelte a modellszakmát, amit itthon sokáig el sem ismertek. Azt mondta, hogy a manöken dolga, arra tanítani az embereket, hogy egyéniségüknek megfelelően öltözködjenek.
Pataki Ágiban van egy csipetnyi Lauren Hutton
Mindketten inkább a visszafogott szépséget képviselték, távol állt tőlük a harsányság. Hutton a Revlonnal kötött előnyös szerződést, Pataki pedig két évtizeden át volt a Fabulon márka arca. Olyan nőtípust reprezentáltak, amellyel mindenki könnyedén azonosult. Pataki Ági népszerűségét annak köszönhette, hogy imázsa sok középosztálybeli nő számára lett megvalósítható, a tudatosan épített manökenszemélyiségébe pedig belevitt annyi középszerűséget, hogy még többek számára vált követhetővé. A két modell még abban is hasonlított, hogy mindkettejüket szakavatott szemek irányítottak a pályára. Pataki Ágin Rotschild Klárának, a szocialista divat nagyasszonyának akadt meg a szeme, Huttont pedig a már fentebb is említett Diana Vreeland fedezte fel. Hutton több filmszerepet is kapott, Pataki Ági is szerepelt egy-két filmjelenetben, de sokkal inkább a filmkészítés háttere érdekelte, ma már producerként dolgozik.
Lantos Piroska személyisége Jerry Hallt idézi
Egy korábbi bejegyzésben már írtam a cserfes, hisztis Lantos Piroskáról. A manöken pajkos tekintetét nézve az az érzésünk mintha Jerry Hall szemébe néznénk. Hall korán elhatározta, hogy modell lesz, és nem adta alább Helmuth Newton fotósnál, Lantosban is kamaszként tudatosult, hogy manöken szeretne lenni. Mindketten nagyon öntudatosan építették a karrierjüket. Jerry Hall Párizsban vált ismertté, aztán visszament Amerikába, ahonnan azért jött el, mert a modellügynökségek túl egzotikusnak találták. Lantos Piroska is Párizsban kezdte meg nemzetközi karrierjét és New Yorkban folytatta. Két nyughatatlan, a kamerák előtt izgő-mozgó bohém alak, nem is annyira szépségük, mint inkább kisugárzásuk töltötte meg élettel képeiket. Lantos Piroska, itthon, kilógott a manökenek sorából, nem csak azért, mert magas volt és nyurga, hanem mert sehogy sem illett bele a szocialista nőeszmény figurájába. Ahhoz ő túl szertelen volt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: