A szocializmus fontos építőeleme volt a besúgói hálózatok létrehozása. Az egypárti diktatúrában, a mindent egy kézben világában, az állampolgárok megfigyelése az örökké hatalomban érzés hamis biztonságát keltette. A címmel arra utaltam, hogy az állambiztonság mindenféle eszközökkel gyűjtötte az információkat, ha kellett embereik barátnak hazudták magukat, vagy szeretőnek, de akár a barátok és a szeretők is válhattak besúgókká.
Hogy mennyire elfuserált világ jön így létre, nem volt érdekes. Pedig leeshetett volna az, ami az NDK formálódását bemutató Válaszvonal című német sorozat egyik szereplőjének is világossá vált, ha mindenki mindenkit megfigyel, miféle rendszer lesz ez, kölcsönös bizalmatlanságra épülő? A hatalom féltése fontosabb volt.
Magyarországon már a háború után, a szocializmus építésének hajnalán megkezdődött besúgói hálózatok kialakítása. Eleinte ügynöknek olyanokat bíztak meg, akiknek volt valami priusza. Kisebb kihágásukat elfelejtik, ha cserébe megfigyelnek embereket, vagy csoportokat. Időnként el kellett menni a közeli vendéglőbe, és meghallgatni mit énekel a bárzongorista, és figyelni közönséget, vajon ki tapsol neki. Végül aztán ez a megfigyelősdi a társadalomban elterjedt, az emberek elkezdték figyelni egymást. A szomszéd leskelődött az ablakból, azt nézték ki mit hoz, mit visz, a külföldi csomagokat, feltűnő dolgokat érdemes volt éjszaka mozgatni, hogy ne lássák azok, akiknek nem kell. A gyanús dolgokat ugyanis minden nélkül jelentették. Persze nem csak a kommunizmus terméke volt ez a kémjátszma, Nyugaton is megfigyeltek. J. Edgar Hoover az FBI híres-hírhedt igazgatója nagymestere volt ennek. Megfigyelték John Lennont és egészen csinos kis aktát gyűjtött össze Brigitte Bardot-ról. Szőnyei Tamás Nyilvántartottak c. könyve valóságos kincsestára a magyar popkultúrában megfigyelők és megfigyeltek történeteinek. Tulajdonképpen ebben a könyvben olvasható minden a 60-70-80-as évek hazai popkultúrájáról és szórakoztatóiparáról, ami a lapokból kimaradt. Nem véletlenül támadt az az érzésem, hogy az itt bemutatott jegyzőkönyvekből többet tudok meg mint az újságokból.
A könyvben olvashatjuk, hogy akik külföldre jártak számíthattak rá, hogy megfigyelik őket, és esetleg még meg is kérhették őket, hogy figyeljék meg azokat a magyarokat, akik már ott élnek. Fontos volt feltérképezni a disszidensek kapcsolatait. A beszervezett ügynökök, besúgók valamilyen fedőnévvel és legendával rendelkeztek. Ez utóbbi egy kitalált történet az ügynökről, ami hozzásegítette, hogy a megfigyelt közelébe férkőzhessen. A besúgók beszivárogtak a házibulik társaságaiba és sokszor rendszerellenes, provokatív kijelentéseket tettek, és figyelték ki ugrik rá. Többen belesétáltak ebbe a csapdába, de voltak olyanok is, akik pusztán azért kerültek az állambiztonság látókörébe, mert a szocializmusnál meghaladottabb gondolkodásúak voltak és az életüket saját maguk szerették volna szervezni, ahelyett, hogy a korlátozott életmód modellek közül választanak. Ilyen volt Poór István is, aki a 70-es években egyetemista volt, és akinek esete jól példázza, hogy egy nyitott, érdeklődő fiatal micsoda riadalmat tudott kelteni, és a körülötte szaglászók szinte életmű-feladatnak tekintették az ő lekapcsolását.
A Poór-féle társaság jól szituált budapesti egyetemista fiatalokból állt. Gondolkodásukban Nyugat felé fordultak. Megtetszett nekik egy kibontakozó művészeti irányzat: a Happening, és naivan úgy gondolták, ők ezt majd meghonosítják Magyarországon. Létrehoztak egy klubot, még egy jelvényt is kitaláltak a tagok számára, ami egy elefántot ábrázolt. A társaság 20-25 fős volt és gyakran megfordultak Poór Gellért téri lakásán, ahol beat lemezeket is másoltak. A találkozókon időnként elhangzottak államellenesnek számító kijelentések is. Például Poór beígérte, ha dolgozó felnőttként majd jó pozícióba kerül, akkor majd tettekre váltja a rendszer iránti zsigeri gyűlöletét. De azt is ő mondta, hogy buta parasztok vannak vezető állásba, csupán azért mert jó kommunisták, így nem jut hely olyanoknak, akik tehetségesek, de nem kommunista hitűek. Klub, beatzene, államellenes kijelentések, fenyegetőzés éppen elég volt ahhoz, hogy az állambiztonság pontosabb megfigyeléseket tegyen. A happening valójában nem terjedt el, hiszen olyan műfaj volt, amit nem sokan értettek és értékeltek. A happeninges klubesteken viszont tartottak előadásokat is, a hippikről vagy a Pop-Artról, Andy Warholról. Egy önjáró, ismeretterjesztő ifjúsági klub már veszélyes. Poórék lakását bepoloskázták, leveleit felbontották. A belvárosi aranyifjaknak becézett társaság nem volt más, mint egy ártatlan baráti társaság. Tagja volt Markos György, Keresztes Tibor (Cintula) és Cseh Tamás is. De ki miatt járt pórul Poór?
Cseh Tamás akkor még rajztanárként dolgozott, de már kezdték megismerni a nevét, filmzenét komponált a Szerelmes biciklisták és a Nyár a hegyen c. filmekhez. Őt megpróbálta beszervezni az állambiztonság, és valóban tett jelentéseket, de ártani nem akart, így mindig csak annyit mondott az őt beszervezőknek, amit már amúgy is tudhattak. Volt, hogy rá akarták venni, írjon alá egy bianco jegyzőkönyvet, de nem tette meg. Az ilyen csoportosulásokba mindig bekerültek lányok, alkalmi szerelmi kapcsolatokra, ahogy ez lenni szokott, de voltak közöttük olyanok is, akik jelentéseket írtak. Az állambiztonság legélesebb fegyvere a bomlasztás volt a társulások esetén. Ez alatt azt kell érteni, hogy igyekeztek úgy vallatni a csoporttagokat, hogy szembe kerüljenek egymással. Keresztes Tiborra terelték a gyanút és Poór valóban rá gyanakodott, úgyhogy arra döntésre jutott, szünetelteti a találkozókat. A meghallgatások után Poórt az egyetemről felfüggesztették, szüleire ráijesztettek. Így sikerült szétszedni egy olyan társaságot, melyről az állambiztonság számára is bebizonyosodott, hogy politikailag nem veszélyes, de szerintük morálisan igen. A barátok, akik kedvelték, szerették egymást nem akartak mást, mint modernségre törekedni, a szabályszerűséget elvetni, olyan szabály-modernséget követni, ami nem fért bele a szocialista morál skatulyába így megbotránkoztatott.
Poór István 1972-ben egy angliai IBUSZ útról nem tért haza, filmrendező lett, tanulmányait 1979-ben fejezte be New Yorkban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: