Nézegetem a 70-es évek divatfotóit és rendre felbukkannak a népies motívumok. Hímzett blúzban pózolnak az ismert manökenek, a Pataki vagy a Safranek, de Karda Bea buggyos ujjú, földig érő ruháját is a paraszti kultúra ihlette. Az évtizedben hangsúlyos népművészeti trend, a lakberendezést, a használati tárgyakat sem kerülte el és egyéb kulturális területre is belopta magát. De miért ez a nagy etno őrület? Mitől lett jelenség? Táplálta a lázadó fiatalok szubkultúrája? Hozzáadott a külföldi tervezők trendérzékenysége? Azt hiszem mindkettő.
Csak tiszta forrásból
Az 50-es években a kikényszerített szövetkezesítés, a parasztellenes politika, a paraszti társadalom ellehetetlenítéséhez, a népi kultúra széthullásához vezetett. Ezek romjain hozták létre a háziipari szövetkezeteket, de a velük gyártatott túldíszített tárgyak sok esetben elveszítették lényegüket. A 70-es években összejött néhány fiatal alkotó, akik úgy gondolták, épp itt az ideje ennek megváltoztatására. Megalapították a Fiatalok Népművészeti Studióját (FNS), célul tűzték ki, hogy a paraszti életmód tárgyait a használhatóság, értelmezhető formavilág és az esztétikum mentén készítik el, visszanyúlva ahhoz az időszakhoz, amikor még az életmód és a művészet szorosan összefonódott.
Arra törekedtek, hogy megszűnjön a népművészet sematizálása, és az ideológia által kialakított hamis népművészetkép. Kirajzottak magyar és erdélyi falvakba, ahol megismerkedtek a még élő alkotókkal, ahogy ők mondták, csak tiszta forrásból merítettek. Játszóházakat, vásárokat, kiállításokat, szakköröket szerveztek. Időnként népművészeti táborokban találkoztak, ahol esténként népi táncokat is tanultak. A fiatalok, Csoóri Sándor Nomád Naplók írása nyomán nomád nemzedéknek nevezték magukat.
Felkapták a parasztinget
A nomád nemzedék megmozdulásával egyidőben, a 70-es években elindultak a táncház mozgalmak is. Ezekre egyre csak növekedett az érdeklődés, így nem kerülhették el a politikai hatalmukat féltők figyelmét sem. Persze, hogy gyanús volt az önszerveződő (és nem központilag létrehozott) csoportosulás az állambiztonság szemében. A kezdeményezésüket lázadó fiatalok szubkultúrájának titulálták és nyomukba eredve nacionalizmust gyanítottak. Nem ismerték fel, hogy a népzene iránti rajongás Bartók és Kodály országában inkább dicséretes, mint veszélyes. Féltek a szerintük túltolt magyarkodástól, mert nem jól vette volna ki magát a szomszédos országok vezetőinél.
A népies klubokban elterjedt az Erdély imádat, de mivel nem lehetett tetten érni a revizionista törekvéseket az állambiztonság embereinek nem maradt más, mint a jól bevált lejáratás. Sebő Ferenc muzsikus, aki a mozgalom meghatározó alakja volt, arra a vádra, hogy az ilyen klubokban szexuális tevékenység folyik a zongora alatt, úgy válaszolt, hogy meghívta az elvtársakat és megmutatta, hogy ott csak pianínó van, ami alatt nem lehet elférni. Elmagyarázta, hogy ide nem műparasztok járnak, hanem városi fiatalok, akik élvezetüket találják ezekben a táncokban és szórakozásukhoz értékes anyagot választottak. Noha azt is kijelentette, hogy a mozgalom reneszánsza remek dolog, ha nincs körülötte máz és nosztalgia. Úgy gondolta, a nép művészete az alapmodul és ebből lehet új mondanivalójú, aktuális művészetet teremteni.
A táncházi trend, amikor a lányok farmerjükhöz kékfestő inget vettek vagy kalocsai blúzt, a korabeli street fashion megfelelője lett. A divattervezők pedig úgy gondolkodtak, ahogy Sebő is, a nép művészetét vették alapul az aktuális divatvonalak kialakításához. A magyaros egyébként is népszerű volt a nemzetközi divateseményeken. Miután az első fecskék felkapták a parasztinget, hamar megjelent a népies ruha, minden, valamit magára adó, magyar sztár gardróbjában is. A halasi, szegedi, kalocsai jól csengő jelzőkké lettek, ha belegondolunk, hogy az 50-es években egy hímzett terítőt még alig akartak elfogadni a háziasszonyok.
Kis hazai népművészeti térkép
Az Ez a divat 1978-as évkönyve, kiemelt figyelemmel a népművészetre, körbejárta a hazai megyéket a jelenség nyomában. Balassagyarmaton a paraszti világ ruhakészítési rejtelmeibe avatják be a tudósítót és itt még egy palóc szakértő óvva inti az olvasót a modern és a régi keveredésétől, (nem érzik az idők szavát). A Szeged melletti Tápén a gyékény diadalmáról írnak, mert nem kis dolog, a mindent elöntő műanyag (lásd előző bejegyzésben) uralmát megtörni. Fogyna nagyban itthon is a gyékény papucs, szatyor és egyéb tárgy, ha gyártanának hazai piacra, de elvétve teszik. A milliós bevételt hozó külföldi piacok az okai, hogy itthon még hazait sem kapsz.
Viszont viszik, mint a cukrot, a szegedi papucsot a Szabadtéri Játékok alkalmából megrendezett vásárokon. Ez még eredeti kézműves termék maradt, erre nem csapott le a háziipar gazdaságossági okokból. Egy szegedi kis mellékutcában álló ház, napfényes verandáján készítik a gyönyörűségeket különböző színekben, rájárnak az angolok és a németek is. Az előbbiek a narancssárgát preferálják az utóbbiak a pirosat, a honi vevő pedig világoskék, bordó és fehér párti. A túrából kihagyhatatlan a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. Itt egy tanácsadó szolgálat is működik, ahol elmagyarázzák, hogy milyen anyagra, milyen fonalból, milyen öltéstechnikával lehet az eredeti kalocsai hímzés szépségét újravarázsolni. Hozott anyagra az íróasszonyok előrajzolnak. A tanácselnök nagyvonalúan csak 50 milliós asszonyoknak nevezi a népművészeket, nem rejtegetve a bevételeket.
Külföldi divattervezők hatása
Givenchy
A háziipar elsősorban az üzletet látta a népművészetben, de a divattervezők mást is. Őket inspirálhatták a külföldi dizájnerek is, akik ellesték az utcán, a színházakban, a partikon és a hippiktől az etno divatot. Ez utóbbiak is tiszta forrásból, a természetesség jegyében kezdték el hordani az ázsiai nomád népek kaftánjait, és egyéb keleti ruhadarabokat, színeket, anyagokat. A kínai Mao kabát is adott inspirációt és ne feledjük, hogy a Beatles is szívesen bújt orientalista stílusú ruhákba ekkor.
Betty Catroux és Schmidt Bea összhangban
Újra felfedezik a paisley mintát. Az ismert tervező, Yves Saint Laurent, orosz stílusú ruhákat alkot, nagy hatással van rá a rubaska blúz és Gyagilev balett előadásai. Mások, mint Chanel, Dior, Givenchy, Balmain sem mennek el a népies mellett, megérinti őket, többek között, Oroszország és Kelet-Európa, így nem véletlen a magyar háziipar anyagi sikere. A kifinomultságot jelzik a kézzel festett indiai anyagok, a batiszt, a brokát, a színjátszó selyem, és a viselőik, például Margit hercegnő. Azt hiszem, igazam van, ha azt mondom, mindezek a fentiekkel, nyilvánvalóan, együttesen táplálhatták a magyar népies őrületet is, az pedig viszont.
Balmain
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: