A 70-es években a diszkó élmény világszerte meghatározó volt, úgy végigsöpört a bolygón, hogy tényleg nem volt olyan szeglete, ahol ne hallottak volna róla. Egy évtized alatt tömegessé és kissé tartalmatlanná silányult, ezért sokaknak az az érzése támadt, hogy a diszkó nem több üres szórakozásnál, a diszkótánc pedig csak egy csörgés a „dizsiben”. Itthon inkább a 80-as években, a trend másodvirágzásának idején kaptunk belőle bőven, így nem ismertük és lemaradtunk az eredeti céljáról, a társadalmi küldetéséről, amit a zene dübörgése és a külsőségek a háttérbe szorítottak. Ebben a bejegyzésben 7 dolgot írtam le, hogy megértsük a diszkó mozgalmát és örökségét.
- Ezért diszkó a diszkó
A diszkó lényege első pillantásra és nagyon leegyszerűsítve, a bármi megtörténhet attitűd és az egész éjszaka tartó tánc. Ám a diszkó több volt ennél, a társadalmi tiltakozások kulturális kísérőjeként indult, ahogy az 50-es években a folk, vagy a 60-as években Woodstock zenéje. A feketék, a homoszexuálisok és a nők felszabadítása a diszkó ritmusaira történt, vagyis ez a kultúra a rasszisták, a szexisták és a másságot gyűlölők ellen irányult. A diszkó eredetileg amerikai trend, de gyökereit a 30-as, 40-es évek Európájában kell keresnünk. Egyes klubokban, a Swing Kids mozgalom hatására hódoltak a fiatalok a tiltott dzsessznek és az őrült öltözékeknek, a náci Németországban. A megszállt Párizsban pedig olyan titkos helyeken ráztak a fiatalok, ahol a dzsessz nem élőben, hanem wurlitzerből, lemezekről szólt. Innen az elnevezés La discotheque.
- Ki mondta, hogy diszkó?
A diszkó a 60-as évekre beköltözött az amerikai éjszakai klubokba, bárokba, ahol a discjockey-k gondoskodtak a hangulatról. Kellemes világítás, az afrikai, jamaicai lemezek gyors egymás utáni pörgetésével, végtelenített zene várta a különböző rasszokat és a különböző nemi identitású embereket. A nőmozgalmakban „megizmosodott” lányok, itt saját kényük-kedvük szerint öltözhettek, kísérő nélkül megjelenve költhették el a maguk kereste pénzt. A new yorki híres klubokban, mint például a Loft, a Tenth Floor vagy a Le Jardin, a vendégeknek fogalma sem volt eleinte, hogy diszkónak hívják azt, amire táncolnak. Ez a szó egészen 1974-ig nem létezett, ekkor írta le először egyik zenei cikkében a New York magazin.
- A feketék nagy pillanata
Az amerikai diszkó, fekete zene, soul gyökerű, megtalálhatók benne a post motown, funk elemek, a négynegyedes 
ritmus, vonósokkal. A diszkó számok eleinte a társadalmi problémákról szóltak, például Stevie Wonder egyes dalai, aztán nem sokkal később már a szexről, az érzékiségről énekelt Barry White. Előfordult, hogy a producerek szerepe nagyobb volt, mint az előadóké, ami azt jelentette, hogy először megírták a dalt és csak utána kerestek hozzáillő előadót. A Village People is, két francia producer, Bellolo és Moralli kottáiból kelt életre. A tömegessé váló diszkódalgyártás megteremtette az egylemezes sztárokat: Thelma Houston, Maxine Nightingale vagy Evelyn King. Donna Summer azért, ezt pont nem mondhatta el magáról, növekvő sikere hozzájárult, hogy a diszkó, a feketék nagy pillanata legyen és a fehérek is elfogadják a színes bőrűek önkifejezését. Külön tv műsort is kaptak Soul Train címmel, ahol gyakran vendég volt a Jackson 5, a Kool and the Gang, a Pointer Sisters, a Chic és még sokan mások.
- Do the hustle
A diszkó a virágkorát 1974 és 1977 között élte. A trend ekkor érkezett meg Európába is, és megteremtette az eurodiszkó sztárjait, az ABBÁ-t, a Boney M-et, a Dzsingisz Kán-t, az Arabesque-t vagy a Baccarát. A diszkót olyannyira komolyan vették, hogy már 1973-ban megjelent az első könyv a megkoreografált diszkótáncról. Kiderült a műfaj nem csupán csörgés, lötyögés, rázás, riszálás, hanem latin táncok elemeiből és egy kis akrobatikából építkezik. A 70-es évek kedvelt diszkótánca a hustle volt, az egymást megérintő, egymás felé forduló párok mozdulatai nem is voltak olyan egyszerűek. A diszkó kultúra csúcsán jelenik meg, 1977-ben, Tony Manero, aki minden szombat este lázban égett, hogy bemutathassa tánctudását a parketten. John Travolta vitte sikerre Manero figuráját a Szombat esti láz című filmben, mely helyzetbe hozta a Bee Gees-t. A moziban léha kalandokat átélő Travolta, zavarba ejtő csípőmozdulatainak profizmusa azt sugalmazta, hogy a diszkó, nem feltétlenül az üresfejűek szórakozása.
- A lejáratás
A dömping, a megcsömörülés, a sablonos lemezek, és az átlaghangzás akkor jött el, amikor már a jómódú nagyvárosi
feketék kedvence lett, akik vegyes közösségekben éltek és már csak legyintettek a polgári jogokra. Ezzel tulajdonképpen elindult a diszkó kifehérítése, az átlag pop az átlag amerikainak. Mi itt Európában javarészt az iparággá alakult időszakban csöppentünk bele a nagy diszkótrendbe, és a dömping időszakában nyílt meg a klubok klubja is, a diszkóhívők temploma, a Studio 54 New Yorkban. A klub különlegességét, mindamellett, hogy csak a legszebbek és a divatból update egyedek léphettek be, azzal is növelték, hogy celebeket, hírességeket cserkésztek be, külön erre alkalmazott „felhajtó” emberek segítségével. Továbbá, a klub a meleg kultúra elfogadtatásában is fontos szerepet játszott, itt menő volt homoszexuálisnak lenni. Ám a közönség megválasztása, a kokain nagymennyiségű fogyasztása végül odavezetett, hogy egy torzkép alakult ki a vendégek körében, mert valójában önmaguk és mások kihasználása, megalázása, az élet megbecstelenítése folyt itt. A trend lejtmenetét jelezte előre az is, amikor már a rock zenekarok is diszkó számokat játszottak. Egyre hangosabb lett a diszkót ellenzők hangja, akik 1979-ben Chicagóban megrendezték a nagy diszkó eltörlő napot a Disco Demolish Day-t. A nyilvános rendezvényen Disco Sucks feliratú pólóban diszkólemezeket semmisítettek meg és kimondták a diszkó halálát.
- Mit hagyott a diszkó maga után?
Elsősorban a divatot. A diszkó inspirálta a forrónadrágot, vagy a derékban, csípőben szűk, magasra szabott, szárán 
pedig elefántfül nagyságúra kiszélesedő trapéz nadrágot. Népszerű lett a fehér háromrészes öltöny, by John Travolta, színe azért volt izgalmas, mert az UV lámpa fényében nagyon eredetien mutatott. Diane von Fürstenberg átkötős ruhája a bármi megtörténhet szellemiség jegyében született, hiszen egy masni kioldással meg lehetett tőle szabadulni. Hódított a kombinépántos overál és a farmer, ez utóbbiból leginkább a Vanderbilt és a Fiorucci márka. A diszkó hozta divatba a testhez simuló akrobata trikót, és az alakot 
megmutató női, pánt nélküli csőtopot. Egyre inkább elterjedtek azok az anyagok, melyek kényelmesek voltak a táncparketten is, ilyen volt például a spandex. Soha nem volt még ennyi csillogás, mint a diszkókorszakban. Nem csak a ruhákon, kiegészítőkön jelentek meg a flitterek, hanem a sminkben és a tárgyi kultúrában, lakberendezésben is szerepet játszott a ragyogás. Az évtized végére a trapéz nadrágok, amelyek szárában szinte fel lehetett bukni, kimentek a divatból, helyüket átvették a testre simuló, szűk változatok, melyek jobban passzoltak a táncmozgásokhoz.
+1 Ezt is maga után hagyta
Tényleg igaza lett a rock zenét újra előnyben részesítő producereknek? A diszkó kimúlt, éppen ideje volt neki véget 
vetni? A műfaj kedvelői nagyon jól tudják, hogy nem az 1979-es év tett pontot a trend végére. A diszkónak 80-as évek elején még volt egy második korszaka az úgynevezett silver age, mely 1984-ig tartott. Egyes klubok Amerikában még nagyon is jól tartották magukat, és ennek a hullámnak köszönhette Madonna is a felemelkedését, a poporientált eurodiszkóban pedig a Frankie goes to Hollywood, a Bronsky Beat vagy a Pet Shop Boys. Magyarországon, a 70-es években, Szűcs Judit, a Neoton Familia népszerűsítették a diszkóhullámot, de valójában itthon a 80-as években teljesedett ki igazán a műfaj. A 90-es és a 2000-es években, a különböző duó, trió vagy ötös fogat felállású zenekarok megjelenése és könnyen fogyasztható dalaik a diszkó érából merítettek erőt és ötletet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: