Az megvan, amikor Demjén egy olyan öltözékben pózol egy fotón, ami a szocialista Magyarországon bőven kimerítette a provokáció fogalmát? Ha nincs, akkor mutatom és azt is, hogy a Bergendy egykori frontembere honnan merített ötletet a férfidivat radikális értelmezéséhez.
Férfi díva
Demjén, amolyan férfi dívává alakult, de ha megnézzük, akkor az Omega, az LGT és más zenekarok tagjai is kedvelték ezt az inkább nőiesnek mondható férfidivatot. Tulajdonképpen nem tettek mást, mint átvették a világ rockszínpadain hódító, parti öltözéket. Így nézett ki Jimi Hendrix fodros blúzaiban, Mick Jagger női divatbemutatóra beillő szereléseiben, David Bowie és Elton John színes, toll boás, szőrmés, csillogó, flitteres ruhakölteményeikben. De ez a pávakakas divat nem csak a színpadon, hanem a hétköznapi ruházatban is megjelent.
A 60-as, 70-es évek férfijai, akiket Nyugaton youthquakereknek hívtak, vagyis a lázadók, már nem akartak ugyanúgy kinézni, mint a szüleik. Saját divatot teremtve elindították a pávakakas forradalmat a férfidivatban, amivel elvetették, a merev munkábajárós uniformisokat. A férfi öltözetben megjelent a selyem, a sifon, a feltűnő minták, a rikító színek és a női sziluett, melyek újradefiniálták a férfiasságot. Az új stílus az utcán született, fontos helyszínei a londoni Carnaby street, az amerikai campusok, a zenei fesztiválok, a háborúellenes tiltakozások. Divat lett a flower-power motívum, a festett nyakkendős pólók, a farmer, az arab kaftánok, az afrikai tunikák és a selyem kimonók viselete.
Úgy nézünk ki, ahogy nekünk tetszik
Nyugaton a gazdasági fellendülés is segítette a divat megújítását. A férfidivatban a radikális változások bekövetkezése azzal is magyarázható, hogy egyre inkább elmosódtak a határok nő és férfi között, ami pedig a nőmozgalmaknak köszönhető. Az addig cicababa lányok a 70-es években öntudatos, férfiakkal egyenlő személyekké váltak, akik nadrágot viseltek és szmokingot, férfi inget és mellényt. Tulajdonképpen feltúrták apáik 50-es évekbeli gardróbját. Megjelentek az andorgünok, a se nem nő, se nem férfi típusok. A divatra hatott a szexuális felszabadulás is. Nagy-Britanniában 1967-től nem számított bűncselekménynek a homoszexualitás, így azok az öltözetek, amelyek azelőtt inkább a melegeket jellemezték, elterjedtek a heterók között is és megjelentek a mainstream viseletben. A 70-es évek üzenete a divatban az, hogy nem úgy kell kinézni, ahogy mások szeretnék, hanem úgy, ahogy mi akarjuk.
Nehru zakó, Mao kabát
A merevség ellenében az uram megszólítást, hé, haverre cserélték. Az öltözékek ennek szellemében alakultak át. A gallérok hegyesek lettek, az öltönyökön szélesre tártak, a férfi ing is dekoltázst kapott, divat volt a csíkos zakó, a bársony és paisley minta. A nyakkendőket felváltották a sálak és az ascot kendők, az ingek helyett garbók, a fekete egyen cipők helyett színes lábbelik, westerncsizmák jellemezték a hétköznapi férfit. A hagyományos női szövetekből, mint a bársonyból készült Nehru zakó (kis, álló körgalléros kabát) vagy a szatén ing már nem volt ciki a ruhatárban. A kínai kulturális forradalom hatására a keleti megoldások is belekerültek az öltözködésbe így, a Nehru zakó mellett a Mao kabát is népszerű viseletté vált, mindkét nem számára.
Visszafogottan elegáns, sportos
Itthon a szexuális forradalom, a homoszexualitás, a nő-férfi egyenlőség tabu témáknak számítottak. A közízlés kialakításában, a 70-es években is megmaradt az öregítés témája. Egy 1978-as Ez A Divat magazinban, a női alapruhatárat bemutató cikkben nem volt nadrág. Jellemzően egy 50-es évekbeli sztárt, Gina Lollobridgidát állították példaképül a provokatív Jane Birkin helyett. A férfidivat esetében a visszafogottan elegáns, sportos öltözékeket díjazta a hivatalos divat diskurzus. Azoknak a divattervezőknek a vonalát másolták, akik ennek a szellemiségében alkottak vagy volt ilyen értelmezésben készített kollekciójuk.
A fiatal Armani kényelmesebbé tette a férfiöltönyöket, a közismert Columbo detektív trencskója itthon is hódított, talán a lóden utódját látták a Thomas Burberry tervezte ballonkabátban. A John Smedley tradicionális brit cég kötött árui, mellények, kardigánok megfeleltek a hazai hivatalos divatszólamoknak. Ralph Lauren és Bill Blass ugyan újító divattervezőknek számítottak, de Lauren angol vidéki stílusa, amit krikettekhez, vitorlázáshoz, szafarikhoz ajánlott, elég jó volt a hazai ízlésnek és ugyanígy belefért Bill Blass is, akinek öltönyei az üzleti negyedekben ugyanolyan kedvencek lettek, mint New York menő bárjaiban. A hétköznapokban itt-ott, a társas összejöveteleken nálunk is léteztek pávakakasok, de a trendkövető partiállatok aligha kaphattak főszerepet Dobay Miklós férfidivat rovatában. Az iparművész, divattervező és mellesleg sármos férfimodell, szabálykövető módon, finomízlésű, sportosan elegáns, kiszámítható öltözékeket ajánlott az Ez A Divat olvasóinak.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: