Ez év szeptember 26-án volt 50 éve annak, hogy megjelent az Abbey Road című Beatles lemez. Ezután ugyan még megjelent egy, a Let it Be című legutolsó stúdiólemez, mégis, az Abbey Road volt az, mely pontot tett az út végére. A 60-as évek végén már repedezett a Beatles szövetsége. John azt vallotta, hogy a Beatles már nem egy egység, hanem négy önálló egyéniség. És tényleg, akkor már mindenki másfelé tekingetett, ő is elvonult, megalkotta az évszázad dalát, szólóalbumán dolgozott, hogy aztán elillanjon Amerikába, ahonnan már nem tért többé vissza.
New Yorkban békén hagyták
1969-ben készült el az utolsó kép a Beatlesről az angliai Tittenhurst Parkban. Az Ascotban lévő hatalmas rezidencia, körülötte méretes birtokkal, adott menedéket John Lennonnak és Yoko Ononak, hogy elbújjanak a világ kíváncsisága elől. Eltűntek Londonból, megszabadultak a sajtótól, búcsút intettek a Beatles-nek és az Apple vállalkozásnak. A magányos és csendes birtok falain belül egyébként nagyon is lázas munka folyt. Az alagsorban kialakított stúdióban nagyszerű zenészek adták egymásnak a kilincset például Alan White (Yes), vagy a sokoldalú művész Klaus Voorman (Manfred Mann), de megjelent George Harrison is, a produceri munkát pedig a híres-hírhedt amerikai Phil Spector vállalta.
A supergroup nem mást csinált, mint John Lennon vezényletével megalkották Lennon első szóló albumát az Imagine-t. Minden dal John szerzeménye, minden ötlet John ideája Yoko inspirációjára. Miután elkészültek, John és Yoko az Egyesült Államokba utaztak, hogy az utómunkálatokat is elvégezzék. Lennon imádott New Yorkban lenni, nem csak a város atmoszférája ragadta magával, hanem azt is nagyra értékelte, hogy itt, anélkül tudott kimenni az utcára, hogy egy csapat őrjöngve sikítozó rajongó a nyomába eredt volna. Londonban egy bevásárlást nem tudott elintézni, csak rendőri kísérettel.
John szereti ezt az országot
1972-ben végül eldöntik, és végleg letelepszenek Yokóval New Yorkban. Előtte egy évvel megjelent az Imagine, John első szólólemeze, mely igen jól sikerült belépő volt a szóló világába, a Beatles után. Amikor a 60-as évek végén, John és Yoko eljöttek Londonból, Tittenhurst Park a legideálisabb helynek tűnt az alkotásra. A vidéki Anglia minden idilljével, séták a parkban, csónakázás a birtokon lévő tóban, a könyvtáruk, a nagy tágas hálószobájuk, ahol a nap nagy részét töltötték, olvasgattak, leveleket vagy dalszövegeket írtak. De mindig volt valami bizonytalanság a levegőben, hogy vajon itt maradnak-e.
Yoko new york-i lány volt, nem illett hozzá a vidéki Anglia. Saját bevallása szerint a szigetországot hol szűknek, hol tágasnak találta. Úgy érezte elege lett, Manhattanbe akart költözni. Így hát elmentek, senkitől nem búcsúztak el és nem jöttek vissza soha. Tittenhurst megszűnt inspirációnak lenni nekik, de New York viszont nem. A metropolis folyamatos lüktetésében John is megtalálta az otthonát. Ám a letelepedése akadályokba ütközött. Még 1968-ban elítélték Angliában kábítószer birtoklásáért, és így az amerikai törvények szerint nem kaphatott engedélyt. Yoko Ono így érvelt: „John szereti ezt az országot és az amerikaiak milliói szeretik őt. Ő itt akar maradni és dolgozni. A közvélemény, csakúgy mint mindig, az ő oldalán áll.” Végül a bíróság megállapította, hogy John nem elmebeteg, dalai nem ártalmasak és anyagi helyzete megfelelő az adófizetői státuszra, megkapta a letelepedési engedélyt. John nem hiába szerette ezt az országot.
Egy Beatle New Yorkban
A newyork.cbslocal.com azt írja, hogy az első New York-i rezidenciájuk Yokóval a St Regis Hotelben Manhattan szívében volt. Itt az Ötödik Sugárúton lévő szállodában vonult el a reflektorfényből a sztár-pár. Kedvelték ezt a hotel, itt béreltek lakosztályt az Imagine amerikai utómunkálatai alatt is.
A szállodától nem messze a 48. utcában volt a Lennon által favorizált Hit Factory nevű lemez stúdió. Ez volt az a hely, ahol John és Yoko megalkották a Double Fantasy című lemezüket. A stúdió 20 éve Sear Sound néven működik, és azon kívül, hogy Yoko, John halála után is dolgozott itt, egy Beatles relikviát is őriznek, egy szalagos magnót, amit a zenekar az Abbey Road felvételeinél használt.
A stúdiótól pár perc sétára van a legendás Smith’s Bar. A pletykák szerint a hosszú lemezfelvételek után Lennon állítólag szívesen bekapott itt egy-egy hamburgert. Azt nem lehet tudni, hogy melyik volt a kedvence, de a bizonyosság, hogy idejárt alátámasztható azzal, hogy a jó nevű, zenés bár már vagy 60 éve kedvelt társasági hely a környéken.
A St Regis Hotelből a kultúra fellegvárába Greenwich Village-be költöztek, a Bank Street 105 alatt béreltek egy lakást. Közös fészkük egy csendes, macskaköves utcában volt,és mindaddig a mennyországot jelentette nekik, míg egyszer be nem törtek hozzájuk.
A jól ismert Dakota-ház, elsősorban miattuk vált köztudottá, pedig nem ők voltak egyetlen híres lakói. Korábban itt élt Lauren Bacall, Leonard Bernstein, Judy Garland vagy a balett-táncos Nureyev. Az 1880-as években, francia stílusban épült luxuslakóház a felső tízezer köreiben vált népszerűvé. Lennon nem sokszor engedett be fotóst a lakásába, de Annie Leibovitz bebocsátást nyert a Dakotába, ahol a Rolling Stone számára készíthetett róla fotósorozatot azon a végzetes napon. Akkor még nem tudták, hogy mire megjelenik az 1981-es ikonikus címlap, Lennon már nem lesz. 1980. december 8-án este, itt a Dakota-ház főbejárata előtt érte a gyilkos golyó.
A Madison Square Garden adott otthont utolsó nagy élő fellépésének 1974-ben, amikor Elton John vendégeként állt a közönség elé. Elton kísérte zongorán és háttérénekével a Lucy in the Sky with Diamonds –t és az I Saw Her Standing There – t.
John Lennon a hetvenes években itt New Yorkban alkotta meg a Some Time in New York City, Mind Games, Walls and Bridges, Shaved Fish című lemezeit. 1975-től szünet következett, megszületett fia Sean és saját bevallása szerint gyesre ment, legközelebb csak 1980-ban készített lemezfelvételt.
(Idézet: John Lennon 1940-1980 szerk.: Koltay Gábor)