A 70-es évek is megteremtette a korszak semmivel nem összetéveszthető lakótéri hangulatát. Az élénk színek, a mértani alakzatokat formázó minták, a természetesség, az etno megfért a műanyag, a futurisztikus elemek, a csillogás mellett. Az itthoni trendek viszont nem tudtak lépést tartani a nyugati lakberendezéssel. Hiába volt elvárás, hogy a lakótéri elemek legyenek kombinálhatók, olcsók és esztétikusak, ha nem fértek be a lakásba vagy éppen nem voltak kaphatók. Ebben a bejegyzésben megmutatom 70-es évek stílusjegyeit nyugaton és keleten.
Tökéletesen 70-es évek
A falakra olyan színes tapéták kerültek akkor, melyeken úgy tűnt, az előző évtized tudatmódosító kultúrája is rajta hagyta a nyomát. Az LSD utazásokra is emlékeztettek, de kissé futurisztikusak is voltak ezek a mértani alakzatok vagy virágos formák. A különleges mintázatok még ruhaanyagokon, lakástextileken is megjelentek.
Nagyon menő volt a makramé, a trendi lakásokban volt legalább egy ilyen falidísz vagy virágtartó. Az ágyakon műszőrme párna, a padlón állatbőr vagy ezt utánzó szőnyeg. A 70-es évek kedvenc színei a narancssárga, mustársárga, piros, királykék, barna, avokádó zöld, sötét fatónus és a meleg földszín. A korszakot jellemezte a természetesség is, aki ezt díjazta szinte biztos, hogy szalma, nád és rattan bútorokkal vette körül magát. Népszerű volt az etno. Ha valaki ezt szerette volna becsempészni szobája stílusába, akkor beszerzett egy marokkói puffot, amit egy műszőrme takaróval beburkolt ágy elé állított. Kedvelt lakberendezési tárggyá vált a szőttes és minden, ami népies.
Modernnek számítottak az olyan berendezési tárgyak, mint a műanyag, élénkszínű homokóra ülőkék, a körtalpú tulipán székek, a műanyag bútorok, a plafonra függesztett gömbalakú hinta, a diszkó glamour-ra emlékeztető aranyló vagy fémes csillogás, a hullámzás. Ha ezekkel rendezünk be egy szobát, visszaköszönnek a 70-es évek. A futurisztikusan berendezett szobabelső számunkra csak kirakat volt, mintaszoba maradt, a lakberendezés nem volt opció, hiszen az apró panellakásokba minden odakerült ahová fért. A fentebb leírt otthonok itt keleten csak idilliek voltak, láthatjuk, miért voltak nálunk a jó ízlésnek is határai.
Ezt vették a Domusban
Itthon nem volt egyszerű az említett trendeket követni, ugyanis szokás szerint sok mindent nem lehetett kapni. A magyar bútoripar nehezen vette fel az iramot, így hiába tervezte meg valaki az álomszobáját, arra még várnia kellett, hogy be is rendezze. A bútorokra is előjegyzéseket vettek fel. A bútoripar a szocializmusban csak az igények 60%-t tudta kielégíteni, és minőségi problémákkal küzdött. Az első Domus áruházat 1970-ben nyitották meg. A választék meglehetősen egyhangú volt, és ugyanezt el lehetett mondani a színekről is. Minden bútor natúr vagy sötétre pácolt külsőt kapott, heverőre pedig csak zöld és piros színekben kaphattunk ajánlatot. Akkoriban az volt a cool, ha egy bútort már fehér színben is lehetett kapni.
Nyugati trendek hazai változatai
A szegényes lakberendezési lehetőségeknek persze meg voltak az előzményei. A magyar bútoripar gyáripari múlttal nem rendelkezett, csak az 50-es évektől kezdve fejlődött, a sokszor alkalmatlan kisüzemek bővítésével. Az 50-es évek első felében a bútortervezés az ideológia nyomása alatt állt. 1956-tól kezdve lett függetlensége az iparművészeknek, kiváló tervek születtek, csakhogy a tervezők és a nagyipari háttér nem volt egymással szinkronban. Az akkor tervezett bútorok így mind megmaradtak prototípusnak, mivel előállításuk aprólékos, magas szaktudást igényelt. Jellemzőjük, hogy felfedezhető a nyugati hatás, ugyanis a tervezők haladtak a korral.
Gauber Júlia 1955-ös Füles Fotel modellje, például a dán modern bútortervezés jegyeit viselte magán, érdekessége a merész geometrikus formákkal díszített kárpit.
Burián Judit 1959-ben készült Erika széke és Gondola széke hasonló a MOMA-ban kiállított Organic chair-hez. Modern jellegét lekerekített ülő és háttámlája adta.
Szintén impozáns darab volt Gábriel Frigyes pálcás hátú széke, melyet Gábriel széknek neveztek.
Ezeknek a bútoroknak aztán minőségben és esztétikában már kevésbé megbízható másai aztán nagyobb számban megjelentek és a 60-as, 70-es évekig használatban maradtak.
A 60-as években bútorgyártással foglalkozó nagyipari vállalatok is központi irányítást kaptak. 1963-ben született meg, több bútorgyár összevonásával a Budapesti Bútoripari Vállalat a BUBIV. Ebben az időszakban is születtek remekek.
Mózer László Kagyló foteljét 1960-ban az amerikai Womb chair ihlette, könnyedségét az adta, hogy fémvázra szerelték.
Bodnár János 1962-es Panni Fala igazi nagy durranás volt akkor, ugyanis a bútorral szemben az volt az elvárás, hogy többfunkciós legyen. Ez a bútor ennek megfelelt, előnye, hogy az elemeket saját méretrend szerint variálhatták, bővíthették. A bútordarab a skandináv vagy angol moduláris fali rendszerek hasonmása, különbség, hogy ott nem lábakon áll, hanem falra akasztható.
A 60-as években épült az Óbudai Kísérleti Lakótelep. Azért hozták létre, hogy megnézzék, hogyan lehetne megteremteni a tömeges lakhatási lehetőségeket. Könnyed, világos, komfortos otthonokat álmodtak meg. A panelekbe nem fért be az ősöktől örökölt szekrény, beépített bútor kellett a konyhákba és a lakás más részébe is.
Bútoripari robbanás a 70-es években
A 70-es évekre a házgyári építkezés kiteljesedett, bútoripari robbanás következett be. A gyártás Budapest központúsága megszűnt, vidéki bútorgyárak emelkedtek ki, többek között Zalaegerszegen, Nagykanizsán, Székesfehérváron. Addig nem volt szokás, de ekkor már tervezők is kerültek a gyárakhoz. Hódított az új technológia, PVC fóliák kerültek a bútorfelületre furnérozás helyett. Az álmok netovábbja a svéd mintára lapraszerelt bútorok megjelenése, az NDK-s MDW szekrényfal igazi kincs volt, akinek ilyen jutott. Népszerűek voltak az úgynevezett pillangó heverők. Az ágyneműtartó felnyitása pillangó szárnyakat idézett a heverőkön. A bútorokkal szemben továbbra is azokat a követelményeket támasztották, hogy kombinálható legyen, főleg olcsó és ha lehet esztétikus.
A 70-es évek egyik variálható bútorcsodája a Réka elemes bútor volt, tervezője Farkasinszky Zoltán. Az eredetileg 40 elemesre tervezett Rékát a funkciógazdagság jellemezte. Volt benne elforgatható és kihajtható TV alátét, kihajtható írólap, étkezőasztal, sőt ágy is. A végül 19 elemesre zsugorodott szekrénysor, 1977-ben, a házgyári lakásokra lett tervezve, azok méretei és beltéri magasságainak figyelembevételével. Az más kérdés, hogy egyes házgyárak 5 cm-rel megváltoztatták a méreteket, így egyes lakásokba ezek a bútorok nem fértek be. A korszak másik két variálható szekrénysora a Garzon és a Varia volt.
Az említett példa is jól mutatja, hogy bármennyire is igyekeztek még sem lett összhang a tervezés és a lakások adottságai között. Ez itthon legfeljebb azokat bosszantotta, akiknek nem fért be a szobájukba az adott bútor. A szocialista szellemiség egybemosta a lakás és az otthon fogalmát, és a lakásból otthont szlogen értelmezhetetlen volt az olyan lakóhelyeken, amelyből kispóroltak egy rendes méretű konyhát, vagy tágasabb fürdőszobát. Nekünk ma már meglehet, több esélyünk van berendezni egy otthont a 70-es évek hangulatában, mint akkor.
(A bejegyzés megírásában segítségemre volt faipar.hu, hg.hu, Tarcali Dávid ek.bme, képek: Pinterest, Tarcali D, Google)