Az egyik divatot teremtett, a másik stílust, de mindketten az őket megelőző korszak tervezőgenerációjának tanítványai, mindketten újítók, bizonyítottan fenegyerekek, nem párizsi születésű párizsiak, mindketten barátok voltak. A hangsúly a múlt időn van. Történt valami, volt egy kis félreértés, egy kis féltékenység egy titkos viszály, ami felborította az egyensúlyt és ettől kezdve közös történetük nem íródott tovább.
A kezdetek
Karl Lagerfeld és Yves Saint Laurent barátsága eleinte borítékolható volt. Ugyanolyan motivációik mellett származásuk is hasonló. Saint Laurent az algériai Oránból érkezett, mely a háború előtti Franciaország birtoka. Előkelő, nagypolgári család sarja. A hamburgi Lagerfeld, jómódú német tejgyáros fia, az 50-es években talál a kifinomultságához illő Párizsban hazára. Ez a két félénk fiatalember, 18 és 21 évesek, egymásról mit sem tudva, megjelennek saját tervezésű ruháikkal egy párizsi divatversenyen. A díjátadón találkoznak először. 1954-ben, a Gyapjú Titkárság versenyének ruha kategóriájában Yves Saint Laurent fekete krepp koktélruhája a győztes, és az ifjonc még bezsebeli a harmadik díjat is ebben a kategóriában. A kabát kategória azonban Lagerfeldé, ebben ő lett a verseny nyertese, melynek zsűrijében Hubert de Givency és Pierre Balmain ült. Készült a két ifjúról egy közös fotó, és ekkor még nem sejtik, de hamarosan egy társaságban találják magukat a mulatozó, nagyvilági párizsiak körében.
A Fiacre és a La Sept
Nagyjából addig tartott a két divat nagyágyú barátsága, amíg a Fiacre nevű párizsi mulató helyét, a 70-es években divatos La Sept szórakozóhely vette át. Mindkettejüknek a Fiacre volt a törzshelye az 50-es 60-as években. Ez alapvetően fiú bár volt felette étteremmel, de esténként ott tolongott a beautiful few; ismert balettművészek, táncosok, színészek, divattervezők, manökenek, socialite-ok. A társaság kemény magja, Lagerfeld lenyitható tetejű Volkswagenjével érkezett, azt mondták, neki volt a legtöbb pénze. Kicsit rosszul tájékozódott Párizsban, ezért mindig a Diadalívtől indult, mert csak onnan tudta az utat. Akkoriban Saint Laurent a Dior divatház különleges tartozéka volt, egy gátlásos, ám nagyon tehetséges tervező. Lagerfeld Balmainnél kezdett, ezután Roland Karl néven tervezett Jean Patou-nak. Nem nyitott divatházat, szabadúszóként dolgozott többek között a Fendi-nek, Chloé-nak, a Kriziának és nem volt annyira sikeres, mint Yves, aki még az 50-es években a Dior ház feje lett, majd 61-ben saját divatházat nyitott. Amikor előtérbe került a pret-a-porter (készruha), Saint Laurent ennek szentelt butikját, a Rive Gauche-t, 1966-ban nyitotta meg az ikonikus párizsi Bal Parton.
A 70-es években nyílik meg a La Sept, amiről azt mondják már nem mulató, de még nem diszkó, sőt egyesek a bolondok Maximjaként is emlegetik. Ide járt Roland Barthes, Andy Warhol, Pierre Cardin, Kenzo, Francoise Sagan, és persze mindig itt volt a Karl Lagerfeld-csapat és a Saint Laurent-klán. Karl ekkor még mindig csak ügyes „designer”, akinek baráti köréhez Antonio Lopez, híres divatillusztrátor, fotós és olyan különleges külsejű modellek, mint a diszkó Marylinjeként emlegetett Donna Jordan, vagy Jane Forth tartozik. Saint-Tropez-ban együtt lógnak Andy Warhollal és leforgatják a L’amour című filmet, amelyben Karl is szerepel. Lagerfeld, amolyan visszafogott duhaj, nem iszik, nem drogozik, mániája a diétás kóla, szenvedélye a 18. század. Ebben a stílusban rendezi be lakását, imád ilyen bulikat szervezni és mindig részt vesz a korszak szellemében alakított álarcos, jelmezes bálokon. A később jelképévé vált napszemüvege mellett, a hófehér copfba kötött haja is a 18. századi rizsporos, púderes férfi parókákat idézi.
Saint Laurent ezzel szemben gátlásos énjét hátrahagyva, a Sept asztalainál már feloldódik az ital és a drog mámorában. A Kishercegből a divat császára lett, aki két végén égeti a gyertyát. Nagy hírnevet csinál az úgynevezett botrány kollekciójával. Paloma Picasso, 30-as éveket idéző, bolhapiaci ruhái ihlették a vonalát, de a kritikusok lenézték, ám végül ez teremtette meg a 70-es évek divatirányzatát. Yves fürdött a botrány okozta sikerben. Sokszor reggelig időzött a Septben, partizós életmódjára ráment Pierre Bergé üzletemberrel folytatott kapcsolata is. A Sept egy olyan hely volt, ahol a Le Monde újságírója szerint „mindenki lefeküdt mindenkivel, de tiszteletben tartottuk a döntéseket”.
Lagerfeldet Saint Laurent-ra cserélte
Karl életében, a 70-es évek elején, megjelenik Jacques de Bascher, a fiatal, francia dandy, aki élete szerelme lesz. Jacques egy alkalommal tesz egy kis kitérőt és rövid afférba bonyolódik Yves Saint Laurent-nal. Karl, nem birtoklós fajta – ha úgy tetszik, azt is mondhatjuk – tiszteletben tartotta a döntést. A titkos viszonyra csak 2006-ban derült fény, egy akkor megjelent könyvből (Alicia Drake: The Beautiful Fall). Hogy végül mi is okozta, az ezután egy életen át tartó mosolyszünetet, Karl ekkor tett nyilatkozatából végül kiderül:
„Tudtam a Jacques és Saint Laurent közötti viszonyról. Akkor mi Yves-vel már 20 éve voltunk közeli barátok, de Pierre (Bergé)belekavart. Azt állította, hogy én manipuláltam ezt a liasont, hogy destabilizáljam a Saint Laurent házat.”
Nos, Pierre Bergé féltékenysége miatt, ha Karl és Yves összefutottak a Septben, már csak bátortalanul intettek egyet a másik asztala felé. Az élet úgy hozta, hogy a 80-as években Karl Lagerfeld megkapta a Chanel ház kreatív igazgatói pozícióját. Parkoló pályán hagyott barátságuk ettől került végleg off állapotba, Karl egy kis borsot tört Yves orra alá ugyanis a Madmoiselle anno Saint Laurent-t nevezte szakmai örökösének. Lagerfeld karrierje beindult. A 80-as években vált sztártervezővé a 90-es évekre pedig a csúcsra ért, akkor, amikor Yves Saint Laurent már nem értette azt a világot és asszisztensére bízta a tervezést. Yves Saint Laurent 2008-ban halt meg, Karl Lagerfeld pedig ez évben távozott az élők sorából.
(forrás: wmagazine.com, vogue.com, Laurence Benaim: Yves Saint Laurent)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: