Magyar punk

90-ben már elég nagy voltam ahhoz, hogy elengedjenek a szüleim a mára már legendássá vált Fekete Lyukba (persze eleinte, nem volt fogalmuk arról pontosan, hogy mi is ez). Budapest kultikus alternatív szórakozóhelye volt a találkozási pontja minden underground műfajnak és különc közönségének. A rendszerváltás után már fellélegzett a kultúra, kinyíltak a szelepek, lehettél punk, dark, csöves, vagy bármi, ami marginálisnak számított.

A Yukban ugyanazt az atmoszférát sikerült megteremteni, mint amilyen a londoni Roxyban vagy a new york-i CBGB-ben volt. Emlékszem az össze-vissza firkált falakra, a grafitikre, az ütött-kopott, ugyanakkor ötletes berendezésre, a kisteremre, ahol ücsörögni lehetett,  a nem sokkal nagyobb koncertteremre, ahol pogózni. Emlékszem a büfé lehetetlenül hosszúnak tűnő bárpultjára, a hosszú asztalok körül a hosszú padokon ücsörgő művészlelkekre, szakadtakra. Itták a vbk-t, a sört, meg sodorták a spanglit. Első emlékeim egyike a falfirka, mely arra biztatott, hogy „kérjétek a Tanted Love-ot”, és még mindig magam előtt látom a Siouxsie-ra hasonlító dark lányok jellegzetes, hegyesorrú, csupa csatos bokacsizmáját. Mindenki ilyet viselt, aki a new romantic vagy a new gothic stílus követőjének tartotta magát. Volt itt olyan, aki úgy nézett ki, mintha egyenesen a Bromley Contingentből jött volna. Az önkifejezésnek, itthon, eddig soha nem, vagy csak ritkán látott formái bukkantak fel a Fekete Lyukban.

A meghökkentés és az arcul köpött közízlés csak azoknak volt dermesztő, akik a prüdéria szemüvegén át szemlélték a „fertelmes helyet”(ahogy a sajtó nevezte). Engem viszont vonzott. Rajongással bámultam a különcöket, mert hálás voltam nekik azért, hogy olyan közeget teremtettek, ahol úgy érezhettem, részese vagyok annak a világnak, amelyet David Bowie, Iggy Pop, a Sex Pistols, a Televison, a Ramones ihlettek és visszarepítettek a 70-es évekbe. Kétségkívül, ezzel együtt a bezárkózó, szemérmes, botrányokra nem edzett társadalmat bevezették a szubkulturák elviselésébe is.

Zenészek, dj-k, mások a Fekete Lyukból

A Fekete Lyuk működésének éppen megfelelő klímát adott a nemzetközi rock színtér. A punk miután átszőtte az Új Hullámot, a 90-es években pedig betolakodott a rockzenébe és megszületett a punkrock, a posztpunk, neopunk, alterock. Mi itthon a reneszánszát éltük a punknak. Sex Pistolst hallgattunk, házibulikon videón megnéztük a Great Rock’n’Roll Swindle-t, közben figyeltük a Cure-t, R.E.M-et, RHCP-t, Sonic Youth-ot. Bepótoltuk a Magyarországon „elmaradt” punkrobbanást, melynek egyik katalizátora volt a Lyuk. Olyan zenekaroknak adott fellépési lehetőséget, mint a Kampec Dolores, A.M.D., Trottel, Ugatha Christie, Robbantott Csirkék, Sziámi, The Perfect Name, F.O. System, P.U.F. Kispál , Sex Action…stb És mindennek volt előzménye a magyar rock történetében, éppen ezért azt nem lehet kijelenteni, hogy Magyarországon azelőtt nem volt punk, csak nem volt széleskörűen  prezentálva.

Na, végre megérkezett! –sóhajtottak fel azok, akik a 70-es években, betévedtek egy VHK vagy egy Spions koncertre. A Boney-M, vagy az Abba zenéjéhez szokott fülek, a dobhártya simogató dallamok helyett idegtépő zajjal, kialakulatlannak tűnő hangzással, nyers és kíméletlen szövegekkel találkoztak. A magyar punk legelső képviselőjének az 1977-ben alakult Spionst tartják. A zenekar éppen a nyugati punkrobbanás kellős közepén indult, így gyakorlatilag lépést tartva a nemzetközi trendekkel.  Utólag többen úgy ítélik meg, hogy semmi közük nem volt a punkhoz, sem zenében, sem külsőségekben. De erről Peter Ogi (Hegedűs Péter) a zenekar alapítója másképp nyilatkozott.

Spions

Elmondása szerint nagyon érdekes, ahogy a punkzene leszűkül és gyakorlatilag a szöveg teszi helyre a dolgokat. A Spions szövegei olyan újfajta kinyilatkoztatások voltak itthon, amelyek szokatlanságuk mellett merészségükről is bizonyítottak. A szovjet elnyomórendszert nyíltan támadó tartalmak nem kerülhették el az állambiztonság figyelmét sem. Így a Spions külföldön folytatta tovább, nem csak azért mert az üldözendők elnevezésű to do listán az élbolyban voltak, hanem ezért is mert az a fajta performansz-art, amivel ők foglalkoztak, még nem teljesedhetett ki Magyarországon, erre érett befogadó közönség híján. Valóban igaz, hogy nem olyan punk, hiszen Peter Ogi zeneművészeti hallgatóként máshogy közelített a punkhoz, de nem tagadja hatását:

„két akkord is tartalmazhat annyit, mint mondjuk egy Stockhausen darab”- mondta,

és szerintem, ha azt mondjuk artpunk  (mint Patti Smith) akkor nem járunk messze az igazságtól.

Beatrice akcióban

A SZER rádióhullámain, meg az Ecserin megvásárolt „jugó” lemezeken Nyugatról átszűrődött a zaj, másokat sem hagyott nyugodni, hogy mit művel Iggy Pop meg Richard Hell. Ez is hozzájárulhatott, hogy még a fellépők száján is kiszaladhatott a „what the hell” felkiáltás, amikor megpillantották a rájuk kíváncsi, hónapok alatt több ezresre duzzadó tömeget. Ez a fellépő a Beatrice volt. Eltűnt a Spions, a VHK tovább folytatta az avantgárd performanszot, de a Rice 1978-ban valami olyan eredetiséget adott a külvárosi srácoknak, amit azelőtt alig tapasztaltak. A kifejező szövegvilág, a különleges zenei formák, Szőnyei Tamás szerint: hard-rock-blues-punk-operett, és a műsorba felvett Sex Pistols és Ramones számok letaglózták a közönséget. Ehhez még hozzájárult az előadásmód (pletykák szerint, még csirkedarálás is volt itt), a megjelenés: Feró felejthetetlen Nem nemzet csótánya feliratú pólója és az azóta védjeggyé vált babos kendő, épp elegendő okot szolgáltattak az üldöztetésre. A Beatrice nem egyszerűen állambiztonsági veszélyt jelentett, hanem elidegenítése közüggyé vált, amelyben részt vettek a pályatársak, az újságok, a művelődési ház igazgatók, rendezvényszervezők. Lehetővé tették, hogy a Rice olyan egykoncertes zenekar legyen, azaz mindenütt (ahol tudtak) egyszer léptek fel. A vegetálás időszakában a rajongók úgy köszöntötték egymást, hogy közölték a következő fellépés dátumát és helyét. Végül 1981-ben feloszlottak. (Azóta persze volt folyt. köv.) De a járvány terjedt tovább..

ETA buliban

A Beatrice közönségsikere,  Johnny Rotten artikulálatlan üvöltözése sokakat felvillanyozott, gyorsan, fű alatt alakultak is a klasszikus punk bandák. Commando, T-34, Lo-Punk, Detox, GeTa …Na ők sem kímélték a nagyérdeműt a külsőségektől sem. Különleges színpadi show-elemek: tv szétverés, durvulás, a közönség kockacukorral dobálása, liszttel megszórása, pálpusztai sajttal kínálása és a hallgatóság nem éppen szalonképes, ijesztő kemény magja elérte a megfelelő hatást. A fellépők ellopva Rotten ötletét (cigivel kilyukasztott I hate Pink Floyd póló), I hate John Lennon pólóban, és néha fura szimbólummal díszített karszalaggal jelentek meg. Meg lehet egy I hate Bródy János póló helytállóbb lett volna, nem csak azért mert a punk zenekarok ellenálltak a mainstream kultúrának, hanem azért is mert Bródy markánsan elhatárolódott egy nyilatkozatában ettől a „zenei újdonságtól”. 

Ági és sokan mások

És vele együtt mások is, ám ami aztán ebből kifejlődött a 80-as évek elején, valami friss, valami más, Presser Gábor számára például már igenis üdvözlendő volt. A Bizottság, az URH, a Kontroll Csoport, a Balaton, a Neurotic, az Európa Kiadó, a Trabant a Spions nyomdokaiban. A magyar sajtó bizonytalan hozzáállása mellett az angol New Musical Express az URH-t Kelet Európa legizgalmasabb zenekarának nevezte. A magyar punk a 80-as évek elején bontakozott ki, közöttük olyan reménységekkel, mint a Modells, Kretens, Invázió. A legtöbb zenekar nem kapott nagylemez lehetőséget, így felbomlottak, átalakultak, megszűntek. Emléküket rossz minőségű hangfelvételek őrzik agyonhallgatott kazettákon.

magyar punk

Innen úgy folytatódik a történet, mielőtt, visszaérünk oda ahonnan kezdtem, hogy az avantgárd, az underground kultúrák folyamatos jelenléte a 80-as évek közepén létrehozta az igényt arra, hogy valamifajta kerete, helye legyen ennek a kisebb fajta mozgalomnak. Így született még aztán a Fekete Lyuk ötlete, mely ott lent a pincében, 1988-ban nyitotta meg először kapuját.

Modells

Forrás: passzio.hu, fortepan.hu, idézet: magyarnarancs.hu, Szőnyei Tamás: Újhullám évtizede, Rock Évkönyv 1981