Éppen 40 éve, 1979. február 2-án, holtan találták New Yorkban Sid Vicious-t, a Sex Pistols basszistáját és frontemberét. A halál oka drog túladagolás. A mindössze 21 éves Vicious akkor hunyt el, amikor éppen egy rejtélyes bűnügy és ennek folyamatban lévő vizsgálatának főszereplője volt. Azzal vádolták, hogy 1978. október 12-én, megölte barátnőjét a 20 éves Nancy Spungent. A bizonyítást megnehezítette, hogy ugyan Vicious bevallotta, dulakodtak és ő szúrta hasba Nancy-t, ám aznap mások is megfordultak new york-i hotel szobájukban, ráadásul Vicious be volt lőve, így meglehet nem volt tudatában annak, hogy mi is történt valójában.
A páratlan páros
Kettejük kapcsolata nem sokkal, kb. 1 évvel a gyilkosság előtt kezdődött és amilyen szélvész gyorsan és tragikusan befejeződött, így is indult. Nancy Spungen Philadelphiából származott, 17 évesen otthagyta a sulit és New Yorkba startolt, hogy a punk színtér felejthetetlen figurájává váljon. Ehhez alaptermészetének számító undoksága és agresszivitása jó belépőnek számított. Anyja szerint, Nancy furcsa kölyök volt, verekedős, ordítozós, aki folyton megfélemlítette a saját testvéreit is. Speciális suliba járt, mivel mentális problémákkal küzdött, és nem sokkal később skizofréniát diagnosztizáltak nála. Ezzel a csomaggal érkezett meg a Nagy Almába és új, önálló életében a prosti, grouppie, drogdíler foglalkozásokat árukapcsolásként űzte.
„Prosti vagyok! Na és? Kit érdekel…” kijelentése – azzal, hogy nem volt éppen szalonképes, ami a punk magatartás lényegi eleme – hamar a zenekarok látókörébe sodorta. Két amerikai punk zenésszel érkezett Londonba, 1977-ben, saját bevallása szerint azért, hogy lefeküdjön egy Sex Pistollal. Az énekes Rottent nézte ki magának, ám végül Sid mellett döntött. Nancy-t nem volt nehéz utálni, a Pistols ki nem állhatta, a zenekari repedések egyik okozójának is tartották. Vicious-t , aki Vivienne Westwood szerint, rossz természetű volt, soha nem tudta megkülönböztetni a rosszat a jótól, behálózta az amerikai lány és ettől fogva ők ketten az elválaszthatatlanság fogalmává váltak.
Ki ez a srác?
Erre Nancy-n kívül más is kíváncsi volt. Vicious, a Sex Pistols történetének nem a legelső fejezetében jelent meg. A Bromley Contingent-tel lógott és folyton betévedt Vivienne és Malcolm akkor Sex néven futó boltjába. Chrissie Hynde (a Pretenders későbbi énekesnője) is érdekesnek találta, bolti eladó volt ott, rá akarta venni Vicious-t (akkor még John Simon Ritchie-t), hogy munkavállalási engedélyért kössenek névházasságot. És Vivienne is fantáziát látott ebben a szakadt kölyökben. Beajánlotta Malcolmnak, hogy vegye számításba a Pistols énekesi posztján. Végül, amikor a basszista helye megüresedett, Vivienne közbenjárásával került a zenekarba és felvette a Sid Vicious nevet, mellyel nem sokára a zenekar másik arca lett. Elég zűrös volt, tehát megfelelt. Drogfüggő anyja már 14 évesen a kezébe nyomta a szert, és gitározni sem tudott. De azért legalább igyekezett. Egyszer állítólag bezárkózott 3 napra, nem aludt, speeden élt és Ramones-t hallgatva tanult gitáron játszani. Vivienne szerint, ez bámulatos, Sid kitartó volt és kíváncsi, így meg is mutatta neki Charles Manson életrajzát. Vajon ez jó ötlet volt?
A punk Rómeó és Júlia
Amikor Sid megismerkedett Nancy-vel, megismerkedett a heroinnal is. Egyszer egy fertőzött tű miatt kórházba került, így nem vehetett részt a Pistols lemezfelvételén, és ez előrevetítette a jövőt is, többet volt Nancy-vel, mint az együttessel. Amikor a zenekar amerikai turnéja közben felbomlott, Sid szólóba kezdett, kitalálható, hogy ki lett a menedzsere. Hát persze, hogy Nancy. De ennek gyümölcsét már nem élvezhettük, mert a gyilkossági ügy miatt önálló karrierje szinte el sem indult. Azon a végzetes napon, Sid és Nancy, a new york-i Chelsea Hotelben szálltak meg. A hotel kultikus helynek számított. Egykoron élt ott Arthur Miller, Jack Kerouac, Nico, Bob Dylan, Leonard Cohen, aztán a hetvenes évekre erősen mélypontra zuhant a híre, erőszakról, gyilkosságokról, kicsapongásokról vált ismerté és egy krekkbarlanggá vált. Az idealista tulajnak már nem volt fontos, hogy aki ott él fizessen is, inkább annak örült, hogy hírnevükkel tovább fényezik a szálloda nevét. Nem tudni, vajon Sid Vicious-t a hely szelleme ihlette meg, vagy Manson, amikor a késébe belefutott Nancy? Az viszont biztos, amíg ő átadta magát a kábítószer mámorának, addig a szerencsétlen lány elvérzett a vécében.
Bár Sid azt vallotta Malcolmnak is, hogy ő tette, mégis vannak, akik máshogy emlékeznek. Azt állítják, hogy Vicious nem lehetett a tettes, mert magatehetetlen volt a drogtól. Inkább a testőrére tippelnek, aki drogdílere is volt egyben. Nancy nem sokkal halála előtt, rengeteg pénzzel dicsekedett előtte, így a testőrnek az volt a terve, hogy amíg ezek ketten ott fekszenek magukról nem tudva, elemeli a pénzt. Cselekedett, de Nancy észrevette, rávetette magát és ekkor történt a végzetes késszúrás. Sid, következő év februárjában bekövetkezett halálával, Nancy már nem kaphatta meg azt, hogy legalább az igazság kiderüljön. Az Exploited nevű punkbanda 1982-ben (posztumusz) felmentette a Sex Pistols basszusgitárosát, Sid Vicious was innocent című dalukban kürtölték világgá, pár akkordban és pár percben, véleményüket Vicious bűntelenségéről. Sid hamvait, anyja, Nancy sírja fölé szórta, hogy kívánságukra halálukban is együtt legyenek, mint Rómeó és Júlia. Sid Vicious halálával teljesen lezárult egy korszak. Egy punk halála a punk halála? Mi maradt a punkból?
„Úgy szívnék egy kis ragasztót” (The Ramones)
Ám, ha ezt a ragasztót arra használják, amire gyártották, kiderül mi maradt a punk után. A punk is egy sajátos művészeti nyelvezetet hozott létre, egy felismerhető grafikai stílust. A szellemiségéhez igazodó elhanyagoltság, visszataszító látvány, falra, ruhákra, plakátokra kerülő szövegek, szimbólumok tartalma, formája, színe, elrendezése később a korszak olyan kulcselemeivé váltak, amit nem művészek alkottak, hanem bárki.
A grafikai elemek kialakulásához hozzájárult a csináld magad mozgalom fontos eszköze a fanzine. Ez a magazine és a fan azaz rajongó szavak után kapta a nevét és tökéletesen kifejezi eredetét, rajongók által készített újság. A punk saját, önálló médiája. Elkészítésükhöz ragasztó és olló kellett és egy xerox másoló. Az újságokból kivágott különböző formájú betűk, szavak alkották a szövegtestet, rajzok, karikatúrák, kivágott fotók pedig a képi világot. Színvilágában szegényes, olcsó papírra alkotott művekre jellemző volt a nagyvárosi utcákon lőtt képek, sötét klubokban villanó vakuval készített, neonnal megvilágított fotók, kollázsok világa. A mondanivalót a sokkolás, a fekete humor jellemezte.
A fanzinek készítői többnyire névtelenek maradtak, de akadtak olyanok, akik végül hivatkozási pontként szolgáltak ebben az új művészeti stílusban. Colin Fulcher, Barney Bubbles néven dolgozott és lemezborítók ( pl. Blockhead együttes számára), plakátok elkészítésében is közreműködött. David King a munkáiban szikével történő vágásokat alkalmazott, a Rock Against Racism plakáttervein dolgozott. A fanzinek között is lettek kiemelkedőek: a Sniffin’ Glue (ragasztót szívni), amely nevét egy Ramones dalból kölcsönözte/I wanna sniff some glue/, az Oz fanzine vagy a kicsit fegyelmezettebb külsejű Time Out. Ezeknek egy-egy példánya ma nagy értéket képvisel, a grafikai megoldások pedig visszaköszönnek azóta is.
Punk’s not dead
A kiüresedett jövőt jósoló mozgalom, rá nem jellemző, optimista kinyilatkoztatása bejött. A punk nem tűnt el nyomtalanul, beszivárgott a következő trendbe is. A zenében a Beastie Boys vagy a Run DMC nyomokban punkot tartalmaz, és a zenéhez értők állítják, hogy az addig szakmailag lesajnált zenei stílus, szintet lépve az art punk vagy a punk rock műfajába, már értékesebbet hozott létre. Például a Raincoats, Pop Group, Gang of Four muzsikája, vagy a Sonic Youth, Dead Kennedys, Black Flag, akik felhívták a figyelmet, hogy Kaliforniában is lehet pocsék az életed, nyomukban a Nirvana, Alice in Chains, Soundgarden…stb.
A divatban is benne maradt. A kifutók máig kedvelt stílusa, Zandra Rhodes és mások Westwood munkáiból merítettek ihletet. De nem csak ezen a szinten adott ötletet. Minden funkcióval nem rendelkező cipzár, kapocs, lánc, vágás a ruhán a punkot idézi. A tweedek, a művi szakadtság, az elvarratlan anyagvégek, a bandázsok a punk stílus továbbélése. Vivienne Westwood azóta nagyot lépett, a nulláról építette fel magát közkedvelt divattervezővé. Malcolm McLarennel közös punkművészetének ruhadarabjait a londoni Victoria and Albert Museum nemzeti kincsként őrzi. Nancy és Sid sztorija pedig bekerült a XX. század rejtélyes bűnügyeinek sorába, hogy egy mítosszal körítse a punk mozgalmat.
(Forrás: Vivienne Westwood életrajz, The Rolling Stone, Canadian Scientific Journal)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: