Azt mondják, ami elkezdődött a 60-as években Capriban, az folytatódott St. Tropez-ben a következő évtizedben. Persze ez nem jelenti azt, hogy St Tropez-ban addig csend volt. A mediterrán városokat egyébként is szívesen látogatták a ködös Albionból érkező, felső légúti betegségekből gyógyulni vágyók. A csodálatos, Cote D’Azur-höz tartozó település is rendelkezett azzal az atmoszférával, ami odavonzotta az inspirációra, kifinomultságra vágyó utazókat. A 19. századtól, felfedezték maguknak ezt az ihletet adó szépséget a festők. Ők alapozták meg a 20 század második felére tehető virágkorát.
Amióta betette ide a lábát örökké tart a nyár
Az 50-es években híre ment, hogy Francois Sagan és társasága, itt rendezett hangos bulit, első könyve sikerének megünneplésére. A Jó reggelt búbánat szerzője ettől fogva mindig St. Tropez-t választotta, ha partizni akart, divatot teremtetve a kötetlen szórakozásnak, ami aztán sokaknak bejött.
Az egykor álmos kisvárosba egy másik nő is életet lehelt. Az itt forgatott És Isten megteremtette a nőt c. film nem csak Brigitte Bardot-nak, hanem St. Tropez-nak is meghozta a sikert. Mindenki látni akarta azokat a kulthelyeket, ahol a kamerák előtt illegette magát a francia díva. BB beleszeretett a városba, Párizst hátrahagyva leköltözött ide, és vásárolt egy tengerparti nyaralót. Híressé vált villája, a La Madrague falain belül fogadta nem mindennapi vendégeit. Francia filmsztárok, ismert divattervezők, aranyifjak tették tiszteletüket partijain. A villa körül pedig állandóvá vált a kíváncsiskodók, a megrögzött rajongók jelenléte. Itt történt meg az a filmbe illő jelenet, amikor Günther Sachs, a milliomos playboy, egy német gyáros fia, helikopterről rózsákat szórva a tengerbe kérte meg Bardot kezét. BB nem rejtőzködött, nagy társasági életet élt St. Tropez bárjaiban is, amitől aztán fellendült a parti élet. Neve eggyé vált a várossal és amióta ő és Sagan betette ide a lábát, úgy tűnt, hogy St. Tropez-ban örökké tart a nyár.
Ebbe a felfokozott hangulatba érkezett meg a hetvenes évek és a jet set nemzedék más tagjai is felfedezték az atmoszféra lehetőségeit. Művészek, fotográfusok, divattervezők, színészek, zenészek lepték el a híres tengerpartot. St. Tropez-ban tartotta esküvőjét Mick és Bianca Jagger. Itt bontogatta szárnyait Olivier Toscani, a Benetton későbbi világhíres fotósa, és megjelent a színen Karl Lagerfeld. A mindig sötét napszemüvege mögé bújó, visszafogott divatzseni, ekkor még igen élénk parti boy hírében állt.
Legjobb barátjával, Antonio Lopez divat illusztrátorral (aki felfedezte Jerry Hallt és Jessica Lange-ot) örömmel 
mutatkoznak együtt a diszkókorszak híres fotómodelljével, Donna Jordannel. A szőke lány a St. Tropez-i partik gyakori szereplője volt. Andy Warhol a Studio 54 füstös félhomályát otthagyva ide utazik és leforgajta vele és Correy Trippin férfi modellel a L’Amour című művészfilmjét.
Féktelen öröm, életigenlés, amit St. Tropez képvisel, és ez terjed el a divatban is. Roberto Cavalli kezdő divattervezőként itt nyitja meg első üzletét. Nyomott mintás pólói nagy sikert aratnak, büszkén meséli, hogy Bardot-t is vásárlói között tudhatja. A kőmosott, világosra koptatott farmer is innen indul világhódító útjára. A francia Riviéra kis városa ihletett adott a tervezőknek, és a tenger, napfény, mámor adta ötletekkel befolyásolta az öltözködést.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: