Ilyenek voltak Harry herceg szülei és más rokonai a boldogító igen előtt és a boldogító igen után. Persze nem mindenkinek jutott boldogság az igenek után. A 60-as és 70-es években a brit uralkodóházban még igencsak éltek azok a kötöttségek és a rangbeli elvárások, melyek nem feltétlenül támogatták a szerelmi frigyeket. De akadtak olyanok, akiknek ettől még működött a kapcsolatuk. Képes összeállítás az egykor vonzó agglegénynek mondott Károlyról, az ártatlan Dianáról, a szerelmes Margitról és a flörtölő Fülöpről.
Károly herceg a hetvenes években lépett abba a korba, amikor már elvárták, hogy lassan elkötelezhetné magát. A világ legkapósabb agglegényévé vált, amire a sajtó is rátett egy lapáttal. Az újságokban megjelenő fotók Károlyt, mint valami szuperment ábrázolták: hol egy lovaspóló meccs után, hol a sportrepülőgépek mellett kapták lencsevégre, vagy, amikor szörfözött. Jó kis PR volt, ez arra, hogy felfigyeljenek Európa akkor legjobb partijára.
Az arra érdemesek, nem csak a képekről gusztálhatták ám a herceget, hanem élőben is meggyőződhettek a valóságról. Nos, színészek, socialite-k, modellek, különböző arisztokrata hölgyek keringtek Károly körül, a felső tízezer partijain.
Amikor dönteni kellett, Károly választása Camilla, az udvaré pedig a Spencer lány lett. A kötélhúzásból természetesen nem Károly került ki győztesen.
Diana Spencer, akinek nővérével már korábban randizott Károly, amolyan ismeretlen ismerősként lépett a trónörökös életébe. De sajnos, tudjuk, nem sikerült lángra lobbantania a szikrát. Pedig szinte minden úgy történt, ahogy Károly nagybátyja, Lord Mountbatten kívánta unokaöccsének: “legyen annyi kalandod, amennyi csak lehetséges, aztán találj magadnak egy édes, kedves lányt és vedd feleségül.”
A Spencer család hosszú (évszázados) és jó kapcsolatokat ápolt a mindenkori brit uralkodókkal, Diana kulturális háttere teljesen megfelelő volt. De az instabil érzelmi környezetből érkező hercegnő, láthattuk, nem kapott emocionális támogatást sem férje, sem pedig annak családja részéről. Boldogtalan házasságuk borítékolva volt.
Károly nagynénjének, Margit hercegnőnek is osztályrészül jutott, hogy le kellett mondania arról, akit szeretett. Margit különben mindig imádott különcnek mutatkozni, nála a lázadás szinte napirendi pont volt. Ennek az is lehetett az oka, hogy mivel ő “csak” a második volt a trónt öröklők sorában, vele nem bántak olyan szigorúan, mint nővérével Erzsébettel. Margit, a maga módján, 100 %-kal vetette bele magát az életbe, és össze is szűrte a levet Peter Townsend-del, aki jóval idősebb volt nála és ami a rosszabb: nős. A Királyi Légierő tisztje, a hercegnő édesapjának, VI. Györgynek, a szolgálatában állt, és ugyan egy kihűlt házasságban élt, de a válása mit sem segített Margittal való kapcsolatán. A királyi házban akkor nem tolerálták a válás szót. A családba elvált személy nem kerülhetett be, Margit nagybátyjának is ezért kellett lemondani a trónról. A hercegnőnek nem volt más választása, felmenői, nővére és az udvar nyomására, kínkeservvel, haraggal, de megszakította a kapcsolatot szíve választottjával.
Margit sokáig boldogtalan volt, látta, hogy az ősök példás házasságban éltek, testvére Erzsébet és Fülöp között is minden párhuzamosnak tűnt, úgy érezte, hogy az efféle lét számára nem adatik meg. Aztán az történt, hogy 1957-ben találkozott valakivel. Egy fiatal, sármos fotós készítette a képeket ekkor a királyi családról. Margit és a fényképész, Antony Armstrong-Jones jól megnézték egymást, és hamarosan járni kezdtek. Tony ugyanis nem csak vonzó, hanem elég különc is volt ahhoz, hogy Margit beleszeressen.
Az arisztokrata Armstrong-Jones bohém fotóművészként nagy kanállal habzsolta az életet. Tevékenyen részt vett a 60-as évek szexuális forradalmában. Állítólagos biszexualitására nincs bizonyíték, de azt pletykálták, hogy egy bizonyos Fry házaspárral szoros barátságot ápolt. Fry-ék lánya később még genetikai vizsgálatot is kért, hogy megbizonyosodjon arról, végül ő most kinek is a lánya. Arra hivatkozott, hogy a 60-as évek fiataljai (például az ő szülei is), igen szabad szexuális életet éltek.
Egyszóval Margit karót nyelt családja mellett Tonyról igazán nem volt mondható, hogy konvencionális. 1960-ban összeházasodtak, két gyermekük született. Ám a kezdeti lángolás, az olthatatlannak hitt szenvedély viszonylag hamar kialudt. Érzelemmentesen teltek az évek, Margit a házasságán kívül próbálta vigasztalni magát. Válásuk 1978-ban volt, de házasságuk akkor ért végérvényesen véget, amikor Margit belehabarodott egy 17 évesbe.
A sajtó és a közvélemény számára meglehet a legnagyobb talány Erzsébet és Fülöp házassága, akik az idén ünneplik ennek 71. évfordulóját. Az újságírók előszeretettel kurkásszák Fülöp herceg múltját, ugyanis, ha volt valami elhajlás ebben a kapcsolatban, akkor csak is ő lehetett a hunyó. Következtetéseiket néhány különleges egybeesésről vonják le. Fülöp ismeretségébe tartozott két olyan személy is, akiknek magánélete, enyhén szólva sem volt makulátlan és a herceg tagja volt a titokzatos Thursday Clubnak is.
Magántitkára és legjobb barátja, Mike Parker, volt az egyik ilyen személy, aki miatt Fülöp privát dolgaira terelődött a figyelem. Parker színes egyéniség volt, nem vetette meg a nőket, bemutatott néhány csinos lányt Fülöpnek is, akikkel aztán időnként hajnalig mulattak különféle bárokban. Ez végül rosszul végződött a Parker házaspárnál. Ők a férfi házasságtörése miatt váltak el, aki ekkor magántitkári pozíciójáról is lemondott.
A másik személy az a bizonyos csontkovács volt, akivel Fülöp egy kezelése során került ismeretségbe. Stephen Ward ugyanis nem csak csontkovács volt, hanem kiváló portré rajzoló és mindemellett jó szervező. Hétvégére, vadászkastélyokba szervezett programokat arisztokrata uraknak, ahová vonzó, fiatal lányokat delegált unaloműzőnek. Ezekből a partikból robbant ki a hírhedt Profumo botrány, a 60-as évek legnagyobb, szigetországi szex skandaluma. A társasági eseményen állítólag felszolgált egy álarcos pincér, aki nem viselt semmit. Egyesek olyan ötlettel álltak elő, hogy a pincér nem volt más, mint Fülöp herceg.
Ugyanilyen találgatásoknak ad okot a Thursday Club. A kizárólag férfi tagokból álló klubot arisztokraták és híres közéleti személyek látogatták. David Niven és Peter Ustinov angol színészek is szívesen kóstolták itt a legjobb fajta whisky-ket. Ám voltak, akik szerint, a “Members only” nem zárta ki azt, hogy szép hölgyek is megforduljanak itt. Erzsébet királynő a klubot csak úgy hívta, hogy Fülöp és vicces barátai. Fülöp és Mike Parker szoros barátságára pedig a tarkabarka kompánia címkét biggyesztette.
Látható,a Királynőt a találgatások nem zavarták, megtanulta, hogy ilyenek ezek a férfiak. Fülöp félrelépései csak spekulációk, noha állítólagos hódításai között balerinák, színésznők is szerepeltek. Egy bennfentes szerint Fülöp óvatos duhaj volt, ez azt jelentette, hogy imádott táncolni, tetszett neki, ha fiatal, csinos nők veszik körül és kedvét lelte a flörtökben.
Erzsébet királynő négy gyermeke közül három elvált. A brit uralkodó csak remélheti, hogy a következő generáció, a fantasztikus négyes (Kate, William, Meghan és Harry) nem a szülők példáját követi, hanem az övét. Ezért ő már megtette a magáét, lazított egy kicsit a szabályokon, majd később látjuk, hogy a belépés nem csak arisztokratáknak attitűd hoz-e valami változást. A többi viszont rajtuk múlik. Az biztos, hogy azzal, hogy Meghan Markle színesbőrű, elvált közemberként bekerül a királyi családba, a brit uralkodóház modern világhoz való simulékonyságát, a házasságokkal kapcsolatos egyre lazább ars poeticáját tükrözi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: