Három színésznő, három finoman elegáns nő. Ruttkai, Törőcsik, Domján a szocialista Magyarország dívái voltak akkor is ha, nyilvánosan, így nem nevezhették őket. Mindamellett, hogy tehetséges, sokoldalú művészek, az állampárti propaganda fontos szerepet juttatott nekik a közízlés formálására, és a kirakat szocializmus, a látszólagos jólét megjelenítésére.
A szocializmusban az öltözködésnek nem a trendekhez, hanem az ideológiához kellett igazodnia. Kifelé (nyugatra) mindig azt kellett mutatni, hogy itt minden rendben van, minden jó, szép és esztétikus és trendi. Nyoma sincs az elmaradottságnak, alulöltözöttségnek. Óriási alkalmat adtak erre a sajtótermékek, filmek, és az ezekben megjelenő színészek, akiknek ruházata, megjelenése mindig kifogástalan volt. Thália dívái sok nő számára váltak a divatos külső példaképévé. Ez persze nem volt másképp sehol a világon, de nálunk a színésznők által viselt ruhákat, hiába szolgálták az ízlésre nevelést, nem lehetett nagy szériában kapni, áruk egy átlagos magyar nő számára megfizethetetlen volt.
Ruttkai az ország legjobban öltözött nője
Az aktuális divatról a 60-as 70-es években, egyesek a Film Színház Muzsika címlapja és képei alapján tájékozódtak. Ruttkai Éva kedvelt címlaplánynak számított körükben, fotói láttán, minden okuk meg volt egy új ruha varratására. Az elragadó és ízléses Ruttkai, Marilyn Monroe és Jackie Kennedy kortársaként mindkettejük stílusából adoptált. Az 50-es években, Monroe rövid, szőke, göndör frizurájának barna változatát viselte és megjelent a híres nyakba akasztható ruha szolidabb formájában is. A 60-as években viszont már Jackie megjelenése adta öltözködéséhez az ötletet. Ahogy elnézzük, a ruházatáért felelősek nem hagyták figyelmen kívül, a divat akkori nagyasszonyának, Diana Vreelandnek a Vogue-ban megjelenő tanácsait sem. Így lett Ruttkai Éva Magyarország legjobban öltözött nője. A „szereléséhez” jól ment az irigyelt férfi kiegészítő is, két olyan „sármőr” személyében, mint Gábor Miklós és Latinovits Zoltán. Az előbbi egy magyar Cary Grant, az utóbbi pedig sok lányt halászhatott volna el Brando orra elől. Ruttkai tagadhatatlanul vérbeli nő volt, bár ő „csak” vérbeli színésznőnek tartotta magát:
Hogy milyennek látom önmagamat? Nem vagyok se szép, se csúnya, se okos, se buta, csupán vérbeli színésznő vagyok, aki ilyenné és olyanná is formálható, alakítható a színpadon.
Törőcsik Mari és a youthquake
Igazi wow érzést váltanak ki, ezek a bájos Törőcsik Mariról, készült képek. A kivételes színésznő, itt úgy nézett ki, mint egy angol mod, vagy egy chelsea girl. A mod vagy a swinging London irányzatok megjelenése a divatban az úgynevezett youthquake-hez vezetett. Ez a szó is Diana Vreeland fejéből pattant ki, azt jelentette, hogy az ifjúság földrengésszerű változásokat okoz azzal, hogy most már ők diktálták a trendeket a divatházak helyett. Magyarországon kedvelték a visszafogott angol divatot, de arról szó sem lehetett, hogy ekkora szabadsága legyen az ifjúságnak. Itt a miniszoknya is csak a 70-es évekre vált teljesen elfogadottá. Törőcsik kamaszos megjelenése passzolt a nyakigláb Twiggy által divatba hozott típushoz, és volt benne egy kis olasz futurizmus is. Mindezek üdítően hatottak az otthonka kultúrában, de tömeges elterjedésétől nem kellett tartani, ugyanis kapacitás sem lett volna az előállítására. A cél az volt, hogy megmutassák, a szocializmus is érti az idők szavát. A színésznők öltözete nem, vagy csak ritkán lehetett a nyilvános közbeszéd tárgya. Törőcsik Mari, 1975-ben, így nyilatkozott egy számára kedves, legendás ruhadarabról:
Van egy ilyen pruszlikom, amiről azonban én is viszonylag keveset tudok. Azt igen, hogy Blaha Lujzáé volt, a továbbiakat csak onnan ismerem, hogy Somogyi Erzsi ajándékozta Mészáros Áginak, majd ő nekem. Így most nálam van Blaha Lujza pruszlikja.
Domján az álmodozó
Domján Editet, a színház kedvelők felejthetetlen alakításai miatt, a bulvárt olvasók pedig tragikus magánélete okán emlegetik. Pedig az ábrándos tekintetű, kislányos színésznőnek a szerénysége és kedvessége mellett tiszta eleganciája volt a védjegye, amiről keveset beszélnek. Domján ugyanolyan jól mutatott a testhez álló ruhában, mint az átkötősben, vagy a szőrmével díszítettben. Tökéletesen megformálta a kor, itthoni (elvárt) nőideálját, a komoly, kifinomult, nett nőt. Időtlen alakját ma is szívesen öltöztetnék a divatkreátorok. Akkoriban múzsa nem lehetett, egyrészt, mert a divattervezőknek nem volt megengedett az a fajta kreativitás, ami személyiségjegyekkel, életérzéssel töltötte meg a ruhadarabot. A tervezőket inkább képzőművészeknek képezték. Másrészt pedig azért, mert nálunk a mondvacsinált fogyasztói társadalomban a divat nem volt iparág, így nem lehetett lényeges, hogy az ismert arcok melyik tervező, milyen ruháját hordták.
A színésznők, bár nem lehettek kozmetikai márkák, fodrászatok, ruházati termékek arcai, örökségünk miatt, ezt még ma is nehezen értelmezzük, de sminktippet, frizuraötletet, stílust lophatunk tőlük, nem csak egy jó, 60-as éveket idéző, partihoz.
Kommentek