A hetvenes években már sima ügy volt a farmerviselet Magyarországon, de mire hivatalosan is forgalomba került, ez a kultikus ruhadarab valóságos diadalmenetet járt be. Hosszú és göröngyös út vezetett el az első magyar farmer a Trapper legyártásáig is. A farmer és annak viselete itthon nem csak a divatot, hanem a kultúr – és ifjúságpolitika változásait is mutatta. Egy idő után érezhetően lanyhult lépésről lépésre az erkölcsi érzékenység, a rosszallástól, megbotránkozástól addig, amíg végül legyintettek rá..és hovatovább elkezdték gyártani.
Nekem mindenem a farmerem
A szocialista Magyarországon állítólag mindenkinek volt egy első farmerem sztorija. Ezt állítja Hammer Ferenc: A farmerviselet alakváltozása a szocialista Magyarországon c. tanulmányában. A farmert viselők vallomásaiból kiderül, hogy ha valaki birtokolhatta, kincsnek számított, ha felvette rögtön a figyelem középpontjába kerülhetett. Persze nem mindig jó értelemben. Egy korai farmer fan például észrevette, hogy a középkorú hölgyek valósággal megbotránkoztak farmer viseletén és ez kínos perceket okozott saját édesapjának is. Volt, aki a szülei vaskalaposságán volt kiakadva, mert nem engedték a farmert, végül a kötélhúzás után felajánlották kompromisszumként, hogy vegyen Trappert. Na, de ez milyen már, mikor ő Levi’s-t akart! A kedvenc sztorim, kicsit keserédes történet, amikor egy házaspár, olaszországi nyaralásuk utolsó napján, megspórolta a szállodai szoba árát és inkább kint aludtak a tengerparton a szabad ég alatt, csak azért, hogy megvásárolhassák és hazavihessék fiuknak a hőn áhított farmert. Ez utóbbi történet jól reprezentálja a magyarországi fogyasztási cikkek piacán fellépő hiányt és a nyugati termékek iránti borzongásos áhítatot.
Vadnyugati nadrág a postai csomagokban
Magyarországon az 50-es években jelentek meg az első farmernadrágok, nyugati segélyszállítmányokban, rokoni ruhacsomagokban. Eleinte gáz volt viselni, mivel az anyaga nagyon hasonlított a segédmunkások cejg nadrágjára. Aki felvette azt kigúnyolták. De amikor nyugaton divatba jött, nagy szám lett, menő, amcsi cucc. Az amerikai fiatalokra nagy hatással volt Hollywood, az 50-es években az első számú kedvenc, James Dean ruha viselete volt a követendő példa. Póló és farmer vagy a westernfilmek farmerszerelése mind befolyással volt az ifjak öltözködési szokásaira. Lázadás, szembenállás, önállóság – a farmerviselet által kifejezett attitűd, a 60-as években, a hippiknél jelent meg, rajtuk keresztül pedig kiterjedt egész Európára, így a 70-es évekre, a blue denim már, minden korosztály ruhatárának alapdarabjává vált. Itthon csak ekkorra fordult át a farmerral szembeni ellenállás az elfogadás irányába. Sokáig még neve sem volt. A postai csomagokban érkező titokzatos kék nadrágot vadnyugati nadrágnak, cowboy-texas vászonnak keresztelték és egészen a 60-as évekig így hívták.
Azok a fiatalok
Az 50-es években itthon még idegenkedve fogadott farmer, egy évtizeddel később már a vágyakozás tárgya lett, privilégiummá vált. Ha magadra öltötted átváltoztál, mert részese lehettél a mítosznak, kifejezhetted a szembenállást, esztétikai élvezetet nyújtottál, ami szexuális vonzerőt kölcsönzött. Az akkoriban nem létező farmer reklámfilmek valószínűleg ezekkel a hívószavakkal ösztönözték volna a potenciális vevőkört. Hirdetések híján, működött a vírusmarketing, személyes információk, szóbeszéd útján terjedt a farmer áhítat és fertőzött meg egyre többeket és többeket. A 60-as évek volt az a korszak, amikor társadalmi változások indultak el világszerte. Egy évtizeddel ezelőtt még a fiatalok is úgy öltözködtek, mint a szüleik, ekkorra már éppen az öltözködés lett az, amivel ki tudták fejezni önállósulásukat. Itthon is látványos változások következtek be az ifjúsági kultúrában. Megjelentek a nyugati zenéket másoló első beatzenekarok, a másolt magnószalagok. A tiltott Szabad Európa és luxemburgi rádiók lelkesen közvetítették a legfrissebb zenei divatot, a fiúk hosszabb hajat viseltek, a lányok rövidebb szoknyákat. Felbukkant az az ifjúsági réteg, mely lerakta egy új, függetlenedő, fogyasztói szubkultúra alapjait. A farmert 1962-től hívják farmernak Magyarországon, és viselői a legtöbben a politikai és a kulturális-gazdasági elit gyermekei közül kerültek ki.
Kádár rábólintott
És akkor a Kóbor megjelent egy fehér farmerdzsekiben – valahogy így hangzott ez a mondat, amit Presser Gábor szájából hallottam egy koncertjén, amikor az ős-Omega időkről mesélt, majd hozzátette, hogy ő akkor még kéket sem látott. Hát persze, hogy nem látott, mivel az idősebb generációk azzal vágtak vissza az ifjú lázadóknak, hogy nem engedték a farmer viseletét. Nem csak azért, mert a 3,60 Ft-os kenyér idejében egy farmer 900 Ft-ba került, hanem azért is, mert volt egy konszenzus arról, hogy hogyan néz ki egy rendes szocialista ember. Teljesen normálisnak számított, hogy a vendéglátóhelyeken az akkori „dresszkód” szerint, öltözködés alapján szűrték a beengedhető vendégeket, nem lehetett farmerban megjelenni és a férfiaknál gondot okozott a hosszú haj. A népszerű Ifipark, az egykor legmenőbb szórakozóhely sem engedte be a farmeros fiatalokat. De a farmer megállíthatatlanul terjedt, nem csak a bűnözőknek titulált hippik akarták viselni, így a nyugatmajmolásnak tekintet farmermámort a 60-as évek végétől egyre inkább megtűrték. Az intézményvezetőknek szabadkezet adtak, ha akarják, tilthatják, de akár engedélyezhetik is viseletét. Kádár János 1968-ban egy nyilatkozatában azt mondta, hogy a KISZ nem divattervező cég és nem fodrászipari KTSZ és ne ezzel foglalkozzon. Végül a hivatalos elfogadtatásban oroszlánrészük volt, és azzal, hogy a KISZ titkárok is farmerba bújtak, reprezentálták a szocializmus emberarcát.
A 70-es években már lezseren
A lazulást követően, a 70-es években a farmer megkezdte rohamos terjedését a vizuális médiában. Lemezborítók, filmek, tv reklámok, hirdetések mind hozzájárultak a farmerviselet hétköznapiságához. De akkoriban a feketepiacon lehetett csak beszerezni, vagy maradtak a csináld magad megoldások. Egyes ktsz-ek amolyan farmerpótlékot gyártottak nem igazi farmervászonból, de voltak rajta tűzött zsebek meg szegecsek. Mivel a környező országokban sem lehetett kapni, ezekkel jó bizniszt csinálhattak a Szovjetúnióba utazók. Egyre nagyobb fejtörést okozott az államnak, hogy farmerba öltöztesse az országot. Időnként bekerült egy-egy márkás széria Jugoszláviából, vagy a harmadik világból, de ezek nem voltak tartós megoldások. Az igyekezetből még Aczél György is kivette részét, nem hivatalos források szerint, Bécsben élő testvérének segítségével került nagy tételben az országba brazil gyártmányú Lee farmer. A nagy farmerhiány problémáját végül 1978-ban a Budaflax oldotta meg, elkezdte gyártását Trapper néven és a nadrág bekerült a hivatalos kereskedelembe.
Egy pályázat útján választották a Trapper márkanevet. A farmer létezését Nádasi Sándor vállalkozónak köszönhetjük, aki a 70-es években Budapest egyetlen farmerboltjának volt a tulajdonosa. Bábáskodott az első darabok megszületésénél, ma pedig, ő vezeti a világ egyetlen Trapper márkaboltját és birtokában van egy, 1978-as, muzeális értékű, eredeti, indigókék Trapper farmernak. Szerencse, hogy akkoriban volt egy szemfüles Nádasi Sándorunk. Egy interjú vele a Trapperről itt.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: