Megjött a télidő, a passzív pihenés, a kuckósodás ideje. Egy esős vagy egy hideg, szürke vasárnap mi lehet jobb, mint a pamlagon, kezedben egy tál popcornnal, átadni magadat a mozizás örömeinek. Ha tetszik az ötlet, hát itt van egy adag 2000-es évekbeli filmeső a 70-es évekről a semmittevős vasárnapokra. Az összegyűjtött 7 produkció kifogástalanul hozza a korszak tárgyi kultúráját, felvillantja a kultikus helyeket, megteremti az évtized hangulatát.
A Cinema Verite(2011) Kortörténelem, valós személyekkel, egy újfajta televíziós műfaj születéséről, a reality kezdeteiről. A mi televízióinkon csak másfél évtizede jelent meg ez a műsortípus, az amerikaiak viszont már a 70-es években kiakadhattak rajta. Úttörő vállalkozás volt, hogy a Loud család egy tévéstábbal élte mindennapjait, mert valakinek eszébe jutott, hogy a leskelődés lehet szórakoztató műsorszám, főleg, ha nem akárkik állnak premier plánba. De kérdés, vajon másoknak is tetszik-e? Bejöhet-e az, hogy egy műsor a felső tízezer mindennapos dolgairól szól: szabados élet, kábítószerek, rock, homoszexualitás, intrikák, házasságtörés?
Az évtizedről szóló filmek nem csak jó kortörténelmek, hanem hiteles rocktörténelmek is. A Rocker csajok, Joan Jett zenei útkeresését, és rockzenekara, a The Runaways nevű amerikai csajbanda rövid életútját mutatja be. A történet a Bowie rajongó énekesük, Cherie Curie emlékirataira épül. Az 1974-79 között működő formáció nem volt akkora durranás az Egyesült Államokban, mint amire kissé őrült menedzserük számított, de Japánban imádták őket. A csajok amúgy jól nyomták a kemény rock férfias világában, még ha úgy is néztek ki, mint egy csapat gruppi. Feloszlásuk után nem is tűntek el nyomtalanul. Az alapító Joan Jett neve ma is ismerősen cseng, gitárosuk Lita Ford, a metál világában találta meg számítását, basszistájuk a fiú nevű Micki Steele pedig egy másik híres rockercsaj csapatban folytatta, a The Bangles-ben. A produkcióban nagy hangsúlyt kapnak a remek zenék, a korreprezentáns divat, a 70-es évek rock szcénája, leszbi szerelem és ha megnézed, egyetértesz, hogy senki nem tudja úgy mondani a cs-t, mint Curie a Cherry bomb című számukban.
Remek zenék a Martin Scorsese jegyezte Bakelit (2016) című 10 részes sorozatban is, ahol felvonul a korszak teljes zenei világa. Még búg és lüktet a fekete blues, de már színre lép a funky. Tombol a diszkó, de nagy a mozgolódás a rock világában is, megjelenik intellektuális formája. És közben megszületik valami új, valami vad, valami olyan, ami miatt a közönség szétszedi a berendezést. A punk ősapjának tartott Iggy Pop, elemi, ösztönös, vad zenéjét játssza a sorozat kitalált sztárzenekara a Nasty Bits. Ismerős az énekes? Úgy néz ki, mint Mick Jagger fiatal kiadásában, ugye? Igen mert ő nem más, mint Mick Jagger fiatalabb kiadása, vagyis fia James Jagger. A sorozat ötletadója a híres papa, aki Martin Scorsese-vel már régóta fontolgatta, hogy filmet forgatnak a 70-es évek színes zenei világáról. A történet központi figurája Mr Finestra, egy new york-i lemezkiadó szabadelvű igazgatója, aki olyan szinten fogyasztja a tudatmódosító szereket, hogy a saját élete legtöbbször nélküle zajlik le. Mrs Finestra pedig Andy Warhol Factory-jának szabadelvű művésze, a mester egyik múzsája. Scorsese kultur mixe, zanzásított 70-es éveket eredményezett, amitől megcsömörlöttek kritikusai. Így a sorozatnak nem lett második évada. De attól még nézhető, ha más nem csak a zenéért vagy a Jagger fiúért vagy azért, hogy ötletet adjon egy 70-es éveket idéző partyra.
Maradjunk még a kor New Yorkjában egy darabig. Ami kicsit túlcsordult Scorsesenek, azt jobban csinálta meg James Franco, a Fülledt utcák (2017) című vadiúj sorozatában. Itt is van bőven magastalpú cipő (férfiaknak is), mikrofon frizura, „starky-és-hutchos” autók. A téma keményebb, a széria a pornóipar legalizálásáról szól. A pornó nem a 70-es évek találmánya, de a szabad szerelem vadhajtásaként, erre a korszakra esett elfogadtatása. A folyamat betetőzése volt, a Mély Torok című film bemutatása normál moziban, a nagyközönség előtt. A sorozat New York 42. utcáján a piros lámpás negyedben játszódik. Szemetes, zsúfolt, tele lézengővel és lépten-nyomon prostikkal. A jól öltözött stricik pedig a negyedosztályú bárokban várják a bevételt. Egy ilyen kocsmát üzemeltet, az olasz maffia felügyelete alatt, a Franco által alakított Vincent egy meleg pultossal és egy olyan lánnyal, aki a milliomosok világából érkezett . A „dolgozó lányok” között is vannak ambiciózusak, egy szöszi fürtöske például nagy lehetőséget lát a pornóban. Ugye mondanom sem kell, hogy nem 18 éven aluliaknak való vidék, már csak azért sem, mert (sok) minden kilátszik premier plánban.
Valahol a Nagy Almában, egy másik környéken kezdi meg működését a 70-es években a hírhedt CBGB klub. A tulajdonos eredetileg egy olyan zenés szórakozóhelyet álmodott meg, ahol a country, blues and grass stílus képviselői lépnek fel. De nem így lett, egyre csak jöttek hozzá bemutatkozási szándékkal a különc figurák, akik, számára meghatározhatatlan stílusú zenét játszottak. Mivel hősünk folyton le volt égve, közönségre volt szüksége, és az őket becsalogató fellépőkre. Így nem sokat hezitált, jöttek a fura zenét játszó fura figurák, ha ez kellett a kölyköknek. Nem is gondolta, hogy ebben az állandóan a csőd szélén álló, koszos és igénytelen klubban egy új zenei mozgalom született. A new york-i CBGB klub a punk bölcsője, és innen indult a világhírnév felé a The Ramones, Talking Heads, vagy Debbie Harry…Erről is szól a CBGB (2013) című film és még arról, hogy miből lett a punk neve, kik álltak az új zenei hullám mögött és mi lett ezzel a kalandos életű klubbal, sok humorral.
A zene és a vidám csillogás után evezzünk csendesebb, mélyebb és sötétebb vizekre. Kikötünk Európában, keleten, Németország partjainál. A 70-es években a Nyugat számára a kábítószerek és a szabadosságból eredő, kezelhetetlen dekadenciák okoztak problémát, Keleten pedig a bezártság, a folyamatos kontroll nyomasztott. A Mások élete c. német film arról a világról ad képet, amikor minden társaságban téglák figyeltek, besúgók, ügynökök jelentettek, követtek embereket. Az állambiztonság legfőbb feladata, hogy kiszűrje és kiiktassa a szocialista rendszer bomlasztására alkalmas egyéneket, eszméket, bármit. A Stasi módszereit, a megfélemlítéseket bemutató filmben egy művész házaspár kerül az állambiztonság figyelmének célkeresztjében. A gyanú meggyőződéssé válik, amikor ügynököt állítanak rájuk és bepoloskázzák a lakásukat. Megkezdődik a macska-egér paranoiás játék, ám az őket lehallgató ügynök meghasonul. Egyre jobban nyomasztja, ami a feladata, hogy lehallgassa, hogyan zajlik mások élete. Érdemes megnézni ezt a feszültséget nem nélkülöző érdekes filmet egy remélhetőleg már letűnt világról. Nálunk sem titok többé, hogy besúgók hálózatára épült a rendszer.. kérdés, hogy felfogtuk-e eléggé?
(Megj. van hozzá magyar trailer is a port.hu-n, ide nem lehet beleszerkeszteni bocs :(()
A végére egy magyar filmet választottam, Mészáros Márta egyik alkotását. Az Utolsó jelentés Annáról (2009) egyike kedvenceimnek a nagyszerű magyar filmmaker-től. A mozi a 70-es években játszódik, de megjelenít egy korábbi korszakot is. A történet Kéthly Annáról a szociáldemokrata párt egykori vezéregyéniségéről szól. Karizmája, személyisége, hitelessége felkeltette Mészáros Márta figyelmét, akinek ezzel a filmmel az volt a szándéka, hogy megismerjük a feledés homályába merült nő kivételességét. Kéthly Anna keményen ellenállt, amikor azt akarták, hogy a szociáldemokrata párt egyesüljön a munkáspárttal. Az 56-os forradalom idején, külföldön tartózkodott, de amikor hallott a megszállásról nem jött többé haza, Belgiumba emigrált. A 70-es években Kádár János szerette volna hazahívni. A film története szerint, a politikusnő megpuhítására először egy fiatalember utazik Brüsszelbe, akinek ez a találkozás nagyon megváltoztatja az életét. Feltárul előtte egy másik Magyarország és nem is csoda, hogy a disszidálás gondolata foglalkoztatta. Kéthly Annának pedig ezekben az években volt az utolsó kapcsolata hazájával.
(Megj. A port.hu-n is van előzetes, részletesebb, de ide használhatatlan)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: