A fogyasztói világ, a falon túl, számtalan újdonsággal rukkolt elő. De nem csak az új fogyasztási cikkek, intézmények, hanem a hagyományok gondozására és a régi dolgok tovább gondolására is időt fordítottak. Teljesen megszokott volt, hogy 50-100 éves vállalkozások termékeit használták az állampolgárok. Ez adott az árunak egyfajta patinát, életérzés társult hozzá, mivel a használati cikk hordozta az adott kor üzenetét is. Magyarországon csaknem mindentől meg akartak szabadulni, ami a régi időket idézte. Az előzmények törlésével sok új fogyasztói terméket gyártottak, melyek nem mindig találkoztak a nagyközönség ízlésével és kényelmével. Az elégedetlenség tömeges méreteitől is tartva, forgalomba hoztak néhány, fogyasztói társadalom értékeit képviselő árut.
Mert hiába ízlett a Bambi, a Traubi vagy a Sztár üdítőcsalád, a Pepsi valami egészen mást képviselt. Versenytársa a Coca, már 1967-ben megjelent Magyarországon, de a Pepsi csak 1970-ben lépte át a magyar határt, hivatalosan és nem bőröndök, csomagok alján lapulva csempészáruként. A Fővárosi Ásványvíz és Jégipari Vállalat kezdte meg hazai gyártását.
A másik nagyon amerikai termék a farmer volt, ez ikonikus öltözékként a megjelenés új alternatíváját adta. Igaz, amikor először masírozott végig a nagyvárosi utcákon, úgy az 50-es évek végén, maradéktalanul kiverte a biztosítékot a tisztes állampolgároknál és a pártfunkcionáriusoknál. De a 60-as években már csak azért is (!) viselték és végül a 70-es évekre a rendszer védelmezői rájöttek, hogy ellene csak szélmalomharcot vívnak. Ám egy ország farmerigényét kielégíteni nem volt egyszerű. 1978-ban a BUDA-FLAX elkezdte gyártani az első hazai farmert, a mára legendássá vált Trappert.
1972-ben a magyar háziasszonyok is bepakolhatták konyhaszekrényükbe a teflonbevonatú edényeket. Igen, tudom, hogy végül kiderült, egészségkárosító hatása van, de ezt akkor még nem tudták, és mindenki örült, hogy nem kell a lábas aljáról kapargatni az odaragadt ételt. A másik előnye, hogy kevés zsiradék is elég volt a főzéshez. Nyugat-Európában 1958-tól forradalmasította az ételkészítést, itthon 14 évvel később, a zuglói Alumíniumárugyár kezdte meg a gyártását. Addig a teflon edényhez is csak magánúton lehetett hozzájutni.
Magyarországon az első nyugati típusú nagyáruház, a Skála Budapest Szövetkezeti Nagyáruház, 1976-ban nyitotta meg kapuit. Vezetője Demján Sándor pontosan tudta, hogy mi kell a magyaroknak: olyan áruházat kreált, amely hasonlított a nyugat-európai nagyvárosokban működő bevásárló helyekhez. Mit tudott a budai Skála? Háromszintes, önkiszolgáló üzlet, ahol nyáron légkondit használtak, az emeletek között mozgólépcsőn lehetett közlekedni, autóparkoló és büféknek helyet adó tetőterasz is tartozott hozzá. Igazi nagy durranás volt ez, az akkori hiánygazdaságban.
A kapcsolattartás szolgáltatása is megváltozott a 70-es években: 1973-ban vezették be a postai irányítószámokat. A 
reklámkampányban a 80 éves Siménfalvy Sándor karakterszínész, a Nemzeti Színház egykori tagja formálta meg a kedves postásbácsit. A posta új kabalafigurája is ekkor került bevezetésre. A holló, mely túlméretezett csőrében levelet tart, Szilágyi Erzsébet történetét idézi. Irányítószámokra a megnövekedett levélforgalom miatt volt szükség, az Egyesült Államokban 1963-ban, a Kelet-Európai országok közül legkorábban, az NDK-ban, 1965-ben került a borítékokra.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: