Bár akkoriban még nem igazán hívták őket topmodellnek vagy szupermodellnek, sokkal inkább voltak múzsák, egy-egy tervező kedvencei. Címlaplánynak lenni nagyszerű, de a legjobbak közé csak azok kerültek, akiknek személyisége befolyással bírt. Volt bennük valami olyan, amivel hatni tudtak másokra, és ha ezt a pillanatot a fotómasina is rögzíteni tudta, akkor már kész is volt a sztármodell. Miattuk sokan tolultak a világot jelentő kifutók felé, növelve ezzel a divatipar misztikumát, a szakma ázsióját. Felkeltették a társszakmák (rockipar, filmipar) figyelmét, kulturálisan pedig a kort reprezentálták, mindenki úgy akart kinézni mint ők.
Marisa Berenson beleszületett a divatba
A híres divattervező, Elsa Schiaparelli unokájaként szinte beleszületett a divatba. Felmenői között előkelőségek, ismert társasági személyek egyaránt voltak, bizonyítva, hogy a vér nem válik vízzé. Yves Saint Laurent úgy határozta meg őt, mint a 70-es évek jellemző nőtípusát. 16 évesen kezdett modellkedni, Diana Vreeland, a híres, Vogue főszerkesztő védőszárnyai alatt, így nem csoda, hogy a kor meghatározó tervezőivel, fotósaival dolgozott. 1972-ben szerepet kapott a Kabaré című filmben, amiért jelölések sorozatát zsebelte be: Golden Globe, BAFTA. Ezután még két filmben szerepelt és ennyi kirándulás a film világába, erre az évtizedre, számára elég is volt, visszatért a divathoz. A 70-es években, ha számítottál valakinek, akkor nem hagyhattad ki a Studio 54 diszkóklubot, a hírességek találkozóhelyét. Marisa is sok szombat estét töltött ott, (persze hogy) Andy Warhol társaságában. A dús barnahajú, amerikai modellt a kifinomult elegancia, a trendteremtés-trendkövetés megfelelő elegye jellemezte, sokak számára követhető példaképpé vált a világon mindenhol.
Cheryl Tiegs tökéletes szépsége lett az amerikai etalon
Szép, magas, szőke, hamvas barack. Az ilyen típusú amerikai lányokat unásig szerepeltették a magazinok címlapjain. Ezt az idealizált szépséget tartották a tökéletes amerikai nők jellemzőjének a 70-es években. Ám Cheryl szerencséjére nem idealizált, hanem nagyon is valóságos volt, ennek köszönhette népszerűségét meg annak, hogy természetessége felüdülés volt a 60-as évek ajakbiggyesztős, túlfestett modelljei után. A gyönyörű mosolyú lány, kifogástalan alakja miatt, kedvelt bikini modellé vált. A Sports Illustrated címlaplányaként többször is fogyókúrázásra sarkalta a lelkiismereteseket, miután megmutatta milyen a tökéletes test. Nagy pillanata, amikor a rózsaszín bikinijében pózolt 1978-ban, divattörténelmet írt. Ez a kép a 70-es évek popkultúrájának jellemzőjeként olyan időtlen, hogy valószínűleg még mindig ott lóg sok fiú garázsának falán.
Jerry Hall előbb hosszúlábú szirén, partygirl, majd rocksztárfeleség
Ha végignézzük a korszak társasági életről készült fotóit, szinte alig akad olyan, amin Jerry Hall ne szerepelne. Főleg a Studio 54-ben fotózott képekről nem hiányozhatott ezért az az érzésem, hogy ő és Andy Warhol szinte már ott lakott. Ezeken a fotókon is jól látszik, hogy Jerry nem az a típusú lány volt, aki azt várta, hogy a szerencse majd az ölébe hull, sokkal inkább ő hullott a szerencse ölébe.
16 évesen elhatározta, hogy modell akar lenni, ezért, mivel Amerikában túl egzotikusnak számított, „csak oda” repjegyet váltott Franciaországba, majd addig napozott a st-tropez-i strandon, míg valaki fel nem fedezte. Modellügynöke a kor legjobb divatfotósához Helmut Newtonhoz irányította, ennek köszönhette kiugrását. Párizsban az Elle és a Vogue címlapjára került, hamarosan New Yorkban is felfigyeltek rá, Londonban pedig Bryan Ferry akarta őt a Roxy Music Syren c. lemezborítójára. Bryannal a munkakapcsolattól eljutottak az eljegyzésig, de a merev, angol gentleman kicsit unalmas volt a 20 éves partygirlnek, sokkal jobban felvidította a körülötte egyre intenzívebben legyeskedő Mick Jagger. Így Jerry végül úgy döntött, ha már nincs más választása minthogy rocksztár feleség legyen, akkor inkább Micket akarja. A 70-es években a legjobban kereső és keresett modell lett, igazolja ezt negyven címlapfotója. Dolgozott Dior-nak, Saint Laurent-nek, Chanel-nek, a L’oreal-nak. Gyönyörű, szőke hajzuhataga, extrém hosszú lábai megigézték a divat diktálóit, és végérvényesen felkerült a divat térképére.
Janice Dickinson az első szupermodellnek tartja magát
Ezenkívül még fel tud sorolni egy rakás tervezőt, akiknek (szerinte) ő volt a múzsája, és állítása szerint, neki köszönheti Cindy Crawford a karrierjét. Cindy ezt máshogy tudja, de az tény, hogy Janice, barna hajú, egzotikus külsejű szépségként utat vágott a szőke dömpinben, amivel elérte, hogy a divatszakmában a barnáknak is bizalmat szavazzanak.
Belépője egy modellverseny volt, amit ugyan megnyert, de a Ford modellügynökség az említett egzotikus szépsége miatt elutasította. Ennek ellenére szerencsés fordulatot vett karrierje, egy fotós, Jacques Silberstein felfedezte. Janice Európába szerződött és csak a 70-es évek végén tért vissza az Államokba. Ekkor már nemzetközileg elismert modell volt, az összes nagy magazin címlapján szerepelt, csak harminchétszer a Vogue-on, és zsinórban hétszer az Elle-en. Látható volt Dior, Calvin Klein, Revlon kampányokban. Szóval Janice nem biztos, hogy a leges-legelső szupermodell volt, de benne van a körben.
Lauren Hutton sugárzóan intelligens Revlon lány, kis szépséghibával
Nem a tökéletes szépsége, hanem különlegessége, az a helyes kis hézag, elől a két foga között, ami a trendcsinálók érdeklődését felkeltette. Habár a kezdet kezdetén még nem rajongtak érte, de miután rájöttek, hogy pontosan ez az, ami egyedivé teszi a sok modell között, már nem retusálták képeit. A modellek között ritkaságszámba ment, hogy képzettek legyenek, Hutton a kivétel, főiskolai diplomát szerzett mielőtt belevágott divatkarrierjébe. Egy találkozás Diana Vreelanddal, megváltoztatta az életét, a Vogue főszerkesztő egyengette szakmai útját és összehozta Richard Avedonnal a korszak fotózsenijével. A 70-es években a legjobbnak számító üzletet ütötte nyélbe, amikor aláírta a Revlon szerződést és ezzel megnyílt az út előtte, hogy címlaplány legyen. Hutton finom eleganciáját, sugárzó intelligenciáját több Vogue címlapon megcsodálhatjuk. A modell színésznőként is ismertté vált: többek között játszott A szerencsejátékos (The Gambler) című filmben és az Amerikai dzsigolóban (American gigolo) pedig Richard Gere partnere volt.
Gia Carangi az első táncoló modell
Az olasz amerikai lányt egyszerűen csak Gia-nak nevezték, nem volt vezetékneve a modellvilágban. 1976-ban robbant be és karrierje még a nyolcvanas évek elején is ívelt, de sajnálatos drogfüggőségének köszönhetően igen rövidre sikerült. Abban vált úttörővé, hogy ő volt az első modell, aki mozgott a kamera előtt, amíg mindenki csak pózolt. Szerencséjére, külseje is teljes mértékben más volt, mint az addig megszokott hamvas arcú, kékszemű, szőke modelleké, így szinte kivétel nélkül címlapra került. Megmagyarázhatatlan szexualitás sugárzott belőle, legfőképpen a tekintetéből. A popkultúrában széles körben elfogadott divatos drogoknak hamar a rabjává vált, és drogéhségét később heroinnal csillapította. Egy fertőzött tű miatt lett AIDS-es, 1986-ban mindössze 26 évesen halt meg. Halála után megjelent a divatporondon egy ismeretlen szépség, akiben felfedezték Gia tökéletes mását. Cindy Crawfordot, karrierje kezdetén csak Baby Giának hívta a szakma. Cindy valódi nevét ugyan rövid időn belül megtanulta a divatvilág, de a kezdeteket Giának köszönheti.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: