Az előző bejegyzésben bemutattam, hogy milyen ruhákat hordtunk a 70-es években. Most pedig arra vagyok kíváncsi, hogy vajon, milyen címkék lógtak az évtized trendkövető lányainak, ruháiról? Kik voltak, azok a tervezők, akik alakították az ízlést, befolyásolták és meghatározták ezzel a 70-es éveket, miközben ők is ráéreztek a korszak üzenetére és ruhákká varázsolták mondanivalóját.
A szexi és magabiztos Diane
Diane von Fürstenberg neve szinte egybeforrt az általa kitalált, áthajtott ruhával (angolul wrap dress). Ez olyan
Vivienne a punk anyja
Azt nem tudom, hogy pályájának kezdetén Vivienne Westvood varrt-e címkét a ruháiba, de az biztos, hogy feliratozta és előszeretettel szaggatta az anyagot. Azaz pontosan úgy tett, ahogy London utcáin elleste a különc trendet, megérezve egy új divat születését. Barátja Malcolm McLaren pedig úgy döntött, hogy nem csak egyengeti, a hetvenes évek közepén induló, Sex Pistols útját, hanem a megjelenésüket is kitalálja. Ebben lett nagy segítségére a tervező Westwood, és az eredetileg Amerikában kibontakozó punknak, sokak által követhető formát adott. Ő maga is tüskésre nyíratta haját és hordta saját, sokszor agressziót kifejező, cinikus szövegekkel feliratozott, megbotránkoztató ruhadarabjait. A londoni punkstílus bázisa, a King’s Roadon, kettejük SEX nevű butikja lett. A zenének hamar leáldozódott, de a külsőségek tömegdivattá szelídültek és elindították egy ígéretes tervező karrierjét. Westwood nevéhez a skótkockás bondage nadrágok (szűk, térdnél keresztezett láncokkal, bőrövekkel díszített darabok) és a platform cipő köthető és persze minden, ami punk.
A diszkó és a glamour tervezője
Az amerikai Roy Halston Frowick neve bizonyára nem sokaknak cseng ismerősen, de az általa népszerűsített ruhaforma annál inkább ismert. Nevét Halstonra egyszerűsítve, a diszkó és a glamour éra meghatározó alakja lett. Ő is törzsvendége volt a híres, new yorki diszkó fellegvárnak, a Studio 54-nek, ahol számtalanszor szembejött vele, saját tervezésű nyakba akasztott ruhája. Tervezői nagy dobása, Amerika ruhaslágerévé vált a hetvenes években, vékonyabbá tette és megnyújtotta a hölgyek sziluettjét. Újítása volt a szarvasbőr utánzat ruha, melynek előnye, hogy mosható és gyűrhetetlen. A designer az ötvenes évek végén először kalapjaival hódított. Halston kalapot viselt Rita Hayworth, Liza Minelli, Marlene Dietrich és Jackie Kennedy. Aztán átnyergelt a minimalista stílusra és a hatvanas években a jet-set nemzedék ruhatárát álmodta meg. Ruhavonalát a szexi, de mégis elegáns jelzővel illették. Tervezett bőnyakú pulóvert, pulóver szettet, kötött viseletet, bőszárú dzsörzé nadrágot. A nadrágokat egyébként a női szabadság szimbólumként értelmezte. Meghatározó kapcsolata a korszak popkultúrájával illusztris társaságba vitte: Andy Warhol, Liz Taylor, Liza Minelli mellett szürcsölgette a koktélokat. Halston 1990-ben AIDS-ben hunyt el.
A szmoking forradalmár Saint Laurent
Halston Amerikában volt nagyágyú, itthon Európában pedig egy másik nagyvad, Yves Saint Laurent adta meg a megoldást a „nincs egy göncöm se”dilemmákra. Az algériai születésű Saint Laurent az ötvenes években, nem kisebb név, mint Dior mellett tanulta a szakmát. A mester halála után át is vehette a „boltot”,21 évesen ő lett a divatház feje és előállt első kollekciójával. A hatvanas években megbabonázta a trapéz vonal. Ezzel megszabadult a test a fűzőktől, korlátoktól, feszélyezettségtől. Ebben a stílusban készült Mondrian ruhája ma kiállítási anyag. Sokszor lefordította az utca divatját a luxus nyelvére. A beatnik és motoros stílus nála nercprémmel és krokodilbőrrel készült és válaszul a hippi kultúrára megalkotta a luxushippit. Az ő kaftánjait viselte Liz Taylor. Megihlette az orosz balett és az orosz népviselet. Ebből az inspirációból számos keleti eredetű elemet épített kollekciójába, és ekkor tervezett ruhái a hetvenes évek etno mozgalmát gazdagították. Az évtizedben a nadrágviseletet részesítették előnyben a szoknyával szemben. Yves Saint Laurent-nek erre is voltak forradalmi ötletei. Újításként hatottak a női szmokingok, szmoking kabátok, nadrágkosztümök, a sportos hétköznapi nadrág viseletek, kezeslábasok és a szafari stílus. A divatzseni szimata nem csak a ruhatervezésben volt kiváló, hanem a parfümgyártásban is. Nem hagyhatta ki, hogy ne válaszoljon a hatvanas-hetvenes évek kábítószer „kultúrájára”, megalkotta az Opium nevű parfümöt. Ami helyes kicsi üvegcsékben a trendi lányok nyakában lógott. Szerencsére Saint Laurent pályafutása nem állt meg a hetvenes éveknél, 2008-ban bekövetkezett haláláig zsenialitása még sok sikeres kollekciót segített világra.
Meglehet a hetvenes években, Magyarországon keveseknek lógott a szekrényében az említett designerek nevével címkézett ruha. És nem is kaphattunk itthon. De hatásuk az állami tervező vállalatok ruhatervezőit sem hagyták hidegen, akik tisztában voltak a legújabb trendekkel. A kor nőideálja nálunk a kifinomult ízlésű, elegáns nő. Ha belelapozunk az évtized divatlapjaiba, láthatjuk, hogy készült Saint Laurent vagy von Fürstenberg ihlette ruha. Tömegkollekcióban pedig hasonlót az áruházak is árultak, ha messze nem abban a minőségben is.
A következő héten a korszak topmodelljeiről írok.