Ezzel a bejegyzéssel állítok emléket az amerikai énekes, dalszerzőnek, aki most október 2-án hunyt el, 66 éves korában szívmegállás következtében. Petty a hetvenes években vált ismertté és tehetségét dicséri, hogy együttesével, a Heartbreakers-szel készített első nagylemeze minden hírverés nélkül aranylemez lett. Ezt írta róla egy magyar zenei lexikon. Ami voltaképpen igaz, de azért ennél a történet egy kicsit bonyolultabb. A szerzők leegyszerűsítették némiképp.
A valóság úgy szól, hogy az első nagylemezük először mérsékelt sikert aratott az Egyesült Államokban, viszont Nagy-Britanniában egy turnénak köszönhetően elismertebbé vált. Aztán már nem váratott sokat magára a siker a hazai pályán sem, ott is aranylemez lett. Az aranylemeznek viszont már híre ment és az amerikai és angol zenészvilág ismert alakjai kérték fel Tom Petty-t, hogy működjön közre lemezükön. Megkereste őt többek között Stevie Nicks énekesnő a Fleetwood Mac-ből. Közös munkájuk gyümölcse néhány duett, mint az itt látható Stop dragging my heart around.
Komoly barátság kötötte George Harrisonhoz is, annak haláláig. Ezzel soha nem kérkedett, ritkán beszélt róla, mert nem akart dicsekedni az ex-Beatle cimboraságával. Pedig igazi ajándékként élte meg kettőjük kapcsolatát (hiszen a Beatles hatására gondolkodott el komolyan a zenélésen), amely nem csak a bensőséges diskurzusokban merült ki, hanem nyilvánvalóan a zenélésben is. Ha két ilyen nagyszerű zenész találkozik, akkor szerencsés esetben csatlakoznak hozzájuk más nagyszerű zenészek is. Így alakult meg a Traveling Wilburys, amit kettejükön kívül még Bob Dylan, Jeff Lynne és Roy Orbison alkottak.
Az én első Tom Petty emlékem a kilencvenes évekből való. Akkor játszotta az MTV Europe nagy slágerét: a Free Falling-ot
és az érdekes, Alice a csodaországban világát megjelenítő klipjét: Don’t come around here no more-t
vagy, itt van a másik kedvenc: Learning to fly
Fogalmam nem volt még akkor, ki ez a fickó, és szerintem itthon Tom Petty neve valószínűleg csak a ínyenceknek mondott valamit. Egyetlen zenei lexikonomban nagyjából tíz mondat van róla. Igaz, Petty nem váltotta meg korszakalkotó ötletekkel a hetvenes éveket, de tehetségével az időszak hangzásvilágához sokat hozzátett. Ezt díjazták 2006-ban, amikor beiktatták a Rock’n’Roll Hírességek Csarnokában, 30 éves klasszikus rock pályafutása miatt. Az idén éppen a 40 éves évfordulóra készült és nagyszabású utolsó turnéjára, aminek már nem lehetnek rajongói részesei, hirtelen bekövetkezett halála miatt. 
Tom Petty pályafutását talán azért nem követtük igazán, mert ő egy nagyon amerikai előadó volt. A nagyon amerikai alatt azt értem, hogy helyi élményekből inspirálódó zenéjét Amerika értette igazán. A Floridában, 1950-ben született énekes tinédzserként a Mudcrutch nevű formáció tagja volt és szülővárosának hasonló korú érdeklődőit szórakoztatta. Ezekről a korai évekről csak annyit mondott, hogy Gainsville-ben csak azt játszották, ami ott tökéletesen megfelelt. Az ambiciózus zenészek 1975-ben Los Angelesbe költöztek, nevet változtattak, Tom Petty and the Heartbreakers-ként felvették első nagylemezüket. A rutin hamar megjött, az első aranylemez után a második lemezük bekerült a top 40-be és harmadik lemezük már platina lemez lett. Tíz év sikeres zenélés után a csendet csak 2014-ben törték meg, akkor felvett Hypnotic eye című albumukkal.
Nyugati-parti rock feeling a 70-es évek végéről a Heartbreakers felvételekből:
American girl
Here comes my girl
Refugee
Tom Petty 1989-ben szóló karrierbe kezdett. Játszott az örömzenélés hivatalos formáiban a supergroupokban, olyan előadókkal mint Johnny Cash.
Tom Petty szerint a zenélés:
Egy varázslat, de nincs benne semmi trükk. Tiszta és eredeti. A zene megmozgat, meggyógyít és kommunikál vagy ehhez hasonló különleges dolgokat tesz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: