Jackie dolgozik – ezzel a címmel jelent meg a 70-es években a Nők Lapja egyik cikke. A rövid beszámolóból kiderült, hogy Jackie Kennedy Onassis hetente egyszer szerkesztői konzulensként tevékenykedett. 
A dolgozó lány
Nem lehet nem észrevenni a cinizmust a cikk címe mögött. Persze érthető, hogy a munkásosztály dicsőítésére és a munka becsületére építő társadalomban, akkor furcsának, sőt nevetségesnek találták, hogy a dúsgazdagok könnyű életét élő nő, megfogja a munka végét, és heti egyszer, holmi tanácsadóként, keményen dolgozik. Jackie olyasmit képviselt, ami tüske volt a szemükben az akkori gondolkodás szerint. De nem csak itthon volt ez különleges. Saját hazájában is rögtön tollat ragadtak a véleményformáló újságírók, amikor kiderült, hogy munkába áll, mint kiadói szerkesztő a Viking Press-nél.
“Miért dolgozik ez a nő?” kérdezi Gloria Steinem a Ms magazin címlapján.
Jackie Kennedy Onassis, férje meggyilkolása után nem sokkal, New Yorkba költözött. Szinte menekült Washingtonból, vágyott a magánszférára és itt a gyerekekkel beolvadhatott a tömegbe. Második férje Onassis 1975-ben meghalt. Az akkor 46 éves Jackie, úgy érezte valamit tennie kell az önsajnálat, az unalom, a nyugtalanság és az ezekből fakadó feszültsége ellen. Barátai tanácsára próbálkozott meg a könyvkiadói munkával, így történt, hogy ezután többet látták new yorki kiadók háza táján, mint csillogó partikon, vagy hagyománytisztelő társadalmi eseményeken.
First class- First Lady
Pedig neki ezekből bőven kijutott, hiszen mindig az első osztályon utazott. Apja gazdag francia nemesi családból származott. Rossz nyelvek szerint nem voltak nemesi felmenőik, sokkal inkább földművesek, szabók, cselédek voltak őseik. Teljesen mindegy, mert azon a tényen nem változtat, hogy Jackie az arisztokratáknak kijáró nevelést kapta, úgyhogy ha esetleg nem volt elég nemes, hát akkor annak nevelték: jó nevű elit lányiskola, év diákja a főiskolán, egyetemi tanulmányok a párizsi Sorbonne-n. Szülei válása után dúsgazdag mostohaapát kapott, akinek Rhode Island-i birtokán egy huszonnyolc szobás nyaralóban töltötte nyári vakációit, az év többi részében pedig Manhattanben egy tizenkét szobás házban élt családjával. Kiválóan lovagolt, vízisízett, teniszezett, érdeklődési köre az irodalom, művészetek és a történelem volt. Mi kellhet még ennél több? Egy jó házasság és egy first lady cím. 1953-ban, 24 évesen, hozzáment Amerika legjobb partijához, az akkor 36 éves John F. Kennedyhez. 1961. január 20-án pedig ő lett Amerika First Ladyje. Mellesleg utálta ezt a megnevezést, szerinte olyan volt, mint egy lónak adott név. Amerika első számú asszonya, a házasságában nem mindig tapasztalhatta elsőbbségét. Mindenesetre JFK híres szeretői és névtelen numerái így is az árnyékában maradtak. Kennedy egyszer azt mondta róla:
„nagyon szeretem és képes lennék mindent megtenni érte, soha nem hagynám cserben”.
Bár ez utóbbi nem igazán sikerült, de bennfentesek szerint szemei csillogtak, ha feleségére nézett, büszke volt Jackie-re. Lehetett is, hiszen talpraesett neje nem egy diplomáciai jó pontot szerzett Amerikának. Például közös útjukon Párizsban, de így volt ez, amikor a férje nélkül utazott Görögországba, Indiába, Pakisztánba. Az elnök pontosan tisztában volt vele milyen lehengerlő és okos is az ő felesége.
JFK nem akarta, hogy felesége és Onassis találkozzon
Jackie Görögországba az elfoglalt elnök nélkül utazott. JFK, az út előtt, felesége személyi testőrét arra kérte, hogy
„érje el, hogy Mrs Kennedy és Aristotle Onassis ne találkozzanak”.
A görög hajómágnás már régen ellenség volt az amerikai kormány szemében. Megsértette Amerika üzleti érdekeit, ezért kétes hírű üzletembernek tartották, Kennedy kis híján kalóznak nevezte. A gazdag görög először Jackie húgára, Lee-re vetette ki hálóját, aki ebbe könnyen belegabalyodott. Ettől nem lettek igazán boldogok a Kennedy fiúk (Jack és Bobby), főleg, amikor a lapok szalagcímeikben azt találgatták, hogy vajon Mr Kennedy és Mr Onassis sógorok lesznek-e? Hathatós közbenjárásukra végül Jackie beszélte le húgát a frigyről. Tudjuk, hogy a történetnek itt nincs vége, mivel 1968-ban, az akkor már özvegy Jackie Kennedy, Onassis oldalán besétált a házasságkötő terembe. Jackie, Onassis szemében, egy trófea volt és kész. Egyébként unta, olyannyira, hogy házasságuk első hónapja után máris visszaszaladt Maria Callas-hoz vigasztalódni. Mindezek ellenére csak 1975-ben döntöttek úgy, hogy elválnak. A procedúra félbeszakadt Onassis 1975. március 15-én bekövetkezett halála miatt. Ezzel véget ért Jackie Kennedy Onassis életének második fejezete és megkezdődött a harmadik, amiről nem tudunk sok részletet, pedig arról a közel 20 évről beszélünk amikor..
Jackie dolgozik
Letitia Baldrige, Jackie korábbi „fehérházi” titkárnője, ajánlotta neki, hogy próbálkozzon meg egy kiadónál:
„Gondoltam, hogy szüksége van valamire, ami kimozdítja az egyhangúságból, használja felesleges energiáját, tudását, ezért ajánlottam neki a kiadói munkát. A Viking Press kiadót ismertem, Jackie pedig a vezetőjét Tommy Guinzburgot. Kérdezd meg! – buzdítottam.”
Guinzburg nem javasolta Jackie-nek, hogy szerkesztő legyen a könyvkiadónál, mert úgy gondolta, hogy a szerkesztők közötti versenyző légkör nem neki való, de nem a tehetsége vagy nem megfelelő képessége miatt, hanem, mert nem volt meg a gyakorlata.
„Inkább tanácsadó szerkesztőnek ajánlottam. Nem klasszikus szerkesztői munka ez, aki szövegeket gondoz, sokkal inkább olyan valaki, aki észrevesz, megtalál, és beajánl írásokat, könyveket. Később nagyobb gyakorlattal természetesen lehet szerkesztő.”- emlékezett Guinzburg.
Jackie a munkájáról faggatózó újságíróknak elmondta, hogy eddigi tapasztalatai alapján megfelelő a tanácsadói pozícióra, hiszen korábban fotóriporter volt, majd elnök feleségként szemtanúja és résztvevője lehetett az amerikai történelem fontos epizódjainak. A Viking Pressnél két év munka után lemondásra kényszerült. Egy könyv miatt két tűz közé került, egyik oldalon a Kennedy család másik oldalon a munkaadója állt. 
Egy könyv majdnem meghiúsította szerkesztői karrierjét
Jeffrey Archer (egykori brit politikus) írt egy könyvet Megmondjuk az elnöknek? címmel. A történet egy fiktív elnök elleni merényletről szól, ám az elnököt a könyvben Edward M. Kennedynek hívják. A Viking Press 1977 októberében megjelentette a művet. A kritikusok gusztustalannak tartották az írást, Jackie Kennedyt pedig több neves lap megvádolta, hogy tudott róla és nem akadályozta meg. De Jackie nem tudott róla eleget. A megjelenés előtt megkérdezte kiadója vezetőjét, aki csak annyit mondott, ne törődjön vele, minden rendben van a könyvvel, nem lesz semmi baj. Ami nem lett igaz, Jackie kilépett a Viking Press-től. Amikor megkérdezték az írót, miért a Kennedy nevet választotta, annyit válaszolt, hogy egy politikai szintéren tapasztalt figurát akart megjeleníteni. Azzal védekezett, hogy a kiadónál legalább száz órát töltöttek el azzal, hogy átfésüljék a szöveget, hogy semmilyen sértő, terhelő állítás ne kerüljön bele a Kennedykről.
A szakítás után, Jackie-nek sikerült átigazolni a Doubleday kiadóhoz, ami nagyobb és kiterjedtebb üzleti vállalkozás volt, mint a Viking. Munkahelyül egy ablaktalan irodát kapott, amit így kommentált:
„Elég ablakom van otthon, egyébként meg, nekem is meg kell dolgoznom egy ablakos irodáért”.
Jackie Kennedy Onassis valóban nem volt kivételezett. Egy volt a szerkesztők között, és bele kellett rázódni a versenyző szellemű légkörbe. A heti egyszer zajló szerkesztői üléseken sokszor elvérzett az olyan könyvek beajánlásával, amelyek témája nevetséges volt, vagy amelyek eladhatatlanok lettek volna a könyvpiacon. Később, mágikus érintéssel formálta a könyveket. Munkatársai szerint a szövegeket varázslatként kezelte, amelyek megnyitják az emberek elméjét és napvilágra kerülnek a rejtett bölcsességek. Nem a téma foglalkoztatta, hanem sokkal inkább az író. A Doubleday kiadónál 1994.május 19-én bekövetkezett haláláig dolgozott. Első férje, John F. Kennedy 100 éve született, 1917. május 29-én.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: