Viktória titka

Minden évben, a téli időszakban kerül megrendezésre, az ismert fehérnemű márka, a Victoria’s Secret kihagyhatatlan jelzővel illetett, bámulatos fehérnemű show-ja. De ha még sem tudnék elmenni, hogy ne érezzem, hogy kimaradok a parádéból – a befolyásos divatlapok jóvoltából megfelelő időzítéssel – a világsajtó printben és digitálisan is ontja a cikkeket, képeket, videókat, percről-percre tudósításokat, modellekről, helyszínekről, show-elemekről. Már tudjuk, hogy ez az őrült felhajtás az “ESEMÉNY” a divatvilágban, és minden modellportfólió legvágyottabb darabja egy olyan fotó, ahol a modell káprázatos fehérneműben, angyalszárnyakkal pózol. A New York -London- Párizs tengelyen mozgó show a nőkért van, de hát persze, hogy a férfiaknak szól. A kifutón végiglejtő kiválasztott kiváltságosok, pedig attól azok, hogy tökéletes a testük (hétköznapi modellek ide vagy oda).

Az, hogy a Victoria’s Secret a nőkért van és a férfiaknak (is) szól, a márka kitalálójának alapgondolata volt még valamikor, a hetvenes években. Az amerikai cég alapítója Roy Raymond kényelmetlenül érezte magát, amikor egy fehérnemű üzletben vásárolni szeretett volna a feleségének. A vele hasonló cipőben járó férfiaknak találta ki az üzletet, vagyis az volt az alapötlete, hogy olyan legyen, ahol egy férfi is el tud igazodni. Ami nagyon bejött a férfiaknak, de elriasztotta a nőket. Erre már Leslie Wexner jött rá, aki a márka következő tulajdonosává vált. Wexner szerint a nőket a nyílt szexualistást, nyárspolgáriasságot sugalmazó fotósorozatok ijesztették el, így célzottan átrajzolta a márka képét és ezzel elindította igazi virágzását.

A Victoria’s Secret katalógusból értékesítő cég, bár vannak üzletei, a katalóguskereskedelem is még a hetvenes évekre nyúlik vissza. Természetesen, elsősorban azoknak a férfiaknak szólt, akik zavarba jönnének egy fehérnemű üzlet választékától, és persze a nőknek is, akik nem az amerikai metropoliszokban élték mindennapjaikat, hanem valahol közép-nyugaton. A katalógus, az internet előtti idők webáruháza, gyönyörködhettek is benne…a férfiak.

A Victoria’s Secret (ötletes neve egyébként a viktoriánus időkre utal és az alsóruházat titokzatosságára) 1979-es katalógusa egy glamour boudoir fotózás, egyesek szerint, olyan mintha filmjelenetek lennének. Véleményem szerint időutazás, és néhány, fantáziára nem sokat bízó beállításon kívül, távol áll a mesterkéltségtől és a túlpózolástól. A katalógusban markánsak a hetvenes évekre jellemző természetesség jegyében a természetes mellek és a csáberő fokozására, a sejtelmesen kidomborodó mellbimbók, szemben a mai műcicikkel.

Amit a 70-es évek adott a fehérnemű divathoz

Ebben az évtizedben megjelent néhány újítás. 1971-ben a Du Pont cég feltalálta a spandexet, ezt később elasztánnak hívták, lényege, hogy kordában tartotta a mellet. 1972-ben jelentek meg a nyakpántos melltartók, 1973-ban pedig az egymáshoz illő fehérneműk: azaz melltartó és bugyi ugyanabból a színből, mintából és anyagból. A punkmozgalom idején az alsóneműből, felsőnemű lett, a kiszakított neccharisnyákkal polgárpukkasztó módon a megkötözős szexualitásra utaltak.

Melltartó nélküli nemzedék

Apropó, látható mellbimbók. Mivel a hetvenes évek divatjára hatott a természetesség, kialakult egy olyan nézet, hogy tulajdonképpen minek is a melltartó. Nők egy csoportja mozgalomba tömörülve, elnyomatásuk eszközének tekintették. Egyesek olyan radikálisan adtak hangot véleményüknek, hogy körbezárták megszállták a híres fehérnemű üzletet a Frederick’s of Hollywood-ot – akkor a Victoria’s Secret konkurenciája. A tulajdonos erre csak így reagált: a gravitáció előbb-utóbb győzni fog.

Szigorúan alsóruházat

A hazai kártyanaptárakon és reklámplakátokon azért igyekeztek nem sugalmazni a szexualitást, és ha az erkölcs csőszök ugyan el is fordították a fejüket, ezek a fotók olyanok voltak, hogy a nő úgy tett rajta, mintha nem is tudná, hogy alig van rajta ruha. A képek tanúsága szerint eszünkbe se jusson, hogy a fehérnemű a csábítás eszköze és hogy a nő magának is meg a párjának is jóleső érzést okoz egy finom fehérneművel. Nézzük csak a rendeltetést! Az alsónemű nem más mint a felsőruházat alapja, elvégre ahogy Christian Lacroix mondta: alapok nélkül nincs divat. Egyébként, itthon a ruhaipar nem a műszakilag jól fejlesztett iparágak közé tartozott, de a Női Fehérneműgyár kivételesen mintaüzem volt. A Páva márka pedig a korszerű fehérnemű védjegye.